A baromfik külön udvart kaptak

Mióta az első kecskék betették a lábukat a portára azóta a szegény baromfiknak meg kellett osztani velük a helyet. Elvoltak együtt csak mondjuk a kecskék sem nézték, hogy mire lépnek rá, elég sok összetört tojást találtunk az ólakban, mert természetesen a tyúkoknak sem a tojóládába volt kedve tojni. Így idén elhatároztuk, hogy kapnak egy kis lekerített területet a kertből.
A tavaly kikeltetett csirkék a kert elején egy ólban tanyáztak, ennek az ólnak a hátsó falát kivágtuk, készítettünk egy tolóajtót rá és ettől az óltól kezdve vontuk egy kisebb terület köré kerítést. Az ól melletti fólia is beleesik a területben, de hamar megtanulták, hogy a fólia mögött eltudnak sétálni az udvarukra. A régebbi tyúkok és kacsák is ide lettek áttelepítve, ők az első hetekben be sem mentek éjszakára az ólba, inkább kint éjszakáztak a szabad ég alatt egyrakáson, mondjuk a kacsák a mai napig kint alszanak. A tyúkok pedig végre nagy fürdéseket rendeznek a porban, illetve dobálunk be nekik földet is az udvarba, hogy tudjanak mit szétrúgkapálni.

Jobb oldalon van az ól hátulsó fala, erre lett ajtó vágva a baromfiknak.

Mióta külön vannak a kecskéktől azóta a tojáshozamunk is megnőtt. Igaz az első hetekben kintre tojtak a gumikerekekből kialakított ideiglenes tojóhelyekre, de azóta már bemennek az ólba is az öregebb állomány is így most már a bent kialakított helyeket használják.
A fólia pedig szénatárolóvá alakult, innen sokkal egyszerűbb etetni a kecskéket. A terv, hogy elbontjuk mert télen a viharok szanaszét szaggatták az egészet, mindenhol meg van foltozva, hogy ne ázzon be a széna. Helyette fából lenne építve egy normális szénatároló, illetve lenne benne lekerítve egy ólrész is mert szeretnénk majd  fürjeket is tartani, de ez már szerintem egy következő évi projekt lesz.

A kert is aluszik...

Úgy döntöttünk, hogy idén sem (vagyis már tavaly) vetünk semmit a kertbe ősszel és télen, inkább hagyjuk pihenni tavaszig a talajt. A baromfik az elmúlt hónapban már úgyis kicsepegették amit még találtak, most már majdhogynem teljesen kopár az egész kert. Igaz van pár szökős tyúkunk és kakaskánk akik azóta is kint garázdálkodnak a kertben, próbáltuk őket beterelni de egy idő után meguntuk a kergetőzést és inkább ők kintre kapnak enni és inni. remélhetőleg ha nagyon fognak fázni akkor visszamennek azon az úton az ólba ahogyan kiszöktek :)

Két hetet töltöttünk itthon év végén így volt idő jó pár dolgot elvégezni. Mind közül a legfontosabb, hogy az összes ólat totálisan kitakarítottuk. Minden ami kijött a kecskék, baromfik, malacok és a nyulak alól azt a kertbe hordtuk szét, mert már a komposzttárolókba nem nagyon fért, a szétterítést a baromfikra bíztuk. Dolgoztak is rendesen, szétkapirgálták az egészet. Míg kint a baromfik segítettek minket, addig az ólban a kiskutyák ügyeskedtek, olyan hévvel ástak az ólakban, hogy nekünk csak a fellazított részeket kellet a talicskába halmozni és kitolni a kertbe, totális összmunka volt :D A kecskéknél áthelyeztük az etetőt így most könnyebben tudjuk nekik a szénát betárazni. A baromfik friss forgácsot kaptak az óljukba, nem győztek fürödni benne :) Két léccel a küszöböt le is zártuk, hogy ne tudják a forgácsot kirugdosni. A kecskék és a malacok friss szalmatakarót kaptak, a kecskék meg is kóstolgatták, hogy ízletes e számukra.

Igaz eléggé sáros a kecskék kifutója az időjárás végett, de szeretnek kimenni főleg mikor süt a nap, imádnak napozni. Tervben van, hogy idén már egy nagyobb területet tudunk nekik körbekeríteni. Igaz így a kert lesz kisebb, de nekünk még így is bőven elég kettőnknek. Látszik már a kecskéken, hogy kezdenek kikerekedni. Remélhetőleg azért mert hasasak és nem azért mert állandóan esznek :) Van is miből mert a szénatároló teljesen feltöltve és még hét nagy körbála van Géza bácsiéknál lerakva, így most elég hosszú időre elég nekik a takarmány.

Az egyik nyuszimamánk év végén, egy másik pedig év elején örvendeztetett meg minket egy-egy alom kis nyuszival. Még egyiket sem láttam, csak a szőrkupac alatt érzékeltem őket, ebben a nagy hidegben nem mertem kitakarni őket. Kivárom azt a pár hetet mikor már biztonságosabb lesz és majd akkor tartok népszámlálás. Közben Bobekunk pedig egy újabb hölgynek udvarol, egyenlőre hagyjuk őket együtt, legalább társaságban vannak :)

Ezen a télen még nem esett a hó, de az új év első napján azért egy picurka fehér réteg takarta a kertet, talán pár napon belül hó fogja takarni az egészet :)

A kert befejezte idei szezonját

Ködfelhőben

Na jó, már pár héttel ezelőtt befejezte. Amit tudtunk azt még felszedtük. Pár szál répát és néhány zellergumót egy kisebb ládában helyeztünk el és a pincébe levittük. Most nem raktuk földbe, mert ez a mennyiség elég hamar el fog fogyni. A cékla több nagyobb ládában szintén a pincében várja a sorát, hogy finomság készüljön belőle. Hála elég jól bírja a pincében tárolást, így folyamatosan tudjuk feldolgozni, nem kell egyszerre az egészet. A fás zöldségeket benne hagytuk a földben a malacok és a baromfik örömére. Már csak a takarmányrépának kellett valahova elpakolni. Na ezt Géza bácsi oldotta meg. A kert legtávolabbi részén lévő komposzttárolóban (ez a legrégebbi kupac is, már jól összeállt) ásott egy jó nagy lyukat amit fóliával bélelt ki, ide bepakolta a répákat, majd a fóliával betakarta, lefedte egy deszkával (a baromfik kapirgálásától megvédve), visszahányta a komposztot, így nem fognak télen megfagyni és jó melegben vannak a komposzt alatt.

Mikor már mindent felszedtünk a kertben ami még használható volt akkor átvették az uralmat a baromfik és a malacok nagy élvezettel. A szárnyasok segítenek széthordani a komposztot, olyan őrületes kapirgálásokat tudnak végezni. A kis malacok pedig átváltoztak rodeó bajnokokká, állandóan kergetőznek és futkároznak. Na a mama malacok ettől már egy cseppet nyugodtabbak, ők inkább turkálnak a földben finomságok után kutatva. A csicsókát már meglelték, de hála még nem sikerült nekik az egészet kiszedni a földből. Próbáljuk őket minél többet leengedni, nagyon élvezik a szabadságot. A nagyok maguktól feljönnek a helyükre, boci szemekkel tudnak nézni a kertkapuban, hogy engedjük fel őket és szépen bevonulnak a helyükre. Na a kisebbekről ez nem mondható el, őket rendesen meg kell hajkurászni, élvezik a kinti rohangálást, eszük águkban sincs, hogy hazamenjenek.

Mi nem szoktunk ősszel semmit sem elvetni a kertben, mert nincs időnk vele foglalkozni. Hajnalban elmegyünk dolgozni, este hazajövünk és még hétvégén is dolgozunk olykor, főleg a gazda. Így megegyeztünk, hogy ilyenkor parlagon hagyjuk a kertet, a jószág jól összeturkálja és majd tavasszal nekiesünk a rotációs kapával. Így most ők uralkodnak a hátsó részen :D

Hull a pelyhes, havazik

 

Péntek éjszaka hozzánk is beköszöntött a hullapelyhes, szombat reggelre elég tetemes hó leesett. Nem is kezdhettük mással a napot mint hólapátolással. De jó megállni közben egy kicsit és körbenézni, annyira gyönyörű ilyenkor a táj. Ha erdő mellett laknék, akkor legszívesebben elindulnék sétálni ebben a szépséges időben. De hát nem ott lakunk, így marad az otthoni tűnődés.

 
Olyan nagy lapátolást nem rendeztünk, mert egyfolytában esett a hó. Csak a csapásvonalakat alakítottuk ki, hogy tudjunk közlekedni az ólakhoz és a ház körül. Mivel elég havat befújt a szél a kecskék és a baromfik elé, így most már nem lehetett halogatni az ólak oldalának körbekerítését. Mivel Zoli apukája pont nálunk tölt egy hetet, így volt segítség is. Már régebben megvettük a fóliát, csak idő nem volt még megcsinálni. Szombat délelőtt ketten körbehúzták az ólak oldalait, falécekkel rögzítve lett a kerítéshez. Az ajtóknál meg kellett oldani, hogy nyitni-csukni lehessen.

Ez átmenetileg megteszi addig míg havazik, így nem lesz havas és vizes az előterük, és nem utolsó sorban a szél sem süvít keresztül, illetve világos is. Nagyon jól érzik magukat a körbe kerített részen, csak azoknak nem tetszik akik állandóan kilógtak a kertbe :)

A malackák is most találkoztak a hóval először, kíváncsian túrtak bele. De hamar rájöttek, hogy hideg így nem nagyon akaródzott nekik a kijövetel az ólból. Vasárnap kisütött a nap, akkor kimerészkedtek napozni, főleg azután, hogy Géza bácsi elásta a havat egy szakaszon előttük. Észrevettük, hogy nem nagyon szeretnek a hóra lépni, cidriztek rendesen. Egész hétvégén leginkább bent feküdtek a meleg szalmán :)

Hétvégén az összes madáretetőt ellenőriztem és ahol kellett napraforgóval fel is töltöttem. Elég hamar megjelentek a cinegék, hordták el a magokat. Jöttek vadgalambok is, csak a lopótökből kialakított etető feladta nekik a leckét, nem tudtak rászállni, pedig méregették minden irányból. De hamar felfedezték a kertben lévőt, abból már tudtak magvakat csenni.

Augusztusi kertségek, befőzések, állatságok

A kert eléggé ramaty állapotban van. A víz hiányában a növények teljesen aszottak lettek, vagy fel is sültek. Próbáltunk mi locsolni de mivel egész nap nem vagyunk otthon így nem nagyon elég amit tettünk.
De azért vannak túlélők is. Van a fiatal fűzfánk mellett egy futós növény, na az bírja rendesen.

A zöldségek közül ami még talpon van az a paradicsom, paprika, padlizsán, leveszöldség. A karalábé elfásult, a lila káposzta kicsi maradt, de a mángold az folyamatosan terem.  A sütőtökről csak remélem, hogy beérik. De azt nem gondoltam volna, hogy az elültetett hatvan tő cukkini mind kipurcan, és mellette a patisszon illetve a laskatök. Pedig még a malacok és a kecskék is imádták enni, na meg mi is :)
Van két tő koktélparadicsomom amik érdekes helyen bújtak ki, az egyik a tyúkól előtt a másik a tyúkól oldalánál a beton közül. Hogy kerültek oda azt már nem tudjuk meg de az biztos, hogy nagyon jól érzik ott magukat. Mindkettő óriási bokorrá nőtte ki magát és a rajtuk lévő paradicsomok is szép nagyok, meg isteni finomak.

Bepróbálkoztunk azért még egy vetéssel. Cukkinit, laskatököt és uborkát vetettünk el poharakba. Már kibújtak, de azt még nem tudom, hogy lesz e idejük még teremni. Lehet beültetünk párat a fóliába hátha összejön még valami.

 Mindennapi használatra azért szoktam felhozni a kertből gyümölcsöt (barack, körte és szilva) és zöldségeket is. A gyümölcsfák elég érdekes képet mutatnak. Vagy egyáltalán nincs rajtuk termés, vagy ha van akkor biztos van valami baja. Nem úgy néz ki, hogy az idén fogok eltenni akár egy üveg gyümölcs befőttet is.

Az időjárás azért kihatott a befőzési kedvemre is. Ebben a szárazságban nem sok mindenhez volt hangulatom, de nem nagyon volt miből bármit is csinálni. Egy fél zsáknyi tarka babot kifejtettem, ez bekerült a fagyasztóba. Illetve 27 üveg lecsó készült el eddig, de ez is hagyma nélkül. A hagymatermésünk az egy ládányi lett, ezért most úgy döntöttünk, hogy nem teszünk a lecsóba, majd ha felhasználjuk akkor fogjuk hozzá pakolni. Csak majd ezeket az üvegeket külön kell kezelnem mert tavalyról maradt meg hagymás.

Zolinak az apukája is volt nálunk, így a fiúk elmentek horgászni is. Megint fogtak kárászt, keszeget és egy pontyot is. Ez is bekerült a fagyasztóba, már egy fiók hallal van tele. Nem is bánom, mert mi nagyon szeretjük a halat.

A jószágok terén is történt változás. Két hete megellett az egyik nyuszink, ha jól számoltuk nyolc kicsije van. Mostanság nyílt ki a szemük is. Nagyon élénk kis jószágok édes kis pofikájuk van. Természetesen tiritarka mindegyik.

A kis gyöngyik és japánok kiköltöztek a lakásból a kinti emeletes "bölcsődébe". Nagyon jól el vannak, szépen növögetnek. Lekopogom még mind megvan. Nappal jó idő van rájuk, este pedig időzítővel felkapcsolódik rájuk a lámpa ha fáznának. Közben megint elült egy tyúk, raktam alá 15 tojást, hátha most nagyobb szerencsénk lesz és egynél több fog kikelni.

A malackák közül most már a másik kicsi (Pipacs) is megengedi simogatni magát. De úgy élvezi a hasvakarást, hogy rögtön rogynak össze a lábai és borul az oldalára. Jázmin a legnagyobb még tartja a távolságot, eléggé félénk. Lehet azért mert ő nagyobb volt amikor elhoztuk. De evés közben már őt is sikerült megsimizni. A tyúkokkal nagyon jól összebarátkoztak, senki sem bántja a másikat. Abból szokott galiba lenni inkább ha a malacok bent alszanak az ólban és elzárják az utat a tojóládák felé.

A kecskék is jól vannak. Csak nagyon rosszak, főleg a kicsi. Állandóan felugrál a falra és a falon lévő szénatárolóra és onnan ugrál tovább. Attól félünk, hogy egyszer el fogja törni a lábát. De azért imádjuk őket. Hercegnő még adja a napi 1,5 liter tejet. Azt olvastam, hogy majd el kezdi apasztani, de hogy mikor és miként azt még nem tudom, ennek majd utána kell olvasnom.

Ja a kacsákat majdnem elfelejtettem. Már kezdenek az anyjukra hasonlítani. Imádják a nyers kukoricacsőről a szemeket leeszegetni. Minden reggel ott toporognak és várják, hogy adjunk nekik párral. Nem tudom mi lesz ha el fog fogyni, nem igen fog nekik tetszeni.