Üregi nyulaink születtek

Na nem most, hanem még ősz elején. Történt ugyan is, hogy a nyúlházat renoválni kellett, így az összes nyúl össze lett költöztetve egy lekerített részen. A táposba vezető beton folyosót kerítettük le nekik átmenetileg. Nagyon jól érezték magukat. Az etető egyik oldalán ők lakmároztak, a másikon pedig a kis kecskék. Volt, hogy a nyuszik benne szunyókáltak az etetőben a széna közt.

Egyszer csak azt vettük észre, hogy az egyik anya nyúl elkezd ásni a beton alá egy üreget. Itt még nem is gondoltunk semmire. Napokkal később újra azt vettük észre, hogy ugyanott kiássa a földet, majd bemászik az üregbe, majd úgy fél óra múlva előjött és nagy gonddal betemette az üreg nyílását. Itt már azért elgondolkodtunk, hogy mi lehet de mikor újra eljátszotta ezt akkor már sejtettük, hogy odabenn valami fészekféle lehetséges. Mikor legközelebb láttuk, hogy kijön az üregből és betemeti a nyílást akkor gyors beosontunk és elkezdtük újra kiásni. Na ezt mikor észrevette a mama nyuszi támadásba lendült amit egy seprűvel próbáltunk visszaszorítani. Ha látta volna valaki biztos hülyére röhögi magát. Míg én a mama nyuszit próbáltam lefoglalni addig Zoli ásott majd próbált bekukucskálni. Lámpával is alig látott valamit, nagyon mélyen mintha valami mocorgást észlelt.
Két hét múlva megint ástunk, nem tudtuk, hogy ha vannak bent kis nyulak, élnek e egyáltalán. Úgy be volt temetve az üreg ajtaja, hogy alig bírtuk kiásni, el sem tudtam képzelni, hogy hogyan kaptak ott benn a kis nyuszik levegőt, de azért észleltünk bent mozgást. Zoli próbált benyúlni de annyira mély volt az üreg, hogy nem érte el őket, így csak várakoztunk tovább.
Egyszer csak eljött az az idő, hogy az üreg nem volt beásva és a kicsik előmerészkedtek. A kis gombócok annyira félősek voltak, hogy minden nagyobb zajra rohantak vissza a lyukba. Először azt sem tudtuk hányan vannak. Négyről indult a létszám, majd láttunk ötöt is és hatot is, majd a teljes létszám is szem elé került egy idő után, heten voltak a kis gombócok :)

Egy idő után nem a mama ment az üregbe szoptatni a kicsiket hanem azok jöttek el az anyjukhoz enni, sikerült ezt is végignéznünk, csak sötét volt, próbáltuk megvilágítani őket, de még így is egy csodás pillanat volt számunkra. Majd nagy bátrak lettek és egyre több időt töltöttek kint a nagyok között, együtt bandáztak. De egy idő után csak visszaköltöztettünk mindenkit az óljába, ők is kaptak egy külön kuckót, csak biztonságosabb ott nekik.

Újabb szörcsomók születtek

 

A napokba volt mindkét mamanyuszi kiírva szülésre, a fekete tegnap világra hozta ezeket a kis apróságokat. Egyenlőre én is csak ennyit láttam belőlük, nem mertem jobban kitakarni őket, nehogy megfázzanak. Illetve a mamának nem nagyon tetszett, hogy én ott kíváncsiskodók. Olyan fészket csinált nekik, rendesen éreztem, hogy meleg van a szőrcsomó alatt.

A hasáról és a hátsó részéről rengeteg szőrt letépett (és úgy veszem észre, hogy még mindig tépkedi magát), ebből készítette el az apróságoknak a fészket. Eddig egyszer sem tudtuk elkapni, hogy mikor fialnak. Állítólag a szőrtépést is az utolsó pillanatban kezdik el csinálni. Nagyon gondos anyuka, vigyázz a kicsinyeire.
Remélem a szürke mama is lefial a napokban, elvileg egy időben hancúroztak Ubulkával. Egyenlőre várunk.

Újabb jövevények

Az elmúlt héten újabb jövevényekkel gyarapodott kisebb állatfarmunk :). Még a hét elején végre megfialt a másik nyuszink is. Hamarabbira vártuk a szaporulatot, de lehet, hogy csak mi számoltuk el a napokat. Mindegy, csak egy a lényeg, hogy mind az öt pici jól van és szépen gyarapodnak. Színvilágban mind az anyjára ütött, csak hárman a fehér bundát is bevállalták a fekete mellé.

Közben megint kikeltek két japán alatt a tojásokból a kiscsibék. Ők most kerültek át a háromemeletes bölcsibe de a mamák nélkül. A mamik mindig kiborítják a vizüket és a tápos tányérjukat, így mire este hazaérünk állandóan szomjasak szoktak lenni a kicsik. Így a mamák menesztve lettek, a kicsik meg jól el vannak egymással. Egész nap világítjuk őket lámpával így nem is fáznak.
Ja míg el nem felejtem, két japánom megint elült, nem tudom mikor akarják abbahagyni, úgy látszik a hideg idő sem vette el a kedvüket az üldögéléstől :)

Csütörtökön mikor a takarmány boltban voltunk találkoztunk egy sráccal akinek eladó vietnámi malacai voltak. Mivel amúgy is venni akartunk egy kant (eddig három leányzó van), így elmentünk hozzá megnézni őket. Egyik szebb volt mint a másik. Ki is választottunk egy fehér alapon fekete foltost. De volt ott vaddisznó csíkos lányban, természetesen Zoli szemei rögtön felcsillantak. Így pénteken nem egy hanem két malackával tértünk haza. A kislány a Katica nevet kapta, a kisfiú pedig Borsó lett :). Így most van egy kan és négy lány (ha jól tudom úgy mondják, hogy göbe). Kettőt fogunk megtartani anyának és kettőt pedig majd levágunk. Vagy legalábbis ez a terv :).
Ja a két kicsi vasárnap reggel meglépett (átfértek a kerítés alatt), a kert végébe találtuk meg őket. Volt nagy visítozás mire kézbe kerültek.

Vasárnap pedig elkezdtek kibújni a keltetőben lévő tyúktojásokból a kiscsibék. Ma reggel még csak ötöt tudtam kirakni az akváriumba, de több tojás már meg volt törve, egy pedig már félig ki volt bújva. Munka után igyekszünk  haza, hogy minél hamarabb megnézzük, hogy rendben vannak e a többiek.

Növögetnek az apróságok

 

A kis gyöngyösök kiköltöztek a háromemeletes ketrecből, kaptak egy saját ólat még múlt héten. Az első pár napban még onnan sem mertük kiengedni őket, inkább hagytuk, hogy felfedezzék a jóval tágasabb teret. Megvolt az első szárnypróbálgatás, nagy repdesés folyt odabenn. Gyönyörű tollakat növesztettek.
Mivel hétvégén otthon voltunk és napközben jobban oda tudtunk figyelni rájuk így kitárult nekik is a nagyvilág. Elég félős jószágok, egy óra múlva is csak a japánok és pár gyöngyi volt kinn az udvaron. De a küszöbről jókat nézelődtek. Azért végül mindegyik kimerészkedett, de nem nagyon lehetett őket nézegetni, mert mindig megijedtek és visszarohantak az ólba. De azért napoztak is egy kicsit :)

A kis nyuszik is kezdik felfedezni az óljukat. Zoli kiszedte azt a deszkát amitől nem tudtak kimászkálni a jó meleg fészekből. Most már állandóan kinn macerálják az anyjukat és kóstolgatják az ő eledelét. A száraz kifli nagyon bejött nekik, csak úgy darálják. De van amelyik a lucernában szeret rágcsálni, egy-kettő pedig a szemes kukoricában kuksol. Mindegyik megtalálta a kedvenc helyét.
Lassan a másik nyuszink is meg fog elleni, neki is készül az ólacskája.

A kismalacok is egyre pofátlanabbak. Most már nem is félnek tőlünk, alig bírunk bemenni mellettük a baromfi udvarra. Már rohannak oda hozzánk, hogy hátha kaját vittünk nekik. A táposba pedig amikor bemegyünk addig kunyiznak míg száraz kenyeret nem kapnak. De nagyon édespofák, állandóan mosolyognak :)