2014. november 24., hétfő

Boszorkánykonyha - visszérkrém házilag


Hát számomra biztos, hogy boszorkányos, nagyon tisztelem azokat az embereket akik ennyire értenek a természet csodáihoz. A párom lévén pedig megismerhettem közelebbről egy ilyen embert. Természetesen az apukájáról van szó, Géza bácsiról. Már többször is meséltem, hogy gyógynövényekkel foglalkozik a papa, gyűjti őket, feldolgozza. Ő maga is készít különböző teakeverékeket, tinktúrákat, krémeket illetve a feldolgozott gyógynövényeket le is adja nagyobb cégeknek. Van két óriási fóliája ahol a gyógynövényeket szárítja vagy a lebetonozott alapon, vagy fémből készített óriási szitakereteken. A feldolgozó, rostáló és egyéb gépeket amikkel tovább munkálja a növényeket mindet maga állította össze. Mondanom sem kell, hogy rengeteg szárított növény található nálunk, isteni illatok lengedeznek abban a helységben. A mi konyhánkban az egyik konyhaszekrényünk is különböző gyógynövényekkel van tele, ezeket teaként szoktuk fogyasztani.
Zoli szokta használni az apukája által készített visszérkrémet. A sok állástól és fizikai munkától egy kicsit visszeresedik a lába, de lehet, hogy van benne öröklési hajlam is. Természetesen ezzel a krémmel nem váltjuk meg a világot, de házi tüneti kezelésre alkalmas, legalább is Zoli nagyon kedveli.
Jó pár féle gyógynövény hatékony a visszerek kezelésében, ilyen például a körömvirág, vadgesztenye, varázsmogyoró (hamamelisz), somkórófű, szúrós csodabogyó vagy egértövis (nálunk ez egy védett növény). Az apukája most somkórót hozott nekünk, ennek felhasználásával tanította meg nekem egy egyszerű változat elkészítését könnyen beszerezhető alapanyagok hozzáadásával. Így ha fogyóban van a krém bármikor tudok újabb adagot készíteni. Géza bácsi látja rajtam, hogy nagyon érdekelnek ezek a dolgok így nagyon szívesen tanít nekem dolgokat. Na nem lesz belőlem gyógynövény szakember (én még egy gazt is képes vagyok nevelgetni, mert azt hiszem, hogy valami szép növény), de azért ragad rám pár okosság :D


A somkóró gyógyhatásai:
Az orvosi somkóró egynyári és kétnyári változata ismert, 30-80 cm közötti magasságot érheti el, ami a környezeti adottságoktól is függ. Európában és Észak-Ázsiában terjedt el leginkább. Lágyszárú növény, melynek barázdált, ismételten elágazó szárain fogazott levélkékből álló levelei vannak. Apró sárga virágai illatosak, hosszú fürtökben rendezettek, tojásdad alakú hüvelytermést növeszt.
A somkóró kedvenc területe a meszes talaj, mezőkön, parlagon hagyott területeken, szőlősökben és útszéleken található meg leginkább.
A virágos hajtásvégeket használják leginkább, melyeket júliusban gyűjtenek be, majd megszárítják.
Az orvosi somkóró számos gyógykészítmény alapanyaga, több más érfalerősítő hatású gyógynövénnyel, például az őszi csodamogyoróval, a fekete áfonyával vagy a vadgesztenyével együtt alkalmazzák. A kumarint, érfalerősítő hatású melilotozidot és flavonoidokat tartalmaz hatóanyagként. Amennyiben gombafertőzést kap a növény, dikumarolt, vagyis véralvadásgátló vegyületet termelhet. Et helytelen szárítás során is termeli a növény, ekkor a trombózis kezelésére válik alkalmassá.
Az orvosi somkóró leginkább vénafal-erősítő, ödémaellenes és érvédő tulajdonságai által ismert gyógynövény. Szabályozza emellett a májműködést és a nyirokműködést, valamint véralvadásgátló. Az orvosi somkóró vénás keringési zavarok, vénás és nyirokelégtelenség esetén alkalmazható, mint például aranyér, lábdagadás, ödéma vagy visszér esetén.
Felfúvódás, renyhe emésztés és bélgázkezelésére is kiváló. Gyakran hasznosítják más gyógynövényekkel együttesen, mint például a vörös bortermő szőlővel vagy a vadgesztenyével együtt. Zúzódásokra, felszíni vérzésekre is ajánlott az alkalmazása. Emellett hosszan tartó megerőltetésből vagy füstös környezetből fakadó szemproblémák kezelésére is jól alkalmazható.
Flavonoidtartalmának köszönhetően vízhajtóként és görcsoldóként is alkalmazható.
Felhasználása:
  • Teaforrázat - 1-2 kanál szárított virágos hajtásvéget tegyünk egy csésze forrásban lévő vízbe, és 5 percig áztassuk majd szűrjük le. Napi 3-4 csészével igyunk meg aranyér, visszér, ödéma és emésztési zavarok esetén.
  • Tinktúra - 35 cseppet keverjünk egy pohár vízbe és naponta 3 alkalommal étkezés közben igyuk meg emésztési zavarokra, visszérproblémákra, ödémára, lábdagadás kezelésére.
  • Borogatás - 20g szárított virágos hajtásvéget tegyünk 1 dl vízbe és forraljuk 15 percig. A főzetbe mártsunk bele egy rongydarabot és naponta 2-3-szor borogassuk vele a szemünket szembántalmak esetén.
  • Meleg borogatás - az előbbi módon elkészített folyadékkal naponta 2-3 alkalommal borogassuk a zúzódásos, rándult vagy felszíni vérzéses testrészeket.

A krém elkészítéséhez a következő anyagokat használtuk:
  • 3 evőkanál szárított somkóró
  • 50g olívaolaj
  • 50g marhafaggyú (ezt Géza bácsi náluk a hentestől szerezte be, már régebben is hozott belőle, előkészítettük- lásd lentebb - és a fagyasztóban tároltuk)
  • 25g méhviasz
Az olaj az a közeg amelybe a gyógynövényt áztatva adja ki a hatóanyagokat, a marhafaggyú adja a krémalapot és a méhviasz kell ahhoz, hogy az olaj és a faggyú egyneművé váljon (elnézést ha valamit még nem szakszerű, mentségemül szolgáljon, hogy most tanulgatom). Ez egy eléggé zsíros krém lesz és keményebb a boltban kapható krémekhez képest.


Felraktam az olajat melegíteni alacsony hőfokon amiben elkavartam a szárított növényt. Itt nem forralni kell, hanem kb. addig melegíteni, hogy a kezünk ne bírja már a meleget. Közben kavargattam nehogy megégjen. Ezt 2-3 óránként többször elvégeztem, hogy minél jobban kiadja a hatóanyagot a növény. Mivel ezen a napon már nem volt idő elkészíteni a krémet mert Géza bácsi nagyon dolgozott valamit, ezért ezt a folyamatot másnap estig többször elvégeztem. Minden alkalommal pár percet vett csak igénybe. Mikor eljutottunk a krémkészítéshez, akkor egy ritkás anyagon keresztül leszűrtük az olajat.


Az így kapott olajat újra felraktam melegíteni de már hozzáraktuk a marhafaggyút és a méhviaszt is. A marhafaggyút már előző nap kivettem a fagyasztóból így könnyebb volt belőle kanalazni. Kicsi lángon olvasztottam össze az összetevőket folyamatos kevergetés mellett. Szép lassan egyneművé vált az egész elegy.


Mivel nekem nincsenek krémes tégelyeim ezért vajas dobozokba adagoltam ki krémet. Mivel a krém még folyékony és forró ezért a vajas dobozokat hideg vízzel teli tálba raktam és így öntöttem bele a folyékony elegyet. Ahogy hűlt kifele úgy sűrűsödött be a krém, a folyamat alatt a színe is átváltozott, sötétből kezdett kivilágosodni. Abban az esetben ha túl keményre sikeredett akkor vissza lehet olvasztani és még egy kicsi olajat lehet hozzá keverni, amennyiben nagyon híg lett akkor pedig marhafaggyút tehetünk hozzá pluszban.

Marhafaggyú előkészítése: tulajdonképpen simán csak ki kell sütni, mint a zsírnak valót. Mikor nagyjából kihűlt akkor érdemes több kisebb adagra kiporciózni és úgy berakni a fagyasztóba. Ami nálunk van azok tejfölös poharakban vannak.



2014. november 11., kedd

Savanyú káposzta, ahogy mi késztjük


Ez az ami minden évben biztosan készül. Imádja az egész család és isteni finom ételeket lehet vele főzni. Van mikor csak egy kisebb hordóval, de készült már kettővel is illetve egyszer egy naggyal is elraktunk, olyan 80-100 literes lehetett. De nekünk kettőnknek általában elég a kisebb hordónyi mennyiség.
Most nem kezdem el ecsetelni, hogy milyen folyamatok mennek végbe a savanyodás alatt, erről és egyéb élettani hatásáról nagyon jó dolgokat tudtok itt és itt olvasni, szépen össze van foglalva, illetve más fűszerezéssel készített leírást találtok. Illetve itt egy leírás annak aki egész fejeket szeretne lesavanyítani.
Most mikor Zoli otthon járt, gyors gyalultak le kb. 30 kg káposztát nekünk (ez már a gyalult mennyiség súlya). Itt most nem arra kell gondolni, hogy a nővére nekiállt egy kis kézi káposztagyaluval és elkezdte gyalulgatni :D Mivel ők több hordónyival raknak el minden évben és leginkább a nagyobb fajtából (folyamatosan eladják ott náluk a faluban), így Zoli és az apukája készítettek egy lábon álló, óriás gyalut. Úgy néz ki mint egy repülőgép hajtóműve, kézzel kell ezt is tekerni, csak itt a kések nagyobbak és penge élesek. Satuval egész fejeket nyomunk neki ennek a vágórésznek, közben valaki kézzel hajtja és az alá rakott ládába pedig hullik bele a vékonyra szeletelt káposzta. Legközelebb lefotózom a masinát, de higgyétek el rövid idő alatt leszabdaltunk vele több tíz kiló káposztát.


Ehhez a kb. 30 kg káposztához elhasználtunk 1-1 zacskó babérlevelet és egész fekete borsot, egy nagy birsalmát, pár erős fűszerpaprikát (tényleg csak az íze kedvéért) és kb. 80-90 dkg sót (nem jódozott és nem tengeri só!). Tulajdonképpen ezeket kezdjük el rétegezve belerakni a hordóba. Egy sor káposztára szórunk minden fűszerből és ízesítőből majd alaposan le kell döngölni. Mivel a párom asztalos, így ő eszkábált egy döngölőfát, de ökölbe szorított kézzel is lehet nyomkodni. Az a lényeg, hogy minél jobban szétroncsoljuk a káposztát, hogy minél több levet adjon ki. Ezt a rétegzést és döngölést addig csináltuk míg a hordónk teljesen tele lett (vagy ha hamarabb elfogy a káposztánk :D).


Az a lényeg, hogy mire a végére érünk lében álljon az összes káposzta. Zoli a hordó szájának megfelelő méretű fakorongot vágott (akár több darabból is lehet) és ezt tettük a káposztára, ez tartja a lé alatt, majd ráraktuk a tetejét. Míg az erjedés folyik (pár hét, nem lehet pontosan megmondani) addig fent szoktuk tartani a nyári konyhában és amikor befejeződött akkor visszük le a pincébe. Az első hetekben mikor lezárjuk figyelni kell folyamatosan, mert gázok képződnek és ha nem tud kijutni, mint pl. jelen esetben nálunk, mert még rá is kapcsoztuk a tetőt, elkezdett felpúposodni. Óvatosan kivittük az udvarra, Zoli ráült és nagyon lassan nyitotta ki a zárt, de még így is jó nagyot ütött a tető a fenekén. Inkább csak rá kell tenni a tetőt, de ne legyen lezárva. Mikor elkészült akkor pedig kötelezően folyamatosan rá lehet járni :D
Az eltarthatóságról annyit, hogy a tavaly októberben elrakott savanyú káposztából még most is készítettem székelykáposztát és isteni finom volt (tavaly két kicsi hordóval raktunk el, ezért van még belőle :D).


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...