Kovászos uborka, hogy télen is élvezhessük

Az egyik olyan savanyúság amit az ember nyáron imád enni, főleg lehűtve, az a kovászos uborka. Mi biztosan. Akár ebéd mellé, akár magában, van, hogy egy üveg simán elfogy. De ugye ezt jó lenne máskor is élvezni. Volt már, hogy megcsináltam és egy dobozban a hűtőben elállt egész karácsonyig (direkt meghagyva az ünnepre), de a hűtőt sem pakolhatjuk meg csak uborkával. Ezt a variációt a szomszéd néni mesélte nekem, most gondoltam egyet és kipróbálom.
Nagyon megnőttek az uborkáink (ebben én voltam a ludas, mert nem szedtem minden nap) és elég sok lett. Dobálós savanyúságba túl nagyok lettek volna, a baromfiknak meg sajnáltam odaadni. Zoli amúgy is szereti a nagyobb méretű kovászos uborkákat, de még mindig volt egy nagy üveggel a hűtőben is.
Tulajdonképpen mindent úgy csinálunk, mint amikor nyárra készítjük. Jól meg kell mosni az uborkákat és a két végét ellentétesen bevágni.

Látszik, hogy milyen szép nagyok

Ezzel az adaggal két nagy üveget raktam tele, alulra került a kapor, rá az uborkák, majd a tetejére egy zacskóba a száraz kenyér és felöntöttem meleg sós lével. Három napig érlelődött kinn a napon. Amint elkészült, kiszedjük az uborkákat és leszűrjük a levet. És itt vesz más utat a folyamat. Mert ha nyárra készítenénk, akkor visszarakjuk az uborkákat egy üvegbe vagy műanyag tálba, ráöntjük a leszűrt levet és mehet a hűtőbe.

A nyári változat

A télire elrakott változatnál a leszűrt levet felrakom a tűzhelyre felforralni. Közben az uborkákat szétpakolom kisebb üvegekben.

Ha a lé felforrt, felöntöm az üvegeket vele, úgy hogy teljesen ellepje az uborkákat. Mindegyik üvegbe teszek egy késhegynyi tartósítószert, majd celofánnal a tető alatt lezárom.

Beraktam száraz dunsztba, hogy lassan hűljön ki. Majd csak akkor derül ki, hogy jó e, ha majd felbontjuk az első üveggel :) Addig is a nyári változatot esszük folyamatosan.