2016. március 31., csütörtök

Idei kecskeellések

Szépfiú a büszke apa

Mióta kecskéink vannak ellés szempontjából eddig ez az év viselt meg a legjobban. Minél többen vannak annál nagyobb a valószínűsége, hogy valamilyen gond, baj lesz és idén ez be is bizonyosodott.
Mivel Szépfiú a bakkecskénk mindig a csajokkal volt összezárva így fogalmunk sem volt arról, hogy mikor kezdődnek az ellések, illetve ki mikorra van kiírva. Az az egy volt biztos, hogy a tavaly október végén vásárolt három kecske, Mogyoró és két lánya, Mici és Málna fog utoljára elleni.
A sort végül Kormos kezdte, január 29-én pénteken arra jöttünk haza, hogy Géza bácsi (pont nálunk volt) bejelentette, kecskéink születtek. Kormos már rutinos anyának számít így tudta, hogy mit kell csinálnia. Ikrei lettek, egy kis gida és egy  gödölye. Gyors el is zártuk őket, hogy nyugodt körülmények közt tudjanak ismerkedni egymással.

Kormos és kicsinyei

Következő hét pénteken (február 5-én) Hercegnő következett. Őt már előző nap elzártuk, mert kitőgyelt így azt hittük, hogy aznap megellik, de nem történt semmi. Másnap hajnalban már két hófehér szépséggel találtuk meg az ólban, mindkettő gödölye. Itt sem volt semmi gond az ellésnél, ő is rutinos anyuka már.

Hercegnő és kicsinyei

Újabb hét elteltével, február 12-én pénteken Mazsola gidája is megérkezett. Ő egy kis logófülű egyke lett. Nagy szomorúságomra most szombaton elpusztult. Az egyik anyakecske úgy felöklelhette (gondolom kereste az anyját és odamehetett másik anyához), hogy nem élte túl. Nem láttuk, pont nem voltunk itthon, de szombat délutánra már csak bámult maga elé, estére pedig már egyfolytában sírt, olyan fájdalmai voltak. Belső vérzése lehetett mert kívülről semmi nem látszódott rajta.
Mióta elpusztult az anyja nem is kereste egyáltalán, mintha tudná mi történt :(

Mazsola és gidája

Újabb hét elteltével, de most már csütörtöki napon (február 18.) megszületett Lili gidája is. Nagyon emlékezetes maradt ez az ellés mert most sikerült végignéznünk egy kecske világrajövetelét és ráadásképp pont aznap volt a blog negyedik születésnapja is. Erről a születésnapi meglepetésről írtam is, itt olvashatjátok.

Lili és gidája

Újabb hét és február 25-én Panni került sorra. Őérte nagyon izgultam, ő volt az akinek tavaly halva született a kicsinye és utána még hetekig kereste. Ezért állandóan árgus szemmel figyeltem idén. Mikor kitőgyelt külön is zártuk és az éjszaka folyamán legalább ötször ki is mentem hozzá, de semmi. Szerencsére másnap nem kellett menni dolgozni így tovább tudtam ellenőrizni de természetesen a kis piszok két ellenőrzés közt szépen világra hozta a gidáját. Az első egy két napban nem is volt semmi gond, de aztán észrevettem, hogy valami miatt nem akarja szoptatni a kicsit mikor magukban vannak. De ha valamelyikőnk bement hozzá akkor engedte neki, hogy szopjon. Két hétig szegény gida csak akkor tudott enni mikor hajnalban elmentünk, délután mikor hazajöttünk és este lefekvés előtt még kimentünk, hogy feltankoljon. Mondjuk olyan nagy gond nem lehetett mert a gidának egy szava sem volt, nem hallottuk, hogy sírt volna, hogy éhes. Panni volt akinek tavaly halva született a gidája és őt első perctől fejtük. Lehet ez maradt meg benne mert ha mi nyúlunk a cicijéhez az egyáltalán nem érdekelte. Jó két hét volt mire a fejében helyreálltak a dolgok, de a régi szokásaitól nehezen szakad el, mikor megyünk haza már benn áll a fejőállásban ahogy tavaly is állandóan csinálta :)

Panni és gidája

Három hét pihenő után egy hét leforgása alatt leellett a tavaly októberében vásárolt három kecske, itt csőstül jött a baj.
Elsőnek Málna adott életet egy ikerpárnak március 17-én, csütörtök hajnalok hajnalán. Mivel semmi előjele nem volt az ellésnek így mi is meglepődtünk mikor hajnali fél ötkor kimentünk a jószágokat rendezni. Az egyik gida már nem élt, nedves volt még, nem is volt tisztogatva. Ez az apróság már félig száraz volt. Mindkét gida fele akkora volt mint a legkisebb gidánk születésekor. Azt hittük, hogy ő sem éli túl, én még nem láttam ilyen pici kecskét, de lábon állt így volt egy kis reményünk. Gyorsan különzártuk őket. Több dolog is bonyolította a helyzetet. Mivel Málna első ellésű így az elején nem értette mi a helyzet, csak az anyját kereste, kellett egy kis idő, hogy megszokja a helyzetet. Ő az a kecskénk akinek elkezdett kihullni a szőre, erre kapott anno injekciót is, már nő neki vissza, csak azt nem tudom, hogy ez mit befolyásolt nála. A harmadik és egyben a legnagyobb probléma, hogy nem tőgyelt ki, nincs teje. Ez a kis túlélő annyira szopná, biztos jön ki belőle valami mert nagyon szürcsög de nem sok az biztos. Közben azért Panni nénitől lopkodtunk neki egy kis tejet, aláraktuk és tőle is szopcsizott egy kicsit. Utána néztem, hogy ilyen esetben mit lehetne tenni, így kihívtuk az állatorvos, Málna kapott mindenféle injekciót, hogy serkentsék a tejmegindulást, vitaminokat, megvizsgálták újra a szőrproblémáját is. Hagyott itt az orvos injekciót, reggel és este kellett beadnunk öt napon keresztül. Valamennyi teje lett de nemigen fogjuk fejni választás után mert szerintem nem lesz mit. A kis gödölye egyenlőre megvan, próbálom cumisüvegből pluszban táplálni de nem nagyon akarja, minden áron csak az anyját nyúzza.

Málna és kicsinye

Még azon a héten vasárnap (március 20.) Mici két kicsinek adott életet, egy gidának és egy gödölyének. Ezek a kicsik nagyon nehezen tértek magukhoz, és ennek az anyának sem lett teje (Málna és Mici testvérek). Ő is kapott injekciókat, valamennyi teje lett de nem számottevő. Cumisüvegből próbáltam pluszban etetni a kicsiket, a gida az szivattyúzta is ki belőle, nem nagyon érdekelte, hogy nem az anyja eteti, de a kis fehér gödölye egyszerűen foggal körömmel ellenkezett, még a száját sem volt hajlandó kinyitni. Mikor csak sikerült a cumit a szájába erőltetnem akkor pedig pár korty után nem volt hajlandó többet inni belőle. Szombat hajnalig bírta, mikor kimentünk hozzájuk már nem élt :(

Mici és kicsinyei

Csütörtök (március 24.) hajnalban leellett az utolsó anyakecske, Mogyoró is (Málna és Mici anyukája). Két fehérséget találtunk mellette. Gyors külön is zártuk őket. Az egyik akkor kezdett felállni, a másik még tisztogatás alatt volt. A biztonság kedvéért megszopiztattuk őket munkába menet előtt. Mikor hazajöttünk akkor láttuk, hogy az amelyik még tisztogatás alatt volt ugyanúgy fekszik ahol hagytuk és már szegény teljesen átfázott, nem is állt lábra. Behoztuk a lakásba a kandalló mellé, hogy átmelegedjen, egész éjszaka fent voltam mellette, dörzsölgettem, hogy a vérkeringése minél jobban beinduljon, próbáltam volna cumisüvegből itatni, de mindhiába, reggelre elpusztult. Majd észrevettem, hogy Mogyoró megtaposhatta a másik kicsijét mert a két hátsó lábára ha felállt nem nagyon akart ráállni, nagyon furcsán tartotta őket. Eltörve nincsen mert azért erőlködve de elmegy az anyjához szopni. Egyenlőre eszik, beraktam nekik egy elektromos fűtőberendezést, hogy ne fázzon át a kicsi.
Kedden elvittük az állatorvoshoz a kis gidát, egyre nehezebben állt fel, illetve nagyon duzzadtak voltak a hátsó lábai, érintésre már jobban fájt neki. Az orvos megvizsgálta, elvileg nem tört el egyik hátsó lába sem de nagyon megzúzódott. Kitakarította a duzzanatokból a gennyet, kapott antibiotikumot, vitaminokat és fájdalomcsillapítót és bekötözték mindkét lábát, az egyiket valami szívó kötéssel, hogyha van még genny a lábába azt kiszívja. Ma vissza vittem felülvizsgálatra, kapott még szurit, a szívókötést levették de a másik lábát újrakötözték. Csütörtökön megint visszamegyünk a dokihoz, gondolom most már a gidán múlik mennyire akar lábra állni. Estére azért elbarikádoztuk az anyjától nehogy lerágja róla a kötést de előtte jóllakattuk az anyja tejével, mindkét cicijét leszívta. Ez azért jó jel, hogy van étvágya, remélhetőleg javul az állapota.

Mogyoró és kicsinye



Ez az utolsó három ellés eléggé rombolja a lelki világomat, plusz ekkor pusztult el Mazsola gidája is. Megfordult a fejembe, hogy én itt befejezem a kecskézést mert ez már nekem túl sok volt, egyenlőre maradnak, de a létszámot mindenképpen csökkenteni fogom, sok ez már nekünk.











 

3 megjegyzés:

kyOrsi írta...

olyan szép kis jószágok! annyira sajnálom a piciket, hogy elpusztultak :(

BoGyo írta...

Szegénykék! De sajnálom őket! Nagyon nehéz lehet ezt megélni!!

marisz57 írta...

gem az fogott meg leginkább a bejegyzésből, hogy minden kecske önálló egyéniség. Szóval a kecskékről nem gyanítottam ilyen tulajdonságokat - persze közelebbről em ismerem őket.

Hiba történt a modul működésében
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...