A sonka is elkészült

  

Még tavaly év végén a disznóvágáskor meghagytuk az egyik hátsó combot sonkának. Ezt hazahoztuk és itthon sóztuk be a szalonnákkal. Egy hét sózás után a szalonnákat Zoli és az apukája (akkor eljött hozzánk egy hétre) megfüstölte (lett sima és paprikás is). A sonkával kapcsolatban pedig úgy döntöttek, hogy az apukája visszaviszi hozzájuk, úgyis nekik is lett hagyva egy és a kettőt majd ő megfüstöli.

Itt még a sóban áll a szalonnákkal

Ott még állt pár hetet a sóban majd hétvége felé elkezdte füstölni mindkettőt. Így szombaton mikor megint jött hozzánk hozta magával a miénket. Áttanulmányozás után Zolival még úgy döntöttek, hogy nálunk még két napra berakják füstölni, csak, hogy még száradjon egy kicsit. Így végül hétfőn este beakasztottuk a kész sonkát a többi finomság közé, itt még lóg pár hetet mielőtt elrakjuk. Na ez a sonka eléggé világlátott lett, jól meg lett utaztatva mire a helyére került :)

Egy dolgot bánok, meg kellett volna mérni még nyers állapotában, utána így készen, kíváncsi lettem volna, hogy mennyit veszített a súlyából. Na majd legközelebb...

Macskáim vadászpraktikái

Szombaton mikor kinéztem az ebédlő ablakán nem hittem a szememnek. Hirtelen azt hittem rosszul látok, Chowder cicó, a piszok hát nem benne fekszik a madáretetőben. Nekem sem kellett több, gyorsan kiviharoztam és kitessékeltem onnan. Azt hiszi, hogy neki lett odarakva a madáretető, hogy madarat foghasson. Egy ideje biztos műveli már ezt, mert az utóbbi időben észrevettem, hogy ebből az etetőből nem fogy ki a napraforgó és nem értettem, hogy miért. Hát ezért, a madarak miatta nem jártak ide.

A másik jómadarat, Bátort pedig a konyhaablakból pillantottam meg. Zoli az ablak melletti tuja fára felrakott két lopótököt és azokat töltötte meg maggal. Azért, hogyha a konyhában teszek-veszek legalább láthatom a madarakat amikor jönnek a magért. Na hát Bátorka az etető feletti ágak egyikéről kukucskált lefelé és várta a madarakat. Őt is szépen letessékeltem, persze nem tetszett neki sem.

Na hol kukucskálok?

Kormost vadászás közben még nem tudtuk megfigyelni, csak már akkor pillantottuk meg amikor vagy egy patkánnyal vagy egy galambbal a szájában került elő, de hozott már egeret és vakondot is. Ő biztos, hogy nagy vadász.

El sem tudom képzelni, hogy miket művelhetnek ezek a macskák míg mi nem vagyunk otthon.

Napsütötte hétvége, hóval teli hétfő reggel

Nagyon szép hétvégénk volt, hét ágra sütött a nap. Ennek a legjobban az állatok örültek. Amerre néztem mindenhol napozó jószágot láttam. A vad kacsák nem csak a napfényben hanem az itatóban is lubickoltak. Alig győztem hordani nekik a vizet, állandóan kipancsolták.

A tyúkok és a japánok is kint süttették a szárnyaikat, nem nagyon akaródzott nekik bemenni este sem. Hordtam nekik mindenféle finom falatot, se pillanat alatt eltüntettek mindent.

A kutyáknak szivacsot raktam ki, azt huzigáltam mindig a napos részre. A macskák pedig a tyúkól melletti asztalt foglalták be. Azt sem tudták, hogy melyik oldalukra bóruljanak, jó meleg volt a bundájuk mikor megsimogattam őket.

A szép napsütötte napok után mire ébred az ember lánya, pláne hétfő reggel? Hát erre:

Itt már azért a közlekedő útvonalon ellapátoltam a havat.

Hull a hó és hózik...

Tegnap egész nap szállingózott a hó, még este is. Az órát ennek tudatában már korábbra húztam fel, mert tudtam, hogy mi vár rám reggel. Míg lapátoltam hajnalban a havat elnézegettem, hogy milyen gyönyörű minden amikor frissen esett hó van. Nem is volt hideg, a kiskutyák ott rohangásztak körülöttem, pedig a kis rövid szőrű tacskólány ha fázik akkor képes egész nap az ólban feküdni. De most jókat kergetőztek a kismacskákkal.

Küzdelmek a szárnyasokkal

Azért nálunk sem fenékig tejfel minden, csak az az igazság, hogy én nem nagyon szeretek beszélni a rossz dolgokról. Szoktak elhullani csirkék, japánok (kacsa még nem hullott el), lekopogom nem sok, de megmondani, hogy miért azt nem tudom. Van olyan is, hogy valamelyiket elkezdik csipkedni véresre és már későn vettük észre. Most is ez történt, de még idejében sikerült közbelépnem.

Vasárnap hajnalban mikor kiengedtem a szárnyasokat akkor még nem tűnt fel mert sötét volt. De később  mikor kimentem hozzájuk akkor láttam, hogy ezt a kis aranyos kacsalányt csipkedi több tyúk is. Majd, hogy jobban megnéztem láttam, hogy a farktollainál tiszta vér már és a feje is véres. A feje gondolom azért mert próbálta törölgetni a tollait. Szombaton is többször kint voltam náluk, de akkor még nem láttam, hogy valami baj lenne. Gyorsan meg kellett oldanom, hogy külön kerüljön. Először az elülső ólnál kilapátoltam a havat (mondanom sem kell, hogy lábszárközépig ért, illetve akkor is éppen esett), ez volta a könnyebbik része a dolgoknak. Tettem be tiszta vizet, tápot és egy kis főtt babot (éppen akkor akartam odaadni a baromfiknak a babot). Ezután jött a neheze, el kellett valahogy kapnom. Nem ecsetelem, elég annyi, hogy cirka egy órát kergetőztünk a baromfiudvarban. Volt, hogy bebújt az ólba, na amikor kijött onnan gyorsan lezártam az ajtaját. Olyan is volt, hogy már sarokba volt szorítva, akkor meg én nem mertem megfogni, mert csak fújt rám és ki is sliccolt mellettem. Szóval ádáz küzdelem volt, próbáltam közben neki mondogatni, hogy én csak segíteni szeretnék neki (szerintem ha hallották, hogy én mit magyarázok össze a kacsának biztos süsünek néztek), de rám sem hederített. De végül csak én nyertem (a lombseprű segítségével), minden bátorságomat összeszedve megfogtam, a pofikáját letörölgettem és előre vittem a másik ólba.
Ma reggel elnézegettem, már nem véres a farktollánál, de azért várok hétvégéig, hogy begyógyuljon neki a sebe. Az biztos, hogy jól van, mert amikor bekukucskálok hozzá mindig nagyokat fúj rám.

Olyan kis aranyos!

A többiek jól vannak csak éppen piszkoskodnak. Általában búzát és kukoricát szoktam összekeverni és azt rakok az etetőjükbe, a piszkok pedig kieszik az összes kukoricát, a búzát meg otthagyják. Még ők is válogatnak :) A vadkacsákat esténként úgy kell berimánkodni a helyükre, egyszerűen nem akarnak bemenni az ólba olyan jól érzik magukat. Csak én meg nem merem még éjszakára kint hagyni őket mert azért csak hideg van. A japánok rendesek, megesznek mindent és már sötétség előtt pocolnak az ólban.