2014. január 31., péntek

Minden napra házi kenyér, negyedik hét


Ezt a hetet Zoli apukája nálunk töltötte, így több kenyeret kellett készítenem, mert mindketten a nagyfogyasztók csoportjába tartoznak. Így gondoltam csak megpróbálkozom Terike fehér kenyerének nagyméretű változatával. A nagy vajlingom éppen befért a sütőbe, úgyhogy még péntek este bekavartam egy teljes adag kovászt. Másnap azt hittem, hogy meghiúsul a nagy-kenyér projektem, mert a kenyérsütő gépem alig bírt ezzel a mennyiséggel. Egy kis rásegítéssel csak meg dagasztotta a tésztát.


Még ilyen nagy mennyiségben is gyönyörűen megkelt a tészta, majd kifolyt a kelesztő kosárból.. A többszöri kelesztés nagyon jót tesz neki, sütés közben még nőtt tovább. Végül egy szép és óriási nagy cipót sikerült készítenem. Rácsra raktam hűlni, még forrón lespricceltem vízzel, gyönyörűen berepedezett, közben beszélgetett velem. Elkezdtem előkészíteni a következő kenyeret sütésre, térültem, fordultam és már az egyik hapsi megszerezte a kenyeret és megszegte, így nem sikerült lemérnem a súlyát.


Még készült a szokásos burgonyás cipóból is két veknivel. A burgonyás kenyér nagyon ízlik Zolinak, mert jó puha a bélezete és ízletesebb is mint a sima kenyér. Illetve nem maradhatott ki a sorból a hamburger zsemle sem. Ez is nagyon ízletes és nem utolsó sorban nagyon könnyű elkészíteni, főleg ezért szeretem csinálni.



Végül Babettnél leltem erre a hagymás burgonyás kifli receptre, amelyből két adagra valót dagasztottam be. Az első adagból elkészítettem a kifliket, de a másodiknál már olyan fáradt voltam, hogy csak három bagettet formáztam a tésztából és úgy sütöttem meg. Olyan jó sült hagyma illat lengte át a konyhát, hogy legszívesebben még forrón beleharaptam volna az egyik kiflibe.


2014. január 29., szerda

Ismerjük meg egymást újra!

Én még most veszek részt először  ilyen játékban, de nagy örömmel. Ezt a retro játékot, régi nevén Kipécéztek, Szera indította most újra útjára.

Szera munkája

A játékszabályok a következők:
  1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
  2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
  3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
  4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.
Én a felkérést két blogtársamtól is megkaptam, Kovtamától az Ezisazis blog, illetveMuskátli Büfétől, a Muskátli Büfé blog íróitól, amelyet mindkettőjüknek nagyon szépen köszönöm :)

Akkor 7 dolog énrólam:
  1. Szeretem a kora reggeli kávémat télen a kandallótűz előtt elfogyasztani, de nyáron inkább kinn a kertben egy padon ülve.
  2. Imádok mindenféle piacra járni. Órákig el tudom nézegetni a portékákat amiket kínálnak az árusok, és elbeszélgetni velük. Főleg ha olyat árulnak ami számomra kedves.
  3. Amíg nem költöztem ki falura és nem lett kertünk, addig azt sem tudtam, hogy mi fán terem a befőzés, tartósítás. Még egy befőttet vagy lekvárt, annyit sem tettem el. Úgyhogy ha én megtanultam akkor másnak is gyerekjáték.
  4. Mai napig összekeverem a szénát és a szalmát. A legújabb beazonosítási módszerem mindkét szónál az első magánhangzó. Tehát a széna ami a jószág "elé" kerül, a szalma az pedig "alá".
  5. Városlakóként meg voltam győződve arról, hogy a választási malac az amit a választás évében (itt a képviselő választásra gondolok) vágnak le. Na itt lehet vihogni ezerrel :)
  6. Imádok sütni, főzni, de utálok maradékot kidobni (hála nem sok szokott maradni). Ilyenkor vagy jön az újrahasznosítás, vagy valamelyik jószág kapja meg (ez ugyebár étel függő). Ételt kukába NEM dobok!
  7. Tudok kötni, horgolni, hímezni, varrni. És szeretnék megtanulni kosarat fonni, szappant készíteni (természetesen kecsketejeset).
Akiket én választottam, hogy jobban megismerhessem őket:
Remélem mindenkinek lesz kedve játszani, és előre is bocsánat ha valakit már hívtak erre a játékra :)


2014. január 27., hétfő

Hull a pelyhes, havazik


Péntek éjszaka hozzánk is beköszöntött a hullapelyhes, szombat reggelre elég tetemes hó leesett. Nem is kezdhettük mással a napot mint hólapátolással. De jó megállni közben egy kicsit és körbenézni, annyira gyönyörű ilyenkor a táj. Ha erdő mellett laknék, akkor legszívesebben elindulnék sétálni ebben a szépséges időben. De hát nem ott lakunk, így marad az otthoni tűnődés.

 
Olyan nagy lapátolást nem rendeztünk, mert egyfolytában esett a hó. Csak a csapásvonalakat alakítottuk ki, hogy tudjunk közlekedni az ólakhoz és a ház körül. Mivel elég havat befújt a szél a kecskék és a baromfik elé, így most már nem lehetett halogatni az ólak oldalának körbekerítését. Mivel Zoli apukája pont nálunk tölt egy hetet, így volt segítség is. Már régebben megvettük a fóliát, csak idő nem volt még megcsinálni. Szombat délelőtt ketten körbehúzták az ólak oldalait, falécekkel rögzítve lett a kerítéshez. Az ajtóknál meg kellett oldani, hogy nyitni-csukni lehessen.


Ez átmenetileg megteszi addig míg havazik, így nem lesz havas és vizes az előterük, és nem utolsó sorban a szél sem süvít keresztül, illetve világos is. Nagyon jól érzik magukat a körbe kerített részen, csak azoknak nem tetszik akik állandóan kilógtak a kertbe :)




A malackák is most találkoztak a hóval először, kíváncsian túrtak bele. De hamar rájöttek, hogy hideg így nem nagyon akaródzott nekik a kijövetel az ólból. Vasárnap kisütött a nap, akkor kimerészkedtek napozni, főleg azután, hogy Géza bácsi elásta a havat egy szakaszon előttük. Észrevettük, hogy nem nagyon szeretnek a hóra lépni, cidriztek rendesen. Egész hétvégén leginkább bent feküdtek a meleg szalmán :)


Hétvégén az összes madáretetőt ellenőriztem és ahol kellett napraforgóval fel is töltöttem. Elég hamar megjelentek a cinegék, hordták el a magokat. Jöttek vadgalambok is, csak a lopótökből kialakított etető feladta nekik a leckét, nem tudtak rászállni, pedig méregették minden irányból. De hamar felfedezték a kertben lévőt, abból már tudtak magvakat csenni.

2014. január 24., péntek

Minden napra házi kenyér, harmadik hét


Egyre jobban kezd ez a sütögetős hétvége tetszeni. Azt veszem észre, hogy esténként bújom a netet, hogy mi legyen a következő péksütemény vagy kenyér. Egyenlőre maradok a sima fehér lisztes pékáruknál (jól van azért becsúszott egy grahamlisztes is), még nem érzem magam felkészültnek különféle, egzotikus lisztekre és azok teljes kiőrlésű változataira.
Harmadik hétvégére Muskátli Büfénél találtam erre az "Ütős hűtős kenyér" receptre. A neve annyira ütős, hogy kénytelen voltam megcsinálni :) Pénteken gyors összeállítottam a tésztát (tényleg, öt perc sem kellett neki). Nekem petrezselyem és zeller van elültetve, amiket a nyári konyhában próbálok átteleltetni. Én ezekből vágtam a kenyérbe. Éjszakai pihenés után a szombat reggeli sütésemet ezzel a kenyérrel kezdtem. Egy ropogós héjú, lukacsos bélezetű kenyeret kaptam, a zöld fűszerektől pedig pikánsabb lett, de csak diszkréten.



Terike blogján már többször nézegettem a csodálatosabbnál csodálatosabb kenyereket és kalács költeményeket, de még egyszer sem mertem belevágni az ő receptjébe. De most csak neki bátorodtam és a fehér kenyerét elkészítettem. Annyi a különbség, hogy én nem egy nagy, hanem két kisebb cipót sütöttem, így a leírt mennyiségeket mind a kovásznál, mind a többi hozzávalónál is feleztem. Itt is a kovászt még pénteken összeállítottam és ezek is pihentek egy éjszakát a nyári konyhában. Még volt egy dilemmám, hogy miben süssem, mert a kerek jénaim alacsony és ha a sütéskor lefedem akkor a kenyér nem tud szépen megnőni. Már sikerült két vajlingot beszereznem piacról (ezek csak mélyebbek  mint egy jénai) és a kisebbikben készítettem a cipóimat próbaként. Bejött, olyan szépen megnőttek a kenyerek, hogy eldöntöttem cipót innentől csak ebben fogok készíteni. sütőpapírral és alufóliával oldottam meg a vajling beborítását sütéskor. A nagyobbikat még bepróbálom a sütőbe hátha befér, mert csak ki kéne próbálni, hogy milyen sütni egy kb. 2 kg-os kenyeret :)



Csak hogy péksütemény se maradjon ki a sorból, Limara express croissantját is elkészítettem. Ezt már többször megcsináltam éjszakai hűtős kelesztéssel, de most szobahőmérsékleten kelesztettem és még aznap meg is sütöttem. Isteni finom és nagyon foszlós ez a péksütemény. Egy kicsit munkás de szerintem a végeredmény megéri. Még melegen gyors elmajszoltam egyet :)



2014. január 20., hétfő

Csak nem bírtuk ki


Vettünk és ültettünk. Természetesen vetőmagokról van szó. Nem tudom ki hogy van vele, de én mikor meglátom a boltban a vetőmagokat kínáló polcsort késztetést érzek, hogy legalább egy zacskóval vegyek (de általában ez mindig több). Most is ez történt. De egyenlőre olyanokat vettünk amiket már februárban és márciusban el lehet vetni, saláták, retkek stb. Igaz, még nem mértük fel a tavalyról maradt készletet (mondanom sem kell, hogy egy kis műanyag ládával van), de ez is hamarosan bekövetkezik, amint lesz rá egy kis időnk.
Illetve még vásároltunk hegyes csípős paprikát. Majd Zoltán megeszi (én nem nagyon szeretem a csípőset), közben szedi ki a magját. Ilyen fajta paprikának nem nagyon találtunk vetőmagját, így ezt az utat választottuk.


Az ültetést kb. két hete végeztük. Na nem a kertbe vonultunk ki, még ahhoz elég hideg van. Egy laposabb ládát fertőtlenített földdel raktunk tele. Azért fertőtlenített mert előtte egy üstben felrakta tűzre a kerti sütőben és felmelegítette. Így próbáltuk a gazokat kipusztítani belőle. Majd visszahűtöttük és többféle paprikamagot ültettünk el a sorokban. Van közte vásárolt mag, illetve olyan is amiket mi szedtünk meg tavaly. Mindig mikor paprikát ettünk, akkor kikapartuk a magját egy kis tálra, kiszárítottuk majd zacskóba került felcímkézve, és várták a sorsukat.


Most már benn a lakásban az ablakpárkányon növeszthetik magukat. Az első két hétben az ültetés után le lett takarva a föld papírtörlővel, ezen keresztül locsoltuk. Állandóan nedvesen tartotta a földet de azért a fényt is áteresztette. A hétvégén eltávolítottuk róla a papírtörlőt, mert már a kibújt hajtások közt volt elég nagy és akadályozta a növésben. Elég sok kibújt már de van olyan is ami egyáltalán nem mutatja magát.


A következő magok lettek elültetve a sorokba:
  1. Kápia paprika
  2. Kápia paprika
  3. Kalocsai édes fűszerpaprika
  4. Nagy hegyes csípős paprika (nem fűszerpaprika)
  5. Vastag húsú fehér paprika (boltból vett paprikának a megszedett magja)
  6. Vastag húsú fehér paprika (boltból vett paprikának a megszedett magja)
  7. a.) Csípős fűszerpaprika      b.) Szentesi kos szarvú paprika (savanyításra)
  8. -
  9. Édes fűszerpaprika
  10. Édes almapaprika
  11. Garai fehér paprika
  12. Helga paprika
  13. Bácskai fehér paprika
  14. Fehér özön

2014. január 19., vasárnap

Elnyúlós jószágaink

Egyik másik állatkánk tud olyan csoda helyen, csoda pozícióban elnyúlni, hogy hihetetlen.
Egyik este Borsót a kismalacot kerestük, mert hirtelen nem láttuk meg az ólban. Mikor jobban körbenéztünk akkor vettük észre a hátát. A kis aranyos a tojóládák és a nyúlketrecek találkozásánál lévő sarokban a szalma alá fúrta be magát, rajta egy-két japánnal. Valaki jól tud helyezkedni :)


Az egyik cicót a szénaboglyában véletlenül vettem észre, egy fekete folt tűnt fel leginkább nekem. Mikor jobban megnéztem, hát látom, hogy Chowder fekszik édesen a szénában kialakított kis fészkében. Szerintem nem is először, mert már olyan mély volt a fekvőhely. Hát neki is van esze, tudja, hogy hol a legjobb neki :)


Manócskámnak pedig a kedvenc fekhelye természetesen a kezünkben van. Olyan szinten el tud nyúlni, keze-lába lóg a levegőben. Ha közben még a hasát is vakargatjuk akkor aztán még a nyála is csorog. Közben dorombol és a mancsát nyitogatja-csukogatja. Neki ez a kánaán :)


Manócska másik nagy kedvence a kosarak. Amint talál egy üreset abba rögtön belemászik és felveszi a belső alakzatot. Imád bennük aludni. Ha meg nem üres a kosár akkor képes addig bámulni ránk mellette ülve míg ki nem pakolunk. Az biztos, hogy kitartó :)


És a soha nem múló kedvenc, az összegabalyodó macskahalom. Még jó hogy különböző színűek, így meg tudom különböztetni őket :)


2014. január 17., péntek

Minden napra házi kenyér, második hét


Majdnem elmaradt a második heti kenyérsütögetésem. Hétköznap már éreztem, hogy beteg leszek. Torkom fájt és megfázás tüneteit is produkáltam. A szombat délelőtti malackavágás betett nekem, délutántól már az ágyat nyomtam, nagyon kipurcantam. Vasárnap reggel Zoli meg is kérdezte, hogy hogy érzem magam, menjen e ki a boltba kenyeret venni. Na azért nem adtam fel ilyen könnyen. Ebédet is kellett készítenem így mondtam neki, hogy a kenyérvásárlást napoljuk el, várjuk meg mire jutok ebben az állapotomban. Megreguláztam magam és nekifogtam a sütés-főzésnek.
Készítettem megint egy adag hamburgerzsemlét, mert nagyon ízlett Zolinak, illetve könnyű a formázása, nem vesz el sok időt. Jó kis szendvicseket gyártott belőle múlt héten is.


Még hét közben kinéztem egy joghurtos graham kifli receptjét. Meg is vettem hozzá a lisztet, így ha már megvolt ezt is megcsináltam. De arra már nem vitt rá a lélek, hogy kifliket formázzak, így inkább maradtak kis cipó formában. Olyan formára amilyet régen lehetett venni, kicsi graham kenyér (nem tudom, hogy ilyet árulnak e még), azt nagyon szerettem. Sütés után rögtön meg is evett egyet kíváncsiságból, nagyon ízlett neki.


Csak, hogy a kenyér se maradjon ki a sorból, megint burgonyás cipót gyúrtam be. De csak egyet, ennyire maradt délutánra energiám. Ennek sem olyan nehéz a formázása és a burgonya miatt még finomabb mint a sima kenyér. Így sikeresen teljesítettem a második hetet is. Három vagy négy darabonként becsomagoltam mindent és a megüresedett "kenyeres fiókot" újra feltöltöttem a fagyasztóban. Ennyiből tud a héten gazdálkodni, szerintem már szombaton készíthetem a következő adagot mert addigra minden el fog fogyni.



2014. január 16., csütörtök

Malackavágás kényszerből


Kényszerből mert még nem volt itt az ideje, még kicsi volt a vágáshoz. Szegénnyel már hetek óta kínlódtunk, a vaddisznó csíkos Katicával. Az állatorvos szerint bélgyulladása lehetett, ki volt fordulva a nemi szerve. Az orvos azt ajánlotta első körben, hogy az ételébe keverjünk almaecetet, hátha ez rendbe hozza. Három hétig próbáltuk így kezelni, de nem történt változás. Így azt javasolta a doki, hogy inkább vágjuk le, mert ha be is gyógyszerezi nem sok esélye lesz, hogy rendbe jön, így pedig még valamilyen szinten hasznosíthatjuk. Sajnáltuk szegényt, de azért azt is figyelembe kellett venni, hogy ha elérte volna a megfelelő súlyt akkor mindenféleképpen levágtuk volna. Így szombaton megtörtént az esemény.


Én már csak akkor mentem ki mikor már leszúrta. Utána mindenbe segítek, de ezt az egyet nem bírom végignézni. Ugyanez a helyzet mikor valamilyen baromfit vágunk, megkopasztom, szétszedem, de a leölését megnézni sem bírom.
Mivel még elég kicsi volt, ezért arra döntöttünk, hogy részeinek megfelelően daraboljuk (comb, oldalas stb.) de a szalonnát és a bőrt ezeken a részeken rajtahagyjuk. Így azért nagyobb darabokat szeltünk, sütni majd jó lesz.


A belsőségből végül három nagyobb szál (a boltban kapható bél egy darabjának a teljes hossza, nem vágtuk meg) hurka lett. A húsok és a hurka is bekerült a fagyasztóba, várják a sorsukat. A körömből, farokból fülből pedig kocsonyát készítettünk. Na nem csak ennyiből, a tavaly vágott disznónak is megvoltak eme részei, úgyhogy azokat kivadásztam a fagyasztóból és délután még ezt is megcsináltuk.

2014. január 6., hétfő

Minden napra házi kenyér, első hét


Elég régóta foglalkoztat a házi kenyérsütés, illetve minden ami kelt tészta. Főleg most, mert elvileg idén Zoli és az apukája kemencét fognak a kertben építeni a sütő hátoldalához. Így mindenféle műsort megnézek a tévében ami kenyérsütéssel foglalkozik. A múlt héten volt egy 3 részes dokumentumfilm, egy angliai városkában élő háziasszonyok közösségi pékséget hoztak létre úgy, hogy akkor tanultak meg házilag kenyeret sütni. Az egyik részben elmentek egy olyan pékségbe ahol nagy tételben gyártották a kenyeret. Na itt megmutatták, hogy mi minden kerül egy kenyérbe, teljesen ledöbbentem. Tudtam, hogy annál több dolgot tartalmaz mint amit itthon beleteszek, de azért ennyire nem gondoltam. Minimum tízzel több volt a hozzávaló. Ezt elmeséltem Zolinak is, aki kerek perec kijelentette, hogy boltból többet nem veszünk sem kenyeret de más pékárút sem. Nálunk inkább csak ő a kenyérfogyasztó, én csak immel-ámmal eszem belőle, csinálni jobban szeretem.


Mivel hét közben munka mellett nemigen lenne időm sütögetni, ezért azt találtam ki, hogy hétvégén az egyik nap csak kenyeret és péksütit fogok sütni (természetesen más munka mellett, ahogy kitelik majd az időmből). Majd kicsomagolom őket és lefagyasztom. Most télen még van is rá idő, majd tavasztól lesz ez érdekes betartani. Így most szombaton nekiálltam megvalósítani a tervet. Háromféle dolgot készítettem. Először hamburger zsemlét dagasztottam géppel (még mindig, szégyen, nem szégyen de kézzel még mindig nem megy), majd egy burgonyás csavart péksüteményt, ebből eleve másfél adagot. És mivel bőven főztem krumplit, ezért még két burgonyás cipót is bedagasztottam. Próbáltam a kelesztési és sütési időket figyelembe venni, időben úgy bedagasztani, hogy folyamatosan tudjam majd sütni. Többé-kevésbé össze is jött, de ezt még gyakorolnom kell.


A zsemléket és a csavartakat lenmaggal szórtam meg (csak ez volt itthon). Zoli rögtön le is csapott az egyik zsemlére, nagyon ízlett neki, édeskésnek érezte. A két cipót kétféleképpen sütöttem, az egyiket tepsin, ez jobban szétterült, a másikat kerek jénaiban, ez pedig inkább megemelkedett. Nekem ez utóbbi kinézetre jobban tetszett. Mikor minden meghűlt, a zsemléket és a csavartakat négyesével bezacskóztam (9 db zsemle és 12 db csavart sült ki). Az egyik kenyér meg lett kezdve, mert már amúgy is elfogyott itthon, a másikat pedig feldaraboltam és azt is bezacskóztam. A legnagyobb művészet inkább az volt, hogy az egyik fagyasztóba sikerült egy üres fiókot csinálnom, ebbe pakoltam bele mindent. Innentől kezdve ez lesz a kenyeres fiókunk :) Étkezés előtti este csak ki kell venni a kenyeret a fagyasztóból és másnap reggelre olyan lesz mint ami akkor sült ki.


A terv első hete teljesítve, remélem lesz kitartásom és időm, hogy minden hétvégén készítsek valami finom kenyérfélét.

2014. január 5., vasárnap

Most már a baromfik is kapirgálhatnak a szomszéd kertben


Anno mikor hazahoztuk a kecskéket, akkor Zoli megbeszélte a szomszéd bácsival (aki nem lakik ott, lakatlan az egész telek), hogy ott legelészhetnek. Majd mikor a malacok is megérkeztek és nagyobbak lettek, őket is átengedtük. Csak a baromfit nem mertük ott szabadon engedni, mert az elülső kerítésen simán meglóghattak volna, meg elég nagy ez a kert és elég sok hely van rajta ahol el tudtak volna bújni. Nem tudtuk volna őket felügyelni. Így újabb megbeszélés történt a bácsival megengedte, hogy a kert hátsó részét lekerítsük. Ezt már ő is akarta nekünk mondani, hogy a kecskék és a malacok ne járkáljanak előre. Így szombaton Zoli nekileselkedett és a tüzelőnek vett fából ácsolt egy ideiglenes kerítést. Természetesen kapu is van rajta, hogy a tulajdonos hátra tudjon jönni.


Már csak az ól és a fólia közti részt kellett lezárni, hogy ne a mi kertünkbe menjenek be, ide is került egy kerti kapu. Így egy összekötő folyosó jött létre az ólak és a szomszéd kertje közt. Mikor kiengedjük a jószágokat, mindkét végen csak kinyitjuk a kapukat és ők majd eldöntik, hogy mennek vagy maradnak. De inkább mennek. Élvezik ezt a jó időt, és még tudnak is mit legelészni.



Nem nagyon kellett őket noszogatni, hogy átmenjenek. Inkább a kecskéknek volt először furcsa, hogy maguk dönthették el, hogy hova és mikor mennek. Eddig átvezettük őket és csak este jöttek vissza az ólba, most meg kedvükre mászkálhattak a kert és az ól között. De hamar megszokták, olyannyira, hogy Mazsola még rosszalkodásra is adta a fejét. Egy álló rönköt tettünk a kerti kapuhoz, hogy nehogy becsukódjon. Neki természetesen ezt fel kellett döntenie, mert azon szeretett volna álldogálni.


Ezt a helyzetet a baromfik is nagyon élvezik. Jókat fürödtek a poros földön, kapirgáltak egész nap. A gyöngyösök mikor megijedtek valamitől jó sokáig tudtak a nagy téren szaladgálni.  A tyúkok pedig hamar rájöttek, hogy merre van a hazavezető út, mert folyamatosan jártak a tojóládákhoz. Ma már 7 tojásunk volt, egy ideje már nem tojtak, a héten kezdtek el 1-2 darabot folyamatosan adogatni ami kezd felfutni.


Jó lenne ha ez hosszú távon maradhatna így. Meglenne a kertünk amit megművelünk, illetve lenne a jószágnak is egy nagyobb területe ahol jól érzik magukat. Főleg, hogy így elvannak egymás mellett a kecskék, malacok és a baromfik.

2014. január 1., szerda

Kis portánk minden lakója nevében Boldog Új Évet Kívánunk minden kedves olvasónknak!


Hiba történt a modul működésében
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...