2013. január 24., csütörtök

Küzdelmek a szárnyasokkal

Azért nálunk sem fenékig tejfel minden, csak az az igazság, hogy én nem nagyon szeretek beszélni a rossz dolgokról. Szoktak elhullani csirkék, japánok (kacsa még nem hullott el), lekopogom nem sok, de megmondani, hogy miért azt nem tudom. Van olyan is, hogy valamelyiket elkezdik csipkedni véresre és már későn vettük észre. Most is ez történt, de még idejében sikerült közbelépnem.


Vasárnap hajnalban mikor kiengedtem a szárnyasokat akkor még nem tűnt fel mert sötét volt. De később  mikor kimentem hozzájuk akkor láttam, hogy ezt a kis aranyos kacsalányt csipkedi több tyúk is. Majd, hogy jobban megnéztem láttam, hogy a farktollainál tiszta vér már és a feje is véres. A feje gondolom azért mert próbálta törölgetni a tollait. Szombaton is többször kint voltam náluk, de akkor még nem láttam, hogy valami baj lenne. Gyorsan meg kellett oldanom, hogy külön kerüljön. Először az elülső ólnál kilapátoltam a havat (mondanom sem kell, hogy lábszárközépig ért, illetve akkor is éppen esett), ez volta a könnyebbik része a dolgoknak. Tettem be tiszta vizet, tápot és egy kis főtt babot (éppen akkor akartam odaadni a baromfiknak a babot). Ezután jött a neheze, el kellett valahogy kapnom. Nem ecsetelem, elég annyi, hogy cirka egy órát kergetőztünk a baromfiudvarban. Volt, hogy bebújt az ólba, na amikor kijött onnan gyorsan lezártam az ajtaját. Olyan is volt, hogy már sarokba volt szorítva, akkor meg én nem mertem megfogni, mert csak fújt rám és ki is sliccolt mellettem. Szóval ádáz küzdelem volt, próbáltam közben neki mondogatni, hogy én csak segíteni szeretnék neki (szerintem ha hallották, hogy én mit magyarázok össze a kacsának biztos süsünek néztek), de rám sem hederített. De végül csak én nyertem (a lombseprű segítségével), minden bátorságomat összeszedve megfogtam, a pofikáját letörölgettem és előre vittem a másik ólba.
Ma reggel elnézegettem, már nem véres a farktollánál, de azért várok hétvégéig, hogy begyógyuljon neki a sebe. Az biztos, hogy jól van, mert amikor bekukucskálok hozzá mindig nagyokat fúj rám.

Olyan kis aranyos!
A többiek jól vannak csak éppen piszkoskodnak. Általában búzát és kukoricát szoktam összekeverni és azt rakok az etetőjükbe, a piszkok pedig kieszik az összes kukoricát, a búzát meg otthagyják. Még ők is válogatnak :) A vadkacsákat esténként úgy kell berimánkodni a helyükre, egyszerűen nem akarnak bemenni az ólba olyan jól érzik magukat. Csak én meg nem merem még éjszakára kint hagyni őket mert azért csak hideg van. A japánok rendesek, megesznek mindent és már sötétség előtt pocolnak az ólban.



Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...