Csibeségek, ötödik fejezet

Az elmúlt két hét alatt annyit nőttek a csibék, hogy a ládából kénytelenek voltunk kiköltöztetni őket a baromfiudvarba. A nagyok közé még nem szabad betenni őket, mert bántani fogják, ezért abba a helységbe kerültek ahol a néma kacsa költi éppen a tojásait (lassan a kiskacsáknak is ki kell kelnie ahogy számolom a napokat), és ahol a két átalakított nyúlketrecben vannak a japán családok.
Nagyon élvezik a kint létet. Egész nap rohangásznak, repdesnek, napoznak, kis felfedezők egytől egyig. Mondnánk van nagy riadalom mikor a kacsa kijön a fészkéből és nyújtózik,  megrepdesi szárnyait. Na ilyenkor a csibék azt sem tudják hova bújjanak az ijedelemtől. De ez csak pár percig tart, utána kíváncsiskodnak inkább. A kacsa nem nagyon foglalkozik velük, nem bántja őket, de ha kikelnek a kicsik akkor nem tudom mi lesz, mennyire fogja félteni őket.