2013. január 31., csütörtök

A sonka is elkészült

  

Még tavaly év végén a disznóvágáskor meghagytuk az egyik hátsó combot sonkának. Ezt hazahoztuk és itthon sóztuk be a szalonnákkal. Egy hét sózás után a szalonnákat Zoli és az apukája (akkor eljött hozzánk egy hétre) megfüstölte (lett sima és paprikás is). A sonkával kapcsolatban pedig úgy döntöttek, hogy az apukája visszaviszi hozzájuk, úgyis nekik is lett hagyva egy és a kettőt majd ő megfüstöli.

Itt még a sóban áll a szalonnákkal
Ott még állt pár hetet a sóban majd hétvége felé elkezdte füstölni mindkettőt. Így szombaton mikor megint jött hozzánk hozta magával a miénket. Áttanulmányozás után Zolival még úgy döntöttek, hogy nálunk még két napra berakják füstölni, csak, hogy még száradjon egy kicsit. Így végül hétfőn este beakasztottuk a kész sonkát a többi finomság közé, itt még lóg pár hetet mielőtt elrakjuk. Na ez a sonka eléggé világlátott lett, jól meg lett utaztatva mire a helyére került :)
Egy dolgot bánok, meg kellett volna mérni még nyers állapotában, utána így készen, kíváncsi lettem volna, hogy mennyit veszített a súlyából. Na majd legközelebb...




2013. január 29., kedd

Macskáim vadászpraktikái

Szombaton mikor kinéztem az ebédlő ablakán nem hittem a szememnek. Hirtelen azt hittem rosszul látok, Chowder cicó, a piszok hát nem benne fekszik a madáretetőben. Nekem sem kellett több, gyorsan kiviharoztam és kitessékeltem onnan. Azt hiszi, hogy neki lett odarakva a madáretető, hogy madarat foghasson. Egy ideje biztos műveli már ezt, mert az utóbbi időben észrevettem, hogy ebből az etetőből nem fogy ki a napraforgó és nem értettem, hogy miért. Hát ezért, a madarak miatta nem jártak ide.



A másik jómadarat, Bátort pedig a konyhaablakból pillantottam meg. Zoli az ablak melletti tuja fára felrakott két lopótököt és azokat töltötte meg maggal. Azért, hogyha a konyhában teszek-veszek legalább láthatom a madarakat amikor jönnek a magért. Na hát Bátorka az etető feletti ágak egyikéről kukucskált lefelé és várta a madarakat. Őt is szépen letessékeltem, persze nem tetszett neki sem.

Na hol kukucskálok?

Kormost vadászás közben még nem tudtuk megfigyelni, csak már akkor pillantottuk meg amikor vagy egy patkánnyal vagy egy galambbal a szájában került elő, de hozott már egeret és vakondot is. Ő biztos, hogy nagy vadász.



El sem tudom képzelni, hogy miket művelhetnek ezek a macskák míg mi nem vagyunk otthon.

2013. január 28., hétfő

Napsütötte hétvége, hóval teli hétfő reggel

Nagyon szép hétvégénk volt, hét ágra sütött a nap. Ennek a legjobban az állatok örültek. Amerre néztem mindenhol napozó jószágot láttam. A vad kacsák nem csak a napfényben hanem az itatóban is lubickoltak. Alig győztem hordani nekik a vizet, állandóan kipancsolták.



A tyúkok és a japánok is kint süttették a szárnyaikat, nem nagyon akaródzott nekik bemenni este sem. Hordtam nekik mindenféle finom falatot, se pillanat alatt eltüntettek mindent.




A kutyáknak szivacsot raktam ki, azt huzigáltam mindig a napos részre. A macskák pedig a tyúkól melletti asztalt foglalták be. Azt sem tudták, hogy melyik oldalukra bóruljanak, jó meleg volt a bundájuk mikor megsimogattam őket.


A szép napsütötte napok után mire ébred az ember lánya, pláne hétfő reggel? Hát erre:

Itt már azért a közlekedő útvonalon ellapátoltam a havat.


2013. január 24., csütörtök

Hull a hó és hózik...


Tegnap egész nap szállingózott a hó, még este is. Az órát ennek tudatában már korábbra húztam fel, mert tudtam, hogy mi vár rám reggel. Míg lapátoltam hajnalban a havat elnézegettem, hogy milyen gyönyörű minden amikor frissen esett hó van. Nem is volt hideg, a kiskutyák ott rohangásztak körülöttem, pedig a kis rövid szőrű tacskólány ha fázik akkor képes egész nap az ólban feküdni. De most jókat kergetőztek a kismacskákkal.






Küzdelmek a szárnyasokkal

Azért nálunk sem fenékig tejfel minden, csak az az igazság, hogy én nem nagyon szeretek beszélni a rossz dolgokról. Szoktak elhullani csirkék, japánok (kacsa még nem hullott el), lekopogom nem sok, de megmondani, hogy miért azt nem tudom. Van olyan is, hogy valamelyiket elkezdik csipkedni véresre és már későn vettük észre. Most is ez történt, de még idejében sikerült közbelépnem.


Vasárnap hajnalban mikor kiengedtem a szárnyasokat akkor még nem tűnt fel mert sötét volt. De később  mikor kimentem hozzájuk akkor láttam, hogy ezt a kis aranyos kacsalányt csipkedi több tyúk is. Majd, hogy jobban megnéztem láttam, hogy a farktollainál tiszta vér már és a feje is véres. A feje gondolom azért mert próbálta törölgetni a tollait. Szombaton is többször kint voltam náluk, de akkor még nem láttam, hogy valami baj lenne. Gyorsan meg kellett oldanom, hogy külön kerüljön. Először az elülső ólnál kilapátoltam a havat (mondanom sem kell, hogy lábszárközépig ért, illetve akkor is éppen esett), ez volta a könnyebbik része a dolgoknak. Tettem be tiszta vizet, tápot és egy kis főtt babot (éppen akkor akartam odaadni a baromfiknak a babot). Ezután jött a neheze, el kellett valahogy kapnom. Nem ecsetelem, elég annyi, hogy cirka egy órát kergetőztünk a baromfiudvarban. Volt, hogy bebújt az ólba, na amikor kijött onnan gyorsan lezártam az ajtaját. Olyan is volt, hogy már sarokba volt szorítva, akkor meg én nem mertem megfogni, mert csak fújt rám és ki is sliccolt mellettem. Szóval ádáz küzdelem volt, próbáltam közben neki mondogatni, hogy én csak segíteni szeretnék neki (szerintem ha hallották, hogy én mit magyarázok össze a kacsának biztos süsünek néztek), de rám sem hederített. De végül csak én nyertem (a lombseprű segítségével), minden bátorságomat összeszedve megfogtam, a pofikáját letörölgettem és előre vittem a másik ólba.
Ma reggel elnézegettem, már nem véres a farktollánál, de azért várok hétvégéig, hogy begyógyuljon neki a sebe. Az biztos, hogy jól van, mert amikor bekukucskálok hozzá mindig nagyokat fúj rám.

Olyan kis aranyos!
A többiek jól vannak csak éppen piszkoskodnak. Általában búzát és kukoricát szoktam összekeverni és azt rakok az etetőjükbe, a piszkok pedig kieszik az összes kukoricát, a búzát meg otthagyják. Még ők is válogatnak :) A vadkacsákat esténként úgy kell berimánkodni a helyükre, egyszerűen nem akarnak bemenni az ólba olyan jól érzik magukat. Csak én meg nem merem még éjszakára kint hagyni őket mert azért csak hideg van. A japánok rendesek, megesznek mindent és már sötétség előtt pocolnak az ólban.



2013. január 21., hétfő

Kint még havazik, lélekben már tavaszodik


Hétvégére megint megérkezett a hó egy kis ónos eső társaságában. Szépséges látványt mutat egy havas táj, nem lehet eléggé betelni vele. A hólapátolás már nagyon megy de azért biztos nem fog hiányozni.
Lélekben nálam már tavaszodik. Egyik este visszaolvastam a blogban, hogy mikor ültettük/vetettük el az első magokat. Március 15-ei hosszú hétvégén kezdtük el a munkálatokat (megnéztem a naptárt, most is hosszú hétvége lesz).
A nagyobb áruházak polcain megjelentek a vetőmagok. Ezekből még nem válogattam (otthon még nem néztem át mik maradtak tavalyról), de vetőborsót vettem három csomaggal (ezt tudtam, hogy elfogyott mert másodvetésre már kevés maradt), korai Rajnai törpe. Jól jártam vele, mert 30%-kal le volt értékelve :)



De nem csak lélekben tavaszodik nálunk, hanem a lakásban is. Még év végén Zoli nővérétől kaptunk egy kb. két méter magas kínai rózsát. Az övé már óriási nagy és szép bokrosra növekedett, ez amit kaptunk még ifjonti, három fő ágból áll.

A parketta azért foltos, mert ez a szoba felújítás alatt áll!
Volt rajta két bimbó, ne ezek szépen most kinyíltak. Talán egy hétig virágoztak, utána elhullajtotta azokat, de legalább egy kis tavaszt belopott a lakásba is.



2013. január 10., csütörtök

Jégvirág

Egyik reggelre az éjszakai fagy hatására ez a gyönyörűség jelent meg a kocsi motorháztetőjén. Gyönyörűségesen szép...




2013. január 3., csütörtök

Év végi disznóság

Történt még tavasszal, hogy Zoli nővéréék vettek választási malacokat (azt le se írom, hogy mit gondoltam én, hogy mik azok a választási malacok) és az apukájuk nekünk is vett egyet ajándékba. Az szépen cseperedett náluk, mi meg teljesen elfelejtkeztünk róla, hogy nekünk is van egy malackánk. Csak november vége felé telefonált az apukája, hogy megkérdezze mikor legyen a disznóvágás. Zoli munkája miatt végül a december végében egyeztek ki. Nekem addig át kellett úgy variálnom a mélyhűtőket, hogy egy disznó beleférjen.
Elkövetkezett a nagy nap december 29-én, hajnali fél négykor felkerekedtünk és reggel hatra apukájáéknál voltunk. A hentes a segéddel hét körül érkezett addig előkészítettük e terepet. Asztalt és a teknőket kihordtuk a garázsba, mindent letakarítottunk. A hentesre azért volt szükség, mert mint kiderült két disznó került levágásra (az egyik maradt a papáéknál) és mi aznap jöttünk is haza a hússal így gyorsabban ment minden.

Ők már az utánpótlás, ott születtek, négyen vannak és már hat hetesek

A kisebbik lett a miénk, az bőven elég nekünk
Perzselik a disznót
Míg perzselték a disznókat én elkészítettem a hagymás vért és lepároltam a savanyú káposztát
A húst később sütöttük meg hozzá
A kettévágott és a belseje már eltávolítva
A már feldarabolt malacka, felül sok szalonna és egy sonkának való, lent a húsok
Mindkét disznóból gyűlt a zsírnak való
A hurkához a belsőség egy nagy kondérban főtt
A kész hurka
Sül a tepertő
A kész tepertő, nem sok lett mert inkább szalonnákat hagytunk meg
A kis bödön zsírom
Három óra körül lettünk kész mindennel. Minden húst bezacskóztam, feliratoztam és próbáltam a ládákba úgy elrakni, hogy fajtánként egy helyen legyenek. Öt után indultunk haza, jött velünk Zoli apukája is, velünk töltötte a szilvesztert. Fél nyolc tájékán értünk haza. Míg én a húsokat próbáltam elpakolni a fagyasztókba (sikeresen), addig Zoliák besózták a szalonnákat és a sonkát, majd bekavarták a kolbásznak és a szaláminak való húst. Ezt darálva hoztuk el, mert Zoli itthon akarta megcsinálni.

A lesózott szalonna és a sonka
A szalámi és kolbász hús
A bekavart hús másnapig állt, majd gyorsan betöltötték. Nem sok lett, tíz kilónyi húsból készült. Négy szalonnát abáló lében megfőzött, majd mikor kihűlt fokhagymával jól bekente őket és porpaprikával megszórta. Ezek kerültek a füstölőbe. Már azon a  héten a sütőnek a nyílásait Zoli lezárta és csinált már egy próba begyújtást, hogy megfelelően fűstől. Úgyhogy füstölhettek kedvükre napokon keresztül.

A világosabb színű kolbászokat a hentes csinálta Violáéknak


Az abált szalonna
A füstölővé avanzsált sütő
Én meg a disznó hájáról eltávolítottam a hártyát, feldaraboltam majd ledaráltam. Közel 3 kilónyi lett. Egy adag hájas tésztának valót átadtam Erzsike néninek is, hogy ne csak én szenvedjek vele, egy adagból megcsináltam életem első hájas tésztáját (Zoli apukája szerint nagyon ügyesen csináltam), e többi pedig adagokban kimérve a fagyasztóba került.

Disznóháj
Hájas tészta szilvalekvárral



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...