Zöldbab üvegbe zárva

Sosem gondoltam volna, hogy eljutok arra a pontra, hogy három fagyasztó nem elég. Pedig most ez történt. Egy fikarcnyi helyem sincs benne, egy üres fiókot sem tudtam összehozni. Így a zöldbab fagyasztásáról le kellett mondanom, maradt a befőttes üveg. Felhívtam Zoli nővérét aki elmondta ő hogyan szokta készíteni és ezt próbáltam a gyakorlatba átültetni. Elég nehéz volt, mert mikor azt mondják az embernek, hogy ízlés szerinti sós vízben főzzem meg, vagy ízlés szerint adjak hozzá ecetet az ilyennel meg tudnak őrjíteni, főleg amikor először csinálok valamit. Így míg készítettem, közben mindent mértem és jegyzeteltem.

Hozzávalók:

• zöldbab (6 kg tisztán)
• víz (9 liter, amiben a bab főtt)
• só (18 dkg a főzővízbe)
• 10% ecet (egy kiskanállal a befőttes üvegek mindegyikébe)
• nátrium benzoát (felöntőléhez keverve a hátoldalán leírtak szerint kimérve)

Fél ládányi babot szedett le Zoli a bokrokról, amit először jól átmostam. Majd levágtam mindkét végét és 2-3 cm-es darabokra aprítottam, egy idő után pedig akkorára amekkora sikeredett :) Na ez volt a rosszabbik része a dolgoknak, ha egy ember csinálja ez órákig eltarthat. Mikor készen lettem az egésszel egy gyors mérés következett, összesen 6 kiló összevágott zöldbabom volt. A mennyiséget egyben látva már tudtam, hogy két menetben fogom elkészíteni. Még egyszer jól átmostam az egészet, és ketté osztottam, kétszer három kiló került a fazékba.

Kilónként 1,5 liter vizet felraktam főzni, tehát 4,5 liter került a lábasba. Ehhez literenként 2 dkg sót adtam (jelen esetben összesen 9 dkg-ot) és lefedve felforraltam a vizet. Mikor zubogott beleraktam a lábasba a három kiló babot és kb. 10 percig főztem (az a lényeg, hogy ne főjön szét hanem még roppanós maradjon). Mikor kész lehúztam a tűzhelyről és szűrőkanál segítségével üvegekbe mertem a babot, olykor az üvegek alját megütögettem, hogy minél jobban összetömörüljön. Mikor minden babot kiszedtem a főzőlevet újra visszaraktam a tűzre és újból felforraltam. Közben minden befőttes üvegbe beleraktam egy kiskanál ecetet. A főzőlé mikor felforrt lekapcsoltam alatta a tűzet és a folyadék mennyiségének megfelelő tartósítószert belekavartam (na ez a pocséklás, mert a fele lé az ment a mosogatóba, legközelebb ki fogom mérni, hogy mennyi kell az üvegekbe és csak annyit fogok újra felforralni). A kész levet rámértem a babra, az üveg tetejére celofánt tettem és jól lezártam. Még így melegében fejre állítottam öt perce. A forró lé ráhúzza a tetőt az üvegre és az is kiderül ha valamelyik tető nem jó (gondolom kifolyik a lé). Mikor visszafordítottam az üvegeket próbaként mindegyik tetejét megnyomtam de egyiket sem lehetett benyomni. A kész zöldbabot ezután száraz dunsztba tettem majd végig csináltam a másik adaggal is. Reménykedem, hogy minden rendben lesz és az ízzel sem lesz gond :)

ui: ha valakinek van receptje a gyalult tök befőttes üvegben való elrakására megköszönném ha megosztaná velem mert azt szintén nem tudom a fagyasztóba bepakolni helyhiány miatt :)

Hétvégi nagy meggymagvalás

Zoltánom úgy gondolta, hogy ez lesz az a hétvége amikor is leszedi a két meggyfáról a termést. Én meg azt gondoltam, hogy egy nap alatt lerendezzük. Szombat reggel el is kezdte a kisebbik meggyfával. Erről vödrökbe hozta a kialakított magvalóhelyemre a terméseket. Én közben elkezdtem mosni az első adagokat. Mikor már a hatodik vödörrel jelent meg, akkor álljt parancsoltam neki, egyenlőre nézzük meg, hogy a már leszedettel mikor végzünk.

A kialakított meggymagvaló sarkom, a napsütés teljesen kiiktatva, a segéderő éppen pihen

Természetesen estig betartott. Két léről mostuk a meggyet, utána magvalás, legalább két szűrőben csepegtettem a levet le róla. Közben csomagolni a már elkészültet és berakni a fagyasztóba. Egy idő után Zoli is besegített, ő magvalt én meg a többi műveletet csináltam.

 

Az első napi adagról öt liter levet csepegtettem le, ebből este megfőztem a szörpöt is.

Másnap a nagyobbik fáról három ládányi meggyet sikerült még leszedni. De most nem csöpögtettem a magozott meggyet, hanem az összeset összegyűjtöttük egy nagyobb vödörbe majd a szőlőpréssel kinyomtuk belőle a levet, már amennyire sikerült. A gyümölcshús egy része szintén a fagyasztóba került, de azért pár kilóból lekvárt is készítettem dzsemfixszel. Délután öt felé lázadtam fel a magvalás ellen, az utolsó ládával már nem voltam hajlandó megcsinálni. Ezt magostól préseltük és a gyümölcshús egy hordóba került, ebből ki lesz főzve egy kis meggypálinka. Elvileg van még a fán 2-3 vödörrel, az is a cefrébe kerül.

Sikerült egy egész vödörnyi magot összegyűjtenem a két nap alatt. Állítólag jobba fűtőértéke mint a fának, ezért Zoli kiszárítja és elrakjuk télire. Nem sok de kipróbálásra jó lesz.

A két nap termése a következő lett: 28 zacskó meggy a fagyasztóban, 26 liter meggyléből szörpöt készítettem és 5 kiló meggyből pedig lekvárt főztem, vasárnap este tízkor lettem mindennel kész.

 

De azért nem csak a meggyről szólt ez a hétvége. Szombat reggel gyorsan leszedtem az uborkát és összekészítettem kovászosnak. Természetesen a napnak esze ágában sem volt sütni olyan erővel, hogy két nap alatt el is készüljön, így még ma is kiraktam az üveget.

Illetve felszedtük a tököket is. A laskatököt megpucoltam és legyalultam, négy zacskóval került a fagyasztóba. A patisszonokat jól megmostam, kimagoztam és felszeleteltem majd a dobálós hordóban landoltak. A hat cukkinikből kettőt kirántottam, egyet anyáék elvittek, három pedig még várja a sorsát.

 

A tökök héját és a kikapart belsejét a kecskék kapták meg. Hercegnő nagy élvezettel lakmározta, Mazsola inkább a magkeveréket csócsálta.

Dobálós savanyúság előkészítve

Igaz még tavalyról van egy fél hordóval, de hát az uborkának nem mondhatom, hogy ne nőjön már addig míg a maradék el nem fogy. Vittem már be a munkahelyre és adogattam is már oda barátoknak. De elég jól bírja, júliusban lesz egy éve, hogy megpakoltam és levittük a pincébe. Semmi baja nincs. Tényleg csak annyi a titka, hogy ne nyúlkáljunk bele csak fa vagy műanyag kanállal, a belekerülő zöldségek egészségesek és tiszták legyenek. Illetve legyen egy olyan helyünk (akár pince, akár spájz) ahol elég hűvös van még a legnagyobb melegben is. De tavalyról volt mellette egy fél hordónyi savanyú káposzta is, és még az is rendben van.
A recepthez képest annyit változtattam, hogy tettem még bele egy zacskó koriander magot is a többi fűszer mellé. A bekavart levet állni hagytam addig míg az összes por hozzávaló fel nem oldódott a folyadékban. Majd beleraktam az első adag uborkát amit a kertben szedtem.

A kecskék beköltöztek

Az ól olyan állapotra került, hogy a kecskéket át lehetett költöztetni. Teteje van, körbe van kerítve, csak még a téliesítés nincs megoldva, de erre van még időnk. Lakótársakat is kaptak, közösen bitorolják a japánokkal a helyet. De a most készülő nyúlketrecek is náluk lesznek a falra feltéve (elvileg kapunk két vemhes nyuszit), illetve hétvégén hozzuk haza a három vietnámi malackát, próbáljuk velük egy térben tartani őket is. Így összesen fognak alkotni egy szép kis kolóniát.
A kecskék nagy élvezettel vették birtokba az új helyüket, sokkal nagyobb kifutójuk lett, illetve az alvó helységük is tágasabb. A frissen berakott szalmát a japánok szét is túrták azonnal.

Egy tető alatt a japánok óljával, teljesen kihozva a kerítésig

Bent szénaetető, külön a friss zöldnek etető, felfúrva a nyalósó és a magtároló, lent pedig az itató amiből a japánok is tudnak inni

Tőlük elkerítve a széna, de azért csak hozzáférnek a kerítés lyukon keresztül

A japánok is feltérképezték a helyet, a kecskék alvós szalmáját szét is kapírgálták

Ismerkedés a hellyel

Kukucs, ki van itt?

Elmúlt két heti betakarítások, termények

Volt sikerélmény de volt nagy csalódás is a betakarítások terén.
Tavaly áprilishoz képest még most sikerült leszedni az első adag sóskát, mert az első kört a jég elverte. Egy nagy és egy kisebb ládával lett. Ezt megpucoltam, megmostam legalább két léről majd megfonnyasztottam. Lecsepegtetés után három zacskóval került a fagyasztóba. A tavalyi leírás itt található.

Még a fóliában volt pár retek amit kihúzgáltunk, az egyik zöldbab bokorról sikerült egy levesre valót mennyiséget leszedni. Kint a kertben találtam két karalábét ezekből finomfőzelék fog készülni.

Tavaly még hat pöszméte bokrunk volt, idén ebből egy elveszett. Nem bírunk rájönni hova tűnhetett. A maradék ötön sem volt nagy mennyiség, egy kis tállal tudtunk leszedni. Ezt megpucoltam, megmostam és bekerült a fagyasztóba. Idén ősszel fogunk még venni pár bokrot, ezt már megbeszéltük.

A cseresznyefáról leszedtük a termést, évről évre egyre több van rajta, de még mindig kicsi a fa. Mosás és magvalás után 8 zacskóval raktam  fagyasztóba. Egy maroknyit joghurttal összekeverve nasiztunk el :)

Két szépséges cukkinit is tudtam már hétvégén leszedni a bokorról. Zoli kívánságára kirántottam mindkettőt. Azt tudni kell rólam, hogy utálok a forró olaj mellett állni arra várva, hogy megsüljön a benne lévő rántott aktualitás. Így áttértem a rántott zöldségek sütőben való elkészítésére. Főleg nyáron a tökszezonban. Bánatomra a panírozást végig kell csinálni (ehelyett is kitalálhatnának valami egyszerűbb módszert). A sütőt előmelegítem maximumra. Tepsibe rakok sütőpapírt, ezt vékonyan lekenem olajjal, rápakolom a bepanírozott cukkinit, majd a tetejét is lekenem olajjal (én egy műanyag fújós flakonba öntöttem egy adag olajat és azzal spricceltem a tetejére) és az előmelegített sütőben fél óra alatt készre sül. És nem kell a tűzhely mellett álldogálni (természetesen és-sel nem kezdünk mondatot).
Azóta még szedtünk le két cukkinit, de azt odaajándékoztuk Zoli egyik barátjának.

A legnagyobb csalódás számomra a zöldborsó lett. Három talicskányi bokrot szedtünk fel a földből. Ebből összesen nyolc zacskóval lett borsófejtés után, míg tavaly legalább 33 zacskóval tudtam tenni a fagyasztóba. Nem tudjuk mi történhetett, csak az időjárásra tudunk gondolni, azt sínylette meg. Még van egy sorral, azt kiszedjük hétvégén és csinálunk egy másodvetést, hátha lesz még belőle valami. Azért a zöldet megkapták a baromfik nagy örömükre, csak úgy kapirgálták.