Kemencés kenyérsütés, az első

Mióta elkészült a kemence (év vége), azóta tervezem, hogy kenyeret sütünk benne, de valahogy nem akaródzott összejönni, félve fogtam hozzá. Két dolog miatt is, egyik, hogy még életemben nem dagasztottam kézzel, a másik, hogy hogyan fogjuk ellenőrizni a kemence hőfokát, mivel még nem volt kemence hőmérőnk (azóta sikerült egyet beszereznünk). Főleg ezek miatt állandóan napoltam, heteltem a dolgot, de két héttel ezelőtt Zoli megmakacsolta magát és bejelentette, hogy vasárnap csak azért is kenyérsütés lesz. Nem volt mit tenni belenyugodtam és elkezdtem bújni a netet, hogy keressek egy olyan kenyér receptet amit kemencében való sütéshez van, illetve az se hátrány ha a folyamat le van írva. Emlékeztem, hogy jó pár évvel ezelőtt mikor még csak álmodoztam egy kemencéről a Kemencebence honlapján a kenyérsütős fórumban olvastam egy leírást amit a többi fórumozó kipróbálás után nagyon dicsért. Egy kis időbe telt de megleltem (csak a fél fórumot kellett átolvasnom), átolvasva a hozzávalókat minden volt itthon így semmilyen akadálya nem volt a másnapi kenyérsütésnek.

Schubert féle recept hozzávalói:
(a recept 1 kg lisztre számolva amiből kb. 1,5 kg kenyér lesz)

• 1 kg liszt (én most BL80 kenyérlisztet használtam)
• 1,5 dkg élesztő
• 6 dl víz
• 1 evőkanál só
• 1 evőkanál sikér (Bioboltban kapható, hagyományos módon készült kenyérhez a liszt sikértartalmának növelésére szolgál)

Először is eldöntjük, hogy mennyi kenyeret szeretnénk sütni, mivel még kézzel nem dagasztottam de azért ha már felfűtjük a kemencét azért kerüljön is bele valami, így a három darabban egyeztem ki magammal.
A sütés előtti napon a kenyerekhez szükséges élesztőt és a felhasználandó vízmennyiség felét, vagyis 4,5 dkg élesztőt és 9 dl vizet összekevertem annyi liszttel, hogy palacsintatészta állagú kovászt kapjak.
Ezt a konyhaasztalon hagytam pihenni, illetve a többi lisztet is odapakoltam, hogy szobahőmérsékleten legyenek.

Másnap a a fennmaradó liszttel a sikért szárazon összekevertem, illetve a fennmaradó langyos vízben (9 dl) a sót feloldottam. Majd ezt követően az összes hozzávalót egy fateknőben összekevertem és megdagasztottam (már ha azt dagasztásnak lehet hívni amit leműveltem :) ) jó 20 percig. Közben Zoli fűtötte a kemencét, de egy perc erejéig ő is beszállt a dagasztásba :) A bedagasztott tésztát letakarva a duplájára kelesztettem.

Míg kelt a tészta  addig Zoli készített egy péklapátot, mert semmink nem volt amivel be tudtuk volna rakni a tésztát a kemencébe. Végül is időben voltunk :D

Mikor a tészta a duplájára kelt, akkor kinyomkodtam belőle a levegőt, átgyúrtam és három felé vettem. Egyenként cipót formáztam belőlük és konyharuhával bélelt kelesztőkosárba pakoltam úgy, hogy a tészta alja került felülre, majd kiborításkor újra alul lesz. (Elvileg az eredeti recept alapján a sütés előtt 5-10 perccel kellett volna mindezt elvégezni, de nekünk sikerült túlfűtenünk a kemencét és várnunk kellett, hogy megfelelő hőfokra visszahűljön.)

A jól felfűtött kemencében a parazsat a kemence két oldalába széttoltuk, mivel nekünk nincs még belső, csak a kémény előtt van ajtó a kemencén, így ha kikapartuk volna akkora kémény miatt gyorsabban hűlt volna a kemence, de készülőben van egy belső ajtó is. Mivel még nem volt kemencehőmerőnk ezért csak lisztpróbával tudtuk ellenőrizni a kemence hőfokát. Egy kevés lisztet hintettünk a kemencébe ami nekünk gyorsan lefeketedett ami azt jelentette, hogy túl forró. Addig próbálgattam ezt a folyamatot míg szép lassan változott aranybarnává, ez azt jelentette, hogy megfelelő a hőmérséklet (ha nem színesedik meg akkor pedig túl hideg még a kemence). Egy kis tálba vizet tettünk be a kemencébe, lisztezett lapátra borítottuk a tésztát, pár helyen bevagdostuk, bevizeztük a felületét (megmosdattuk) és bevetettük a kemencébe. A víz a gőz miatt fontos, mert magasabb lesz a páratartalom és ez "felhúzza" a kenyeret.

Az első fél órában ki sem mertem nyitni a kemence ajtaját. Ott ültem előtte a felhúzós konyhai órámmal és vártam, hogy teljen az idő :) Közben egyre erőteljesebben éreztem a sülő kenyér illatát. Természetesen abban a pillanatban, hogy megcsörrent az óra rögtön kukucskáltam befelé és megnyugodtam, hogy olyan nagy baj nincsen :)

Első félóra után :)

Összesen kb. 50 perc elteltével vettük ki a kenyereket amiket megint megspricceltünk vízzel és rácson hagytunk kihűlni, közben szépen elkezdtek cserepesedni. Zoli nem bírta ki és az egyikből kitépet még forrón egy darabot, hogy megkóstolja, olyan lett mintha egér rágta volna meg :D
Biztos vétettünk jó pár bakit, de én már annak is örültem, hogy így sikerült megsütnünk elsőre :)

 Találtam egy eléggé vidám videót a dagasztásról és a kemencében való sütésről, hátha valaki ettől kap kedvet a kenyérsütéshez :D

Kemence építése képekben

Az elhatározástól az elkezdésig minimum két év telt el, az elkezdéstől a jelenlegi állapotig pedig legalább fél év. Látszik, hogy nem kapkodjuk el a dolgokat :) A sütő 2012 nyarán lett kész, azóta terveztük, hogy készítünk egy kemencét illetve a kiülős résszel együtt tető alá kerül minden. Tavaly év elején Zoli hirtelen felindultságból a tető oszlopainak a lábát kiöntötte betonból. Na itt pihentettük a projektet úgy fél évre mikor is nyár közepén Géza bácsi megérkezett és elkészítették a kemence beton alapját. Ittléte alatt még annyi ideje volt, hogy kb. 5 sort felrakott téglából. Ő elment, projekt megint pihent pár hetet, mikor is Zolinak akadt egy nap szabadideje és elkezdte tovább rakni. Úgy belelendült, hogy már csak azt vettem észre, hogy már búbja is van, téglával fel lett rakva a hátfal és a kemencének elkezdett nőni a kéménye. Na ekkor váltott és elkezdte a tető tartó gerendáinak a gyalulását és helyükre rakását. Mivel egyedül csinálta így eléggé lassan haladt. Eljött az ősz, Géza bácsi újra megérkezett. Na mikor meglátta a kéményt kiadta a bontási utasítást. Mikor Zoli a kéményhez ért előtte telefonon egyeztettek kémény ügyileg és szépen elbeszéltek egymás mellett, Géza bácsi szerint keskeny lett, nem lesz jó húzatja. Így gyors bontás majd megfelelő méretben újra kéményrakás következett és a belső tűztér bevakolása, közben Zoli készítette a tető vázszerkezetét. Majd megtörtént az első begyújtás a kemencébe. Mivel még nem volt ajtaja ezért egy lemezzel torlaszoltuk el a nyílást és a füst csak úgy hasított ki a kéményen. Többször begyújtottak, próbálták kiszárítani a külső oldalán már jó nagy foltokban fakult ki, de elkezdett esni az eső, a tető még nem volt kész felette így a külső vakolaton több helyen megrepedezett. Annyira nem estünk kétségbe, majd tavasszal újravakoljuk amikor már jobb idő lesz. Géza bácsi elment, a tél megérkezett. Decemberben karácsony előtti vasárnap rendeztük meg kis portánkon a második sütikommandót (közös sütögetős barátokkal) amikor is malacsütést is terveztünk a kemencébe. Így Zoli előtte lévő este megcsinálta az ajtókat, szerintem nagyon szépre sikeredett és a sütés is nagyon jó lett. Karácsony után elmentünk haza Zoliékhoz majd Géza bácsival együtt tértünk vissza, év végén több mint egy hetet töltött nálunk. Mivel a kemencével egyenlőre nem volt mit csinálni így tudott Zolinak segíteni a tetőépítésben. Így ketten nagyon sokat haladtak, a szilveszteri disznóvágásra már a cserepek is fel voltak rakva. Mire indult vissza addigra az ereszcsatornákat is meghegesztette és a helyükre lettek rakva, de ez már ez évre sikeredett.
Egyenlőre itt járunk. Még pár dolog azért hátra van. A kémény tetejéről hiányzik még a beton szegély, a tetővel való találkozásnál a bádog lemez, a tető gerincére nem volt elég kupás cserepünk. Illetve a sütőnél ahol a kiülő rész lesz, ott a tető alatt lesz egy álmennyezet, kialakítunk egy kisebb padlásteret ahova sok mindent el fogunk tudni pakolni, pl. a nagyobb fazekakat és a szőlőprést. Kell készíteni asztalt székekkel, mert ami ott volt az már annyira megette az idő, hogy tűzre került. Szeretnék majd a tetőre egy szélkakast és a kemence elejére egy szép kolomp, hogy ha majd elkészül benne az étel akkor megszólaltatjuk :D

Alap betonozása

Az első öt sor

A sütőtér aljának elkészülte után következett a búb

Pózoltak a kiskutyák a kemencében :D

Az első kéményvariáció ami végül el lett bontva

Kezdődik a tető szerkezetének az építése

Itt már az új kémény készül

Az első begyújtás

Az elkészült ajtó már felrakva

Készül a tető

Itt már segítség is van

Itt még nem látszik de már az ereszcsatornák is fel vannak rakva

Az idei első hó leesett mikor az ereszcsatornák is felkerültek

Második Sütikommandó, de csak félig-meddig

 
Anno az első Sütikommandó nagyon jóra sikeredett, a lányok jól érezték magukat és sokféle finomságot sütögettünk. Így év végén megint elhatároztuk, hogy újra összejövünk, de most már egy "fiús" résszel kibővítve a programot. Ekkora lett kész a kemence (vagyis olyan állapotban volt, hogy lehetett benne sütni), mindenféleképpen ki szerettük volna próbálni, így a fiúk megbeszélték, hogy malacot fognak sütni. Karácsony előtti vasárnapra hirdettük meg az eseményt, hajnaltól késő estig.
Azon a héten sikeresen becsípődött a derekam, eléggé lestrapált állapotban voltam már vasárnapra. Míg vártuk, hogy beszállingózzanak a vendégek (eléggé szétszórtan érkeztek) addig gyors begyúrtam egy krumplis pogácsát. Míg kelt addig bekavartam három adagot a tavaly is készített pöfeteg kekszből, közkívánatra mert mindenkinek nagyon ízlett már anno is. Mire megérkezett az első eresztés éppen kész lettem a pogácsákkal, pont az utolsó adagot sütöttem. Már segítséggel, Bia és Lili baba, kisütöttük a pöfeteg kekszeket. Ekkora érkezett meg Fruzsi és Brigi a párjával. Fruzsi hozott egy almás-diós kavart süteményt magával (ezt még otthon készítette el), megjegyzem nagyon finomra sikeredett. Mivel Brigi barátjáról kiderült, hogy lisztérzékeny, így neki készítettünk egy gluténmentes kavarós süteményt, hogy azért ő se maradjon ki a jóból. És itt abba is maradt a Sütikommandó része, én a derekam miatt nem is bántam mert eddigre már megint nagyon beállt. Ezért is lett csak félig-meddig Sütikommandó, inkább mindenki ment ki malackázni a fiúkhoz.

Krumplis pogácsa

Gyömbéres-vaniliás crackle chocolate cookies

Fruzsi almás-diós kavart sütije

Szabinak sütött gluténmentes kavart süti dióval és mazsolával

Tamás barátunk már zöld hajnalban megérkezett hozzánk, mert Zolival ők vágták le a két kismalacot amit sütésre szántunk. Közben pedig elkezdték fűteni a kemencét is. Annyira friss volt még a kemence, hogy az ajtókat Zoli még előző este készítette, de ennek is van még valami híja.

Mivel még nagy méretű tepsink sincs ami kemencébe való (aranyárban akarták elkészíteni, ezért inkább Zoli arra döntött, hogy majd ő maga fogja megcsinálni, majd ha lesz rá egy kis ideje), így az egybe malacsütés el lett vetve, inkább nagyobb darabokra vágták és úgy sütötték meg. Köretnek savanyú káposztát és krumplit tettünk be még sütni a kemencébe. Így elsőnek nem is volt olyan rossz, de azért van még mit gyakorolni :) A maradék süteményből és malacsültből mindenkinek pakoltam útravalót távozáskor, így sütemény szempontjából majdnem minden elfogyott. Az a lényeg, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, úgyhogy következő évben, vagyis már idén szerintem újra Sütikommandó, de azért már komolyabban fogjuk venni, addig is receptvadászat. Kezd egy hagyomány kialakulni :)

Fő minőségellenőr :)