Ez az ami minden évben biztosan készül. Imádja az egész család és isteni finom ételeket lehet vele főzni. Van mikor csak egy kisebb hordóval, de készült már kettővel is illetve egyszer egy naggyal is elraktunk, olyan 80-100 literes lehetett. De nekünk kettőnknek általában elég a kisebb hordónyi mennyiség.
Most nem kezdem el ecsetelni, hogy milyen folyamatok mennek végbe a savanyodás alatt, erről és egyéb élettani hatásáról nagyon jó dolgokat tudtok itt és itt olvasni, szépen össze van foglalva, illetve más fűszerezéssel készített leírást találtok. Illetve itt egy leírás annak aki egész fejeket szeretne lesavanyítani.
Most mikor Zoli otthon járt, gyors gyalultak le kb. 30 kg káposztát nekünk (ez már a gyalult mennyiség súlya). Itt most nem arra kell gondolni, hogy a nővére nekiállt egy kis kézi káposztagyaluval és elkezdte gyalulgatni :D Mivel ők több hordónyival raknak el minden évben és leginkább a nagyobb fajtából (folyamatosan eladják ott náluk a faluban), így Zoli és az apukája készítettek egy lábon álló, óriás gyalut. Úgy néz ki mint egy repülőgép hajtóműve, kézzel kell ezt is tekerni, csak itt a kések nagyobbak és penge élesek. Satuval egész fejeket nyomunk neki ennek a vágórésznek, közben valaki kézzel hajtja és az alá rakott ládába pedig hullik bele a vékonyra szeletelt káposzta. Legközelebb lefotózom a masinát, de higgyétek el rövid idő alatt leszabdaltunk vele több tíz kiló káposztát.
Ehhez a kb. 30 kg káposztához elhasználtunk 1-1 zacskó babérlevelet és egész fekete borsot, egy nagy birsalmát, pár erős fűszerpaprikát (tényleg csak az íze kedvéért) és kb. 80-90 dkg sót (nem jódozott és nem tengeri só!). Tulajdonképpen ezeket kezdjük el rétegezve belerakni a hordóba. Egy sor káposztára szórunk minden fűszerből és ízesítőből majd alaposan le kell döngölni. Mivel a párom asztalos, így ő eszkábált egy döngölőfát, de ökölbe szorított kézzel is lehet nyomkodni. Az a lényeg, hogy minél jobban szétroncsoljuk a káposztát, hogy minél több levet adjon ki. Ezt a rétegzést és döngölést addig csináltuk míg a hordónk teljesen tele lett (vagy ha hamarabb elfogy a káposztánk :D).
Az a lényeg, hogy mire a végére érünk lében álljon az összes káposzta. Zoli a hordó szájának megfelelő méretű fakorongot vágott (akár több darabból is lehet) és ezt tettük a káposztára, ez tartja a lé alatt, majd ráraktuk a tetejét. Míg az erjedés folyik (pár hét, nem lehet pontosan megmondani) addig fent szoktuk tartani a nyári konyhában és amikor befejeződött akkor visszük le a pincébe. Az első hetekben mikor lezárjuk figyelni kell folyamatosan, mert gázok képződnek és ha nem tud kijutni, mint pl. jelen esetben nálunk, mert még rá is kapcsoztuk a tetőt, elkezdett felpúposodni. Óvatosan kivittük az udvarra, Zoli ráült és nagyon lassan nyitotta ki a zárt, de még így is jó nagyot ütött a tető a fenekén. Inkább csak rá kell tenni a tetőt, de ne legyen lezárva. Mikor elkészült akkor pedig kötelezően folyamatosan rá lehet járni :D
Az eltarthatóságról annyit, hogy a tavaly októberben elrakott savanyú káposztából még most is készítettem székelykáposztát és isteni finom volt (tavaly két kicsi hordóval raktunk el, ezért van még belőle :D).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése