A kis ápolt

Ott hagytam abba a fájós lábú kis gidával akire az anyja rálépet, hogy múlthéten csütörtökön kellett visszavinni, de még pénteken is voltunk állatorvosnál. A menet mindig ugyanaz volt, kötéseket leszedte, a sebben lévő gennyet kitakarította, kimosta betadinos vízzel, újrakötözés majd a szúrik következtek. A harmadik orvosnál történt látogatásnál megtisztelte az orvosbácsit, pisilt is neki és hagyott ott bogyót is, de hát ez van, gondolom fájt neki a kezelés ezért történtek ezek a balesetek. Pénteken kiderült, hogy az egyik mellső lábában is gennyes terület van, végül az is tisztogatás után kötözésre került. Itt már rendesen elfilóztam, hogy hogyan tudott így rálépni az anyja erre a csöppségre, hogy három lába is fájt már neki, ezek után végképp nem csodálkozom, hogy nem tudott lábraállni.
Szóval pénteken úgy jöttünk el az állatorvostól, hogy innentől minden nap mi tisztogatunk, kötözünk és majd a héten szerdán kell visszavinni, illetve adott egy gyulladáscsökkentő injekciót amit 4 nap alatt kellett beadnunk neki. Mindent beszereztem a patikában amire szükségünk volt és esténként átvedlettünk a nyári konyhában műtővé. Én próbáltam lefogni a gidát, minden egyéb Zoli dolga volt/van. Mondanom se kell legalább félórás művelet, közben a kecske mekeg ezerrel, erre a kutyák nyüszítenek, szép kis hangzavarral jár az egész. De megcsináltuk. Szerdán a doktorbácsi meg is dicsért minket, látta, hogy nagy becsben van tartva ez a kis jószág.
Most ott járunk, hogy úgy tűnik két lábából kitisztult a genny, mondjuk az egyikben tagnap még lelt az orvos, de ott pl. mi előző nap nem találtunk. De ezeket a lábakat már nem kell kötözni csak ellenőrizni. A harmadik lábát még egy jó ideig kezelhetjük, itt a sarkán egy szép kis lyuk tátong, ez még mindig gennyes rész, illetve itt le is tört a sarkából egy kis porcrész, sok idő lesz mire begyógyul, de erre a lábára már biztos, hogy sántítani fog, injekciókat pedig már nem kell kapnia.
DE!
Lábra állt :) Igaz még nem futja le a maratont de legalább felállt és tartja magát. Az étvágyával semmi gond nincsen, ahányszor csak tudjuk az anyja alá rakjuk és azt az utolsó cseppig leszívja. Állva kezdi, a felénél elfárad és fekve folytatja, de még így is tudja bökdösni az anyja cicijét :) Tegnap este kilenc körül mentem megint megetetni, hát őkelme éppen álldogált és a raklapon lyukjain keresztül próbálta az anyja cicijét megszerezni. Az az igazság, hogy míg nem erősödik meg annyira, hogy ha kell hirtelen elugorjon az anyja elől addig nem merjük visszarakni hozzá, azért még nem tudja annyira stabilan tartani magát. Szóval gyógyulgat :)

Házi csirkemell sonka variációk

Mióta megvettem a sonkaprést azóta állandóan különféle ízesítésű csirkemell sonkákat gyártok. Illetve még más féléket is. Már csirkét is úgy vágtunk, hogy a mellehúsát külön csomagoltam lemérve :)
A csirkemell sonkáknak az alapja és elkészítése ugyanaz amit már leírtam, csak különféle ízesítőket kevertem hozzá.

Zöldborsós csirkemell sonka

A zöldborsót előfőztem egy kis házi vegetás vízben. A csirkemellhez abban a fázisban adtam hozzá mikor kézi robotgéppel keverjük össze a húst a fűszerekkel, de inkább a második öt percben. Lehet, hogy a borsó mennyiségével túlzásba estem, de nagyon finom volt :)

Olívabogyós csirkemell sonka

Az olívabogyókat egészben adtam a húshoz, ezek töltöttek voltak, nagyon szépen lehet szeletelni. Az olívabogyót vagy szereti valaki, vagy utálja, hát mi magába meg bírnánk enni egy üveggel :) Sajtban is már nagyon finom, de sonkaként pedig fenomenális. Ez már többször volt terítéken.

Füstölt kolbásszal töltött csirkemell sonka

A kolbászos esetében a csirkemell nagy részét ledaráltam, hogy a kolbászt jobban bele tudjam tölteni a présbe belepakolt húsba. Lehet jobban kiadná az ízét ha kis darabokra vágott kolbászt kevernék a húshoz, ki is fogom próbálni.

Füstölt kecskesajtos és pritaminpaprikás csirkemell sonka

Ez az abszolút kedvenc, isteni finom :) Itt is az apró kockára vágott sajtot és paprikát az robotgépes összekeverés fázisában adtam hozzá. A sajt meglágyul egy kicsit de nem folyósodik el és a füstös ízét megőrzi. Egy baja van, hogy gyorsan fogy :)

Extra csilis kecskesajtos és pritaminpaprikás csirkemell sonka

A másik abszolút kedvenc :) Úgy látszik a kecskesajt sokat dob az ízeken. A csili mellett zöld fűszer is volt a sajtban, ez is egy plusz íz volt, a végeredmény pedig egy pikánsan csípős sonka lett.

Eddig ezeket az ízesítéseket próbáltam ki, de lehet ezt még fokozni szerintem :) Azért csirkemell sonkán kívül már mást is készítettem a sonkaprésben :)

Disznósajt, de ezt még gyakorolni kell :)

Füstölt-főtt tarja

Azt hiszem vennem kell egy szeletelő gépet, mert Zoltánom általában ujjvastagságban méri a szeleteket és így hamar fogy a felvágott, hetente lehetne gyártani és akkor sem lenne elég :)

Idei kecskeellések

Szépfiú a büszke apa

Mióta kecskéink vannak ellés szempontjából eddig ez az év viselt meg a legjobban. Minél többen vannak annál nagyobb a valószínűsége, hogy valamilyen gond, baj lesz és idén ez be is bizonyosodott.
Mivel Szépfiú a bakkecskénk mindig a csajokkal volt összezárva így fogalmunk sem volt arról, hogy mikor kezdődnek az ellések, illetve ki mikorra van kiírva. Az az egy volt biztos, hogy a tavaly október végén vásárolt három kecske, Mogyoró és két lánya, Mici és Málna fog utoljára elleni.
A sort végül Kormos kezdte, január 29-én pénteken arra jöttünk haza, hogy Géza bácsi (pont nálunk volt) bejelentette, kecskéink születtek. Kormos már rutinos anyának számít így tudta, hogy mit kell csinálnia. Ikrei lettek, egy kis gida és egy  gödölye. Gyors el is zártuk őket, hogy nyugodt körülmények közt tudjanak ismerkedni egymással.

Kormos és kicsinyei

Következő hét pénteken (február 5-én) Hercegnő következett. Őt már előző nap elzártuk, mert kitőgyelt így azt hittük, hogy aznap megellik, de nem történt semmi. Másnap hajnalban már két hófehér szépséggel találtuk meg az ólban, mindkettő gödölye. Itt sem volt semmi gond az ellésnél, ő is rutinos anyuka már.

Hercegnő és kicsinyei

Újabb hét elteltével, február 12-én pénteken Mazsola gidája is megérkezett. Ő egy kis logófülű egyke lett. Nagy szomorúságomra most szombaton elpusztult. Az egyik anyakecske úgy felöklelhette (gondolom kereste az anyját és odamehetett másik anyához), hogy nem élte túl. Nem láttuk, pont nem voltunk itthon, de szombat délutánra már csak bámult maga elé, estére pedig már egyfolytában sírt, olyan fájdalmai voltak. Belső vérzése lehetett mert kívülről semmi nem látszódott rajta.
Mióta elpusztult az anyja nem is kereste egyáltalán, mintha tudná mi történt :(

Mazsola és gidája

Újabb hét elteltével, de most már csütörtöki napon (február 18.) megszületett Lili gidája is. Nagyon emlékezetes maradt ez az ellés mert most sikerült végignéznünk egy kecske világrajövetelét és ráadásképp pont aznap volt a blog negyedik születésnapja is. Erről a születésnapi meglepetésről írtam is, itt olvashatjátok.

Lili és gidája

Újabb hét és február 25-én Panni került sorra. Őérte nagyon izgultam, ő volt az akinek tavaly halva született a kicsinye és utána még hetekig kereste. Ezért állandóan árgus szemmel figyeltem idén. Mikor kitőgyelt külön is zártuk és az éjszaka folyamán legalább ötször ki is mentem hozzá, de semmi. Szerencsére másnap nem kellett menni dolgozni így tovább tudtam ellenőrizni de természetesen a kis piszok két ellenőrzés közt szépen világra hozta a gidáját. Az első egy két napban nem is volt semmi gond, de aztán észrevettem, hogy valami miatt nem akarja szoptatni a kicsit mikor magukban vannak. De ha valamelyikőnk bement hozzá akkor engedte neki, hogy szopjon. Két hétig szegény gida csak akkor tudott enni mikor hajnalban elmentünk, délután mikor hazajöttünk és este lefekvés előtt még kimentünk, hogy feltankoljon. Mondjuk olyan nagy gond nem lehetett mert a gidának egy szava sem volt, nem hallottuk, hogy sírt volna, hogy éhes. Panni volt akinek tavaly halva született a gidája és őt első perctől fejtük. Lehet ez maradt meg benne mert ha mi nyúlunk a cicijéhez az egyáltalán nem érdekelte. Jó két hét volt mire a fejében helyreálltak a dolgok, de a régi szokásaitól nehezen szakad el, mikor megyünk haza már benn áll a fejőállásban ahogy tavaly is állandóan csinálta :)

Panni és gidája

Három hét pihenő után egy hét leforgása alatt leellett a tavaly októberében vásárolt három kecske, itt csőstül jött a baj.
Elsőnek Málna adott életet egy ikerpárnak március 17-én, csütörtök hajnalok hajnalán. Mivel semmi előjele nem volt az ellésnek így mi is meglepődtünk mikor hajnali fél ötkor kimentünk a jószágokat rendezni. Az egyik gida már nem élt, nedves volt még, nem is volt tisztogatva. Ez az apróság már félig száraz volt. Mindkét gida fele akkora volt mint a legkisebb gidánk születésekor. Azt hittük, hogy ő sem éli túl, én még nem láttam ilyen pici kecskét, de lábon állt így volt egy kis reményünk. Gyorsan különzártuk őket. Több dolog is bonyolította a helyzetet. Mivel Málna első ellésű így az elején nem értette mi a helyzet, csak az anyját kereste, kellett egy kis idő, hogy megszokja a helyzetet. Ő az a kecskénk akinek elkezdett kihullni a szőre, erre kapott anno injekciót is, már nő neki vissza, csak azt nem tudom, hogy ez mit befolyásolt nála. A harmadik és egyben a legnagyobb probléma, hogy nem tőgyelt ki, nincs teje. Ez a kis túlélő annyira szopná, biztos jön ki belőle valami mert nagyon szürcsög de nem sok az biztos. Közben azért Panni nénitől lopkodtunk neki egy kis tejet, aláraktuk és tőle is szopcsizott egy kicsit. Utána néztem, hogy ilyen esetben mit lehetne tenni, így kihívtuk az állatorvos, Málna kapott mindenféle injekciót, hogy serkentsék a tejmegindulást, vitaminokat, megvizsgálták újra a szőrproblémáját is. Hagyott itt az orvos injekciót, reggel és este kellett beadnunk öt napon keresztül. Valamennyi teje lett de nemigen fogjuk fejni választás után mert szerintem nem lesz mit. A kis gödölye egyenlőre megvan, próbálom cumisüvegből pluszban táplálni de nem nagyon akarja, minden áron csak az anyját nyúzza.

Málna és kicsinye

Még azon a héten vasárnap (március 20.) Mici két kicsinek adott életet, egy gidának és egy gödölyének. Ezek a kicsik nagyon nehezen tértek magukhoz, és ennek az anyának sem lett teje (Málna és Mici testvérek). Ő is kapott injekciókat, valamennyi teje lett de nem számottevő. Cumisüvegből próbáltam pluszban etetni a kicsiket, a gida az szivattyúzta is ki belőle, nem nagyon érdekelte, hogy nem az anyja eteti, de a kis fehér gödölye egyszerűen foggal körömmel ellenkezett, még a száját sem volt hajlandó kinyitni. Mikor csak sikerült a cumit a szájába erőltetnem akkor pedig pár korty után nem volt hajlandó többet inni belőle. Szombat hajnalig bírta, mikor kimentünk hozzájuk már nem élt :(

Mici és kicsinyei

Csütörtök (március 24.) hajnalban leellett az utolsó anyakecske, Mogyoró is (Málna és Mici anyukája). Két fehérséget találtunk mellette. Gyors külön is zártuk őket. Az egyik akkor kezdett felállni, a másik még tisztogatás alatt volt. A biztonság kedvéért megszopiztattuk őket munkába menet előtt. Mikor hazajöttünk akkor láttuk, hogy az amelyik még tisztogatás alatt volt ugyanúgy fekszik ahol hagytuk és már szegény teljesen átfázott, nem is állt lábra. Behoztuk a lakásba a kandalló mellé, hogy átmelegedjen, egész éjszaka fent voltam mellette, dörzsölgettem, hogy a vérkeringése minél jobban beinduljon, próbáltam volna cumisüvegből itatni, de mindhiába, reggelre elpusztult. Majd észrevettem, hogy Mogyoró megtaposhatta a másik kicsijét mert a két hátsó lábára ha felállt nem nagyon akart ráállni, nagyon furcsán tartotta őket. Eltörve nincsen mert azért erőlködve de elmegy az anyjához szopni. Egyenlőre eszik, beraktam nekik egy elektromos fűtőberendezést, hogy ne fázzon át a kicsi.
Kedden elvittük az állatorvoshoz a kis gidát, egyre nehezebben állt fel, illetve nagyon duzzadtak voltak a hátsó lábai, érintésre már jobban fájt neki. Az orvos megvizsgálta, elvileg nem tört el egyik hátsó lába sem de nagyon megzúzódott. Kitakarította a duzzanatokból a gennyet, kapott antibiotikumot, vitaminokat és fájdalomcsillapítót és bekötözték mindkét lábát, az egyiket valami szívó kötéssel, hogyha van még genny a lábába azt kiszívja. Ma vissza vittem felülvizsgálatra, kapott még szurit, a szívókötést levették de a másik lábát újrakötözték. Csütörtökön megint visszamegyünk a dokihoz, gondolom most már a gidán múlik mennyire akar lábra állni. Estére azért elbarikádoztuk az anyjától nehogy lerágja róla a kötést de előtte jóllakattuk az anyja tejével, mindkét cicijét leszívta. Ez azért jó jel, hogy van étvágya, remélhetőleg javul az állapota.

Mogyoró és kicsinye

Ez az utolsó három ellés eléggé rombolja a lelki világomat, plusz ekkor pusztult el Mazsola gidája is. Megfordult a fejembe, hogy én itt befejezem a kecskézést mert ez már nekem túl sok volt, egyenlőre maradnak, de a létszámot mindenképpen csökkenteni fogom, sok ez már nekünk.

 

Húsvéti eszem-iszom

Az elmúlt évekre visszatekintve már hagyomány lett nálunk a húsvéti büféasztal. Úgy látszik ettől már nem nagyon tudok elszakadni :) Megint elkészítettem a szokásos hidegtálat mindenféle finom falatokkal, illetve egy kisebb tányérral is készült amit a szomszédba Erzsike néniéknek adtam át. Sütöttem két fonott kalácsot hat szálból fonva, büszke is voltam magamra mert emlékezetből csináltam a fonást. Sütöttem egy zsúrkenyeret ha valaki szendvicsre vágyna, vagy ha kenyeret szeretne enni a készülő pörkölt mellé. Egy picit megsült de az ízén nem rontott semmit. Tavaly oly népszerű töltött kalács sem maradhatott ki a sorból, idén is ez volt a legkelendőbb. Sütemény készítésre már nem volt időm de azért egy sárga túrót még csak elkészítettem. Illetve idén még egy plusz tállal kiegészítettem a büféasztalt. Erre a tálra házi készítésű finomságok kerültek. Volt rajta négyféle kecskesajt (natúr, kapros-fokhagymás, fekete olívabogyós és csilis extrákkal), pár hete készített szalámiból vágtam szeleteket, illetve a két hete vágott disznóból tettem félre egy kilónyi tarját amiből főtt, füstölt tarját készítettem (erről hozom majd a készítés menetét), ebből is szeltem a tányérra.

szomszédba, Erzsike néniéknek készült tányér

Zsúrkenyér és a kalácsok

Sonkával, főtt tojással és szalámival töltött kalácsok

Sárga túró

Házilag készült finomságok tálja kecskesajttal, szalámival és főtt-füstölt tarjával

Bent az ebédlőben az asztalt szépen megterítettem, közben Zoli kint bográcsban kecske pörköltöt főzött illetve tárcsán kecskeoldalast sütött. A tárcsa új szerzemény, anyukámék vették neki a névnapjára és most avattuk fel. Azt hiszem imádni fogok rajta sütögetni :) Az oldalas után még egy kis karikára vágott krumplit és hagymát is sütöttünk a tárcsán az én kedvemért. A pörkölthöz még főztem krumplit is bent a konyhában.
Szóval bent szépen megterítettem, kimentem megnézni, hogy hogyan áll, erre kitalálta, hogy hordjak ki mindent mert úgyis kin töltjük a napot, ne kelljen már bemászkálni a lakásba. Ezzel a lendülettel ki is hordtam mindent a filagória alá. Nagyon jó idő volt ránk, jöttek vendégek szép számmal, ettek-ittak és meg is locsoltak páran így van rá esély, hogy idén sem hervadok el :)

Tárcsán sütött kecskeoldalas

Kecskepörkölt