Házi csirkemell sonka

Már régebben elgondolkoztam azon, hogy ha ennyi jószágot tartunk akkor megpróbálkozhatnék valamiféle felvágott elkészítésével is amivel a boltit ki tudnánk váltani. Azért jó dolog lehet olyan szendvicset készíteni reggelire a gazdának ami saját sütésű kenyérrel készült, saját készítésű felvágottal és sajttal. Most már csak a vajköpülés hiányzik (kecsketejből elég nehéz eljutni a vajig), de ez kiváltható a kecsketejből készült krémsajttal is :)
Elkezdtem a netet bújni, próbáltam utána járni a különféle felvágottak és sonkák készítésének. Rátaláltam Viki egyszerű konyhájára, ínycsiklandó préselt sonkák leírását osztotta meg velünk. Neki gyönyörű öntöttvas sonkaprései vannak, egyszer majd én is szeretnék ilyeneket. De egyenlőre egy hőálló műanyagból készült változatra esett a választásom mert most ez számomra pénztárca barát (idényre már kiköltekeztem magam konyhai kütyükre), ezzel is ki lehet próbálni a különféle változatokat.
Elsőnek a leírásában szereplő alap csirkemell sonkát készítettem el.

Hozzávalók:

• 1 kg csirkemell
• 18g só (az első sonka kóstolását követően ez a só mennyisége változtatható kinek-kinek az ízlése szerint
• 4g pácoló só (nagyobb áruházakban vagy webáruházakban lehet kapni) - elvileg a hús színét tartja meg illetve tartósító hatása is van, de ha tényleg adalékanyagoktól mentes felvágottat akarunk készíteni akkor el is hagyható csak figyeljünk a tartósságára az elkészült sonkánknak
• 1 dl víz
• 4g porcukor

A húst apró kockára vágtam, a mennyiség egyharmad részé aprítógépben "ledaráltam" (szerintem ennyi mennyiség miatt kár összepiszkítani a húsdarálót). A por hozzávalókat kikevertem a vízzel, majd az összes hússal jól összedolgoztam a kézi robotgép dagasztó karjával 10 percen keresztül (érdemes betartani ezt az időt, mert jól összetapad a húsunk). Beletöltöttem a sonkaprésbe a húst, lefedtem a tetejével és beraktam a hűtőbe 1 napra pihenni/állni (a termékleírás 2 napot ír, de hát elsőnek ezt elég nehéz volt kivárni).
Pihenést követően következik a sonka "főzése". A lényeg, hogy tegyük bele egy edénybe a sonkakészítőt, töltsük fel vízzel a leírásban találhatók szerint, fel kell a vizet melegíteni 80 fokra és ezen a hőfokon a sonkát 2 óráig főzni (75 és 85 fok között ingadozhat a hőmérséklet, ezt egy a préshez tartozó hőmérőn tudjuk ellenőrizni). Én ekkor előkaptam a befőzőautomatámat, beleraktam a sonkaprést, felöntöttem vízzel, beállítottam a hőfokot és az időt és hagytam, hogy a gép tegye a dolgát. Mikor lejárt az idő kivettem, hideg vizet folyattam a prés oldalára, majd beleállítottam egy fazék hideg vízbe, hogy lehűljön. Mivel este készültem el vele, így a prést beraktam a hűtőbe és csak másnap reggel vettem ki belőle a sonkát. Ekkor már éles késsel nagyon szépen szeletelhető.
Ha valakinek nagyon száraznak tűnik így a sonka íze, tehet hozzá egy evőkanál kacsa vagy libazsírt vagy akár sertés zsírt is annál a pontnál mikor a húst a többi hozzávalóval jól összekavarjuk. Nekünk úgy ízlett ahogy a receptben van írva.

Azóta készítettem már egy másodikat adagot is, ezt már 4 gerezd fokhagymával felturbóztam. A fokhagymát lereszeltem és a dagasztókaros összedolgozásnál adtam hozzá a húshoz. A kész sonkában szemmel nem látható a fokhagyma (látszik, hogy jól eldogozta benne a dagasztókar), de illatra és ízre nagyon ott van :) Azt hiszem szereznem kell egy szeletelő gépet, mert eléggé méretes darabokat tudunk szeletelni a sonkából, olyan finom :)

Házi sütésű kenyér fokhagymás sonkával és füstölt kecskesajttal :)

Itt egy nagyon jó videó a  sonkaprés működéséről.

A fenti sonkák csak az első próbálkozások, innentől kezdve csak a képzelet szab határt, lehet alkotni ezerrel :)



 

Krémsajttal töltött paprika olíva olajban

Először kezdődött azzal, hogy mindenáron szeretnék megtanul sajtot készíteni, na ez alapszinten valamennyire sikerült is (majd az egy más történet lesz, hogy innen hogyan kellene tovább fejlődnöm). Majd elkezdtem a boltokban lesni a polcokat, hogy milyen formákban árulják az egyes sajtokat, és egyszer megakadt a szemem egy szépségen. Paprikába töltött krémsajt volt olajban. Na onnantól kezdve azon kattogott az agyam, hogy hogyan kellene megcsinálni. Legnagyobb bajom az volt, hogy honnan szedek ilyen pici paprikát amibe beletölthetem a sajtot, a csili szóba sem jöhetett mert én nem szeretem a csípőset, meg ha már megcsinálom akkor csak ennék belőle. A neten utánanéztem és kiderült, hogy létezik olyan, hogy mini csemege paprika, de leginkább külföldi oldalakon leltem meg, kb. kisujjnyi hosszú a termése és több színben kapható. Csak éppen nem olyan boltban ahova az ember vásárolni jár általában, a környékünkön meg nemigen tudok delikatesz féle üzletekről, ahol különlegességeket is árusítanának. Mivel vetőmagot sem igen találtam így nagy bánatomra annyiban hagytam az egészet, majd egy évre. Mígnem hétvégén egy olyan multiba sikerült beszabadulnom (M...O) aminek a zöldséges részlegén bambulászva az egyik polc eldugott sarkában megpillantottam kis fehér műanyag dobozban a mini paprikákat. Kikerestem a legkisebb méretűeket tartalmazó dobozt (teljesen átforgattam az egészet) és úgy vigyorogtam végig a boltban míg haza nem értünk mint egy tejbetök :) Igaz egy kicsit borsos volt az ára (na annyira azért nem), de már olyan régóta szerettem volna megcsinálni hogy még Zoli is noszogatott, hogy vegyük megfelé, így nyugodt szívvel hoztam el.
A legjobb az egészben, hogy éppen volt otthon krémsajt amit kecsketejből készítettem, általában natúron tartom a hűtőben, hogy ha úgy van akkor süteményhez is fel tudjam használni, így semmi akadálya nem volt, hogy elkészítsem ezt az antipasti jellegű finomságot :)

Hozzávalók:

• krémsajt (most fokhagymás ízesítéssel)
• mini paprikák
• oliva olaj

Az otthon lévő krémsajtból egy adagot külön szedtem, megsóztam és 3 gerezd fokhagymát belereszeltem majd jól összekavartam, így várt sorára a hűtőben.
A paprikákat jól megmostam és jó gazdasszonyhoz híven az utolsó szem magot és kihalásztam belőlük, jövőre megpróbálom elültetni őket hátha sikerül, de lehet, hogy még most pár magot elvetek próbaképp :) Zoli apukája pont nálunk volt, ő is kért a magokból :)

Egy lábasba tettem 1-2 evőkanálnyi olajat és beleraktam a paprikákat. A legkisebb gázrózsán a legkisebb hőfokon tető alatt pároltam a paprikákat de csak annyira, hogy egy picit megpuhuljon. Többször átkavargattam mert még így is megkapta egy-két paprika oldalát. Mikor egy kicsit összeesett akkor levettem a tűzről és hagytam kihűlni. Míg hűlt még akkor is tovább puhult, így tényleg elég pár percig sütni.

A kihűlt paprikákat a legkisebb kávés kanalammal egyesével megtöltöttem a fokhagymás krémsajttal. Őszintén bevallom, hogy nem bírtam ki és töltögetés közben egyet megettem. Hát egyáltalán nem csalódtam, sőt. Isteni finom lett, amúgy is imádom a sült paprikát de így krémsajttal töltve még pikánsabb lett. A megtöltött paprikákat egy csatos üvegbe pakoltam óvatosan és felöntöttem olíva olajjal, hogy teljesen ellepje, lezártam és felhasználásig hűtőben tárolom. Biztos nem tartható el sokáig, max. 1-2 hétre gondolnék, de szerintem nem lesz annyi ideje, hogy ezt kipróbáljam.
Már most megmondom, hogy pirítóssal isteni, főleg ha a kenyeret is mi magunk készítettük :D

Kefíres lángos

Ez nálunk nagy kedvenc, anno anyukám testvérétől kaptam meg a receptet. Azért szeretem nagyon, mert este összekavarom a hozzávalókat ami tényleg csak pár percet vesz igénybe, éjszakára berakom a hűtőben ahol van ideje megkelni és reggel sütés előtt kb. 30-45 perccel kiveszem, és utána már süthetem is. Ha csak ketten vagyunk akkor én mindig egy fél adaggal készítek elő és még ebből is tudok átadni Erzsike néniéknek egy-egy lángost reggelire

Hozzávalók a tésztához:

• 1 kg liszt
• 1 evőkanál só
• 4 db kis dobozos kefir
• 5 dkg élesztő
• 2 dl langyos tej
• csapott evőkanál cukor
• 2 db tojás

Sütéshez:

• olaj vagy zsír

Tetejére:

• fokhagyma
• tejföl
• sajt

A meglangyosított tejben a cukrot elkeverem és az élesztőt felfuttatom. A lisztet és a sót jól összekeverem majd a kefirrel, a tojással és az élesztős tejjel bekavarom a tésztát. Ha nagyon hígnak érezzük a tésztát (nekem főleg akkor ilyen ha házi kefirrel készítem el) akkor lehet még hozzárakni egy kis lisztet, de alapjában véve ez egy lágyabb tészta. Én eleve egy kelesztőtálban kavarom be, amelyre rárakva a tetőt berakom éjszakára a hűtőbe a tésztát ami másnapra megkel.

Mikor kiveszem a hűtőből hagyom pihenni kb. fél órát a konyhapulton, addig egy serpenyőben felforrósítom az olajat. Ha fokhagymával esszük akkor ilyenkor célszerű elkészíteni. A megpucolt gerezdeket aprítógépbe tesszük és felöntjük egy kis olajjal (én vízzel is készítettem már, azzal is jó) és jól elkeverjük, az a lényeg, hogy kenhető legyen. Az így kapott fokhagymakrém szerűséget kirakjuk egy kisebb tálba.

Kisebb adagot kiveszek a tésztából és gombócot formázok belőle, szétnyomkodom a belső részét majd a szélénél fogva elkezdem körbe forgatni és a súlyánál fogva elkezd lefelé nyúlni. Az így kapott tésztát a forró olajba teszem és aranybarnára sütöm mindkét oldalát miközben szépen megemelkedik. Alaposan lecsöpögtetem és még melegen tálalom. Fél adagból általában 9-10 darabot szoktam kisütni.

Mindenki ízlésének megfelelően tudja a sajátját elkészíteni. A legextrább ha megsózzuk (mondjuk a tésztába kerülő só mennyisége szerintem bőven elég, de ez ízlés kérdése, ki hogyan szereti), lekenjük fokhagymával, tejföllel és megszórjuk reszelt sajttal. Nekem magában, mindenféle feltét nélkül is nagyon ízlik, és nem utolsó, hogy nagyon laktató.

Jó étvágyat hozzá!

Megjegyzés:
Ha véletlenül nagyon lágyra sikeredett a tészta, ez már velem is előfordult, akkor én a következőt szoktam csinálni. A tésztából kivett kisadagot először meghempergetem lisztben, ekkor már tudok belőle gombócot formázni, majd meghempergetem olajban, így mikor alakítom ki a formáját nem ragad a kezemhez a tészta.

Töltött kenyér

 
Mikor megtudtam Zolitól, hogy az ünnepekre jön az apukája is, rögtön tudtam, hogy ezt mindenféleképpen megcsinálom az egyik reggelire nekik. Erről is csak egy kép keringett a facebook-on, mint a töltött zsemle esetében. De most magát a kenyeret is én szerettem volna sütni. Emlékeztem, hogy Max-nál láttam egy egyszerű kovászolt kenyér receptet, gyorsan meg is kerestem. Nála leírt instrukciók alapján elkészítettem a kovászt még csütörtök este, másnap sütöttem a kenyeret és szombat reggelire tálaltam e finomságot. Csak egy kicsit elméreteztem magam kenyér ügyileg, egyszerűen össze sem adtam, hogy miből mennyit raktam bele, a végén meg csak csodálkoztam, hogy egy 1,3 kg-os kenyeret sikerült sütnöm.

A kenyeret kockásra bevagdostam a 2/3-ig, vagyis az alsó egyharmada egyben maradt, ez tartotta az egészet össze.

Az eredeti képen nekem úgy tűnt, hogy csak sajtokkal van telerakva a kenyér, de az ünnepekre való tekintettel (meg amúgy is) minden finomság volt itthon, úgy gondoltam mindenfélével megtömöm a kenyeret.
Főztem tojást, szeleteltem fel szalonnát, sonkát, szalámit, trappista sajtot és lila hagymát. Közben bekapcsoltam a sütőt kb. 180 fokra, hogy előmelegedjen.

A bevagdosás mentén az egyik irányban felszeletelt vajjal raktam ki a sorokat. A másik irányban pedig kerültek a finomságok a sorok közé. 2-3 félét is dugdostam egy helyre. Mikor jól megtömtem az egész kenyeret, rájöttem, hogy abba a jénaiba nemigen rakom vissza amiben a kenyér sült. Úgyhogy előkaptam a kacsasütő jénait és abba próbáltam belegyömöszölni. Természetesen tettem alá sütőpapírt, nehogy megégjen a kenyér alja.

A tetejére, hogy ne legyen olyan száraz reszeltem még egy kis vajat, majd sajtot és frissen vágott petrezselyemmel megszórtam.

A jénai tetejét ráraktam és sütöttem kb. 20-25 percet (szerintem ha kisebb a kenyér elég akkor 15-20 perc is), majd a tető nélkül még 15 percet, hogy a sajt piruljon egy kicsit. Szép nagy adag lett belőle, teljesen elkápráztattam a fiúkat vele.

Mivel elég sok lett ezért Erzsike néniéknek is adtunk át belőle, szerencsére akkor még ők sem reggeliztek. Egyöntetűen mindenkinek nagyon ízlett. Én azt gondoltam, hogy sok fog megmaradni, de végül csak egy csücsök maradt amit másnap reggelinél szétosztottunk magunk között :)

Töltött zsemle reggelire

 
Vasárnap reggelire ezzel leptem meg Zolikámat. Erről az ételről kering egy ideje fotó a facebook-on, de nincs hozzá leírás, leginkább az ember képzeletére van bízva. Ez hát az én verzióm a témára. Először a sütőt bekapcsoltam 175 fokra, hogy előmelegedjen.

 

Levágtam a zsemlék tetejét és kiszedtem a belsejét (ezeket kiszárítottam, majd zsemlemorzsát készítettem belőle). Olvasztottam egy kis vajat, ezt sóztam, borsoztam, majd ecset segítségével kikentem a zsemlék belsejét. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket.

Sütöttem le egy kis kacszsíron szalonnát, majd hozzáadtam apró darabokra vágott hagymát és sonkát. Ezt jól összepirítottam. Mikor elkészült egy fém szitába öntöttem az egészet, hogy lecsepegjen a zsírja.

Míg pirult a szalonna a hagymával és a sonkával, addig feldaraboltam a többi hozzávalót. Tulajdonképpen azt használtam amit találtam itthon. Szalámit, paprikát, aszalt paradicsomot és petrezselymet összevágtam, a trappista sajtot pedig lereszeltem. De ezeken kívül még bármit lehet hozzárakni.

Ezután jött a zsemlék megpakolása. Az aljába öt felé osztottam a lepirított hagymát, sonkát és szalonnát, erre került szalámi, reszelt sajt, paprika, petrezselyem és az aszalt paradicsom. Majd minden fészekbe ütöttem egy tojást. A tojások tetejét sóztam, borsoztam, a maradék paprikát és petrezselymet szétosztottam, végül beborítottam a maradék reszelt sajttal.

Beraktam 15 percre a sütőbe, majd mikor lejárt az idő letakartam alufóliával és még visszaraktam 15 percre, tehát összesen fél órát sütöttem.

 

Oltári finom lett. A zsemle ropogós mint egy pirítós,  a beltartalom összesült, egyáltalán nem száraz. Zoltánom már követelte is tőlem a következő kört :) Azt hiszem ez lesz az egyik kedvenc reggelink. Ezt már csak azzal lehetne megspékelni ha a zsemléket is mi magunk sütjük.