2015. január 27., kedd

A talált fenyő és a kecskék

A történet tavaly karácsonykor kezdődött, sikerült két fát is állítanunk karácsonyra. Na nem azért mert arra gyúrunk, hogy minél több fánk legyen. Történt, hogy az uramnak még karácsony napján be kellett mennie a városba autóval, én eközben feldíszítettem a szokásos kis műfenyőnket. Erre hív telefonon, hogy amikor az erdősor mellett ment, az út szélétől beljebb észrevett egy fenyőfát (az apukájára ütött, mozgó autóból mindent képesek kiszúrni), szépen be volt csomagolva hálóba. Mondtam neki, hogy ne hagyja ott szegényt, neki is keresünk valami díszt ha már kivágták. Így hazajött egy több mint két méter magas gyönyörűséggel. Mivel nem nagy a lakásunk és ha a kandallóban fűtünk nem hiszem, hogy a fa imádná ahogy ontja a meleget, így a ház előtti lépcsős teraszra állítottuk fel, így mindenki látja aki elmegy a ház előtt. Na így történt, hogy két karácsonyfánk lett, egy kinti és egy benti. 


Elvileg január 6-án le kellett volna szedni a fákat, de én nehezen szabadulok meg szép dolgoktól, mondanom sem kell, hogy még egy évben sem sikerült időben véghezvinni ezt a faleszedést. Így a mi fáink még további pár hetet álltak és csodálhattuk őket. A talált fenyő mert kint volt a szabadban nagyon jól érezte magát, egy szem tüske, még annyit sem hullajtott el. Közben az egyik facebook-os csoportban azt olvastam, hogy ne dobjuk/égessük el a fenyőfát mert a kecskék imádják. Először nagyon szkeptikusan álltam a dologhoz, de utána megnéztem pár videót és teljesen bezsongtam. Na nekem sem kellett több, gyors letörtem a fenyőről egy kisebb "falatkát" és elvittem a kecsóknak megmutatni. Volt nagy szagolás és Hercegnő azzal a lendülettel el is orozta tőlem a csemegét és begyűrte, majd kérdő tekintettel nézett rám, hogy hol a többi. Én meg mint egy tejbetök vigyorogtam ezerrel, nagyon tetszett. Így most hétvégén nehéz szívvel leszedtem a fákat és Zoli hátravitte a talált fenyőt és beállította a kecskéknek. Először csak szagolgatták de az első falat után elkezdődött a nagy habzsi-dőzsi :) Másnapra nemcsak a tűlevelek tűntek el a fáról hanem a kérgét is lerágták. Így a lecsupaszított fát feldaraboljuk és végső útján elégetjük.











Kedves Barátaink, Ismerőseink,
Olvasóink!

Idén karácsonykor, ha élőfenyőt állítasz és nem gyökeres a fenyő amit ki kell ültetni, akkor gondolj ránk és a kecskéinkre. Ha nincs szükségetek a fára leszedést követően és nem laksz messze tőlünk, szívesen érte megyünk és elhozzuk a mekegőknek. 
Hagy legyen nekik is karácsonyuk :)
Köszönjük! 


5 megjegyzés:

Muskátli Büfé írta...

Minden jó, ha jó a vége :) Még nálunk is áll a fa, bár már eléggé lógatja az orrát is; viszont olyan finom illata volt még tegnap is;meg szép is - úgyhogy még egy picit hadd álljon.
A kecskéknek jó étvágyuk van szerencsére :)

balu28 írta...

Eddig is tudtam, hogy jó étvágyuk van, de hogy ennyire....!!!!
Mellesleg ha jól látom, egy drágább árfekvésű fenyőt sikerült találnotok....:))

Lidike írta...

Igen, a fenyő gyönyörű volt több mint két méter magas. Remélem idén is találunk egyet :D

Unknown írta...

Aranyos a bakkecske! Még mindig nálatok van? Nem is tudtam, hogy a fenyőfát ilyen téren is újra lehet hasznosítani. :)

Bodzás Vendégház írta...

Nos, nálunk is eltüntettek három tűlevelűt, annak idején. Azok gyökeresek voltak, és az udvarunkat díszítették...Ma már csak a csonkjuk emlékeztet a dísznövényekre...
A sok szomszédolás és ez is oka annak, hogy egyelőre jegeljük a kecsketartást...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...