2015. november 22., vasárnap

Üregi nyulaink születtek


Na nem most, hanem még ősz elején. Történt ugyan is, hogy a nyúlházat renoválni kellett, így az összes nyúl össze lett költöztetve egy lekerített részen. A táposba vezető beton folyosót kerítettük le nekik átmenetileg. Nagyon jól érezték magukat. Az etető egyik oldalán ők lakmároztak, a másikon pedig a kis kecskék. Volt, hogy a nyuszik benne szunyókáltak az etetőben a széna közt.


Egyszer csak azt vettük észre, hogy az egyik anya nyúl elkezd ásni a beton alá egy üreget. Itt még nem is gondoltunk semmire. Napokkal később újra azt vettük észre, hogy ugyanott kiássa a földet, majd bemászik az üregbe, majd úgy fél óra múlva előjött és nagy gonddal betemette az üreg nyílását. Itt már azért elgondolkodtunk, hogy mi lehet de mikor újra eljátszotta ezt akkor már sejtettük, hogy odabenn valami fészekféle lehetséges. Mikor legközelebb láttuk, hogy kijön az üregből és betemeti a nyílást akkor gyors beosontunk és elkezdtük újra kiásni. Na ezt mikor észrevette a mama nyuszi támadásba lendült amit egy seprűvel próbáltunk visszaszorítani. Ha látta volna valaki biztos hülyére röhögi magát. Míg én a mama nyuszit próbáltam lefoglalni addig Zoli ásott majd próbált bekukucskálni. Lámpával is alig látott valamit, nagyon mélyen mintha valami mocorgást észlelt.
Két hét múlva megint ástunk, nem tudtuk, hogy ha vannak bent kis nyulak, élnek e egyáltalán. Úgy be volt temetve az üreg ajtaja, hogy alig bírtuk kiásni, el sem tudtam képzelni, hogy hogyan kaptak ott benn a kis nyuszik levegőt, de azért észleltünk bent mozgást. Zoli próbált benyúlni de annyira mély volt az üreg, hogy nem érte el őket, így csak várakoztunk tovább.
Egyszer csak eljött az az idő, hogy az üreg nem volt beásva és a kicsik előmerészkedtek. A kis gombócok annyira félősek voltak, hogy minden nagyobb zajra rohantak vissza a lyukba. Először azt sem tudtuk hányan vannak. Négyről indult a létszám, majd láttunk ötöt is és hatot is, majd a teljes létszám is szem elé került egy idő után, heten voltak a kis gombócok :)



Egy idő után nem a mama ment az üregbe szoptatni a kicsiket hanem azok jöttek el az anyjukhoz enni, sikerült ezt is végignéznünk, csak sötét volt, próbáltuk megvilágítani őket, de még így is egy csodás pillanat volt számunkra. Majd nagy bátrak lettek és egyre több időt töltöttek kint a nagyok között, együtt bandáztak. De egy idő után csak visszaköltöztettünk mindenkit az óljába, ők is kaptak egy külön kuckót, csak biztonságosabb ott nekik.











3 megjegyzés:

Virág írta...

Nagyon édesek, gratulálok hozzájuk!Lassacskán igazi "kis" nyúlfarmotok lesz. :)

Monika írta...

Cukik!!!!
Fiaméknál ugyanez történt.:)Ott a nyuszik a tyúkokkal együtt élnek.:)

Muskátli Büfé írta...

Micsoda ösztön!Bámulatos az állatvilág!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...