2015. április 30., csütörtök

Kemencés kenyérsütés, az első


Mióta elkészült a kemence (év vége), azóta tervezem, hogy kenyeret sütünk benne, de valahogy nem akaródzott összejönni, félve fogtam hozzá. Két dolog miatt is, egyik, hogy még életemben nem dagasztottam kézzel, a másik, hogy hogyan fogjuk ellenőrizni a kemence hőfokát, mivel még nem volt kemence hőmérőnk (azóta sikerült egyet beszereznünk). Főleg ezek miatt állandóan napoltam, heteltem a dolgot, de két héttel ezelőtt Zoli megmakacsolta magát és bejelentette, hogy vasárnap csak azért is kenyérsütés lesz. Nem volt mit tenni belenyugodtam és elkezdtem bújni a netet, hogy keressek egy olyan kenyér receptet amit kemencében való sütéshez van, illetve az se hátrány ha a folyamat le van írva. Emlékeztem, hogy jó pár évvel ezelőtt mikor még csak álmodoztam egy kemencéről a Kemencebence honlapján a kenyérsütős fórumban olvastam egy leírást amit a többi fórumozó kipróbálás után nagyon dicsért. Egy kis időbe telt de megleltem (csak a fél fórumot kellett átolvasnom), átolvasva a hozzávalókat minden volt itthon így semmilyen akadálya nem volt a másnapi kenyérsütésnek.

Schubert féle recept hozzávalói:
(a recept 1 kg lisztre számolva amiből kb. 1,5 kg kenyér lesz)
  • 1 kg liszt (én most BL80 kenyérlisztet használtam)
  • 1,5 dkg élesztő
  • 6 dl víz
  • 1 evőkanál só
  • 1 evőkanál sikér (Bioboltban kapható, hagyományos módon készült kenyérhez a liszt sikértartalmának növelésére szolgál)
Először is eldöntjük, hogy mennyi kenyeret szeretnénk sütni, mivel még kézzel nem dagasztottam de azért ha már felfűtjük a kemencét azért kerüljön is bele valami, így a három darabban egyeztem ki magammal.
A sütés előtti napon a kenyerekhez szükséges élesztőt és a felhasználandó vízmennyiség felét, vagyis 4,5 dkg élesztőt és 9 dl vizet összekevertem annyi liszttel, hogy palacsintatészta állagú kovászt kapjak.
Ezt a konyhaasztalon hagytam pihenni, illetve a többi lisztet is odapakoltam, hogy szobahőmérsékleten legyenek.


Másnap a a fennmaradó liszttel a sikért szárazon összekevertem, illetve a fennmaradó langyos vízben (9 dl) a sót feloldottam. Majd ezt követően az összes hozzávalót egy fateknőben összekevertem és megdagasztottam (már ha azt dagasztásnak lehet hívni amit leműveltem :) ) jó 20 percig. Közben Zoli fűtötte a kemencét, de egy perc erejéig ő is beszállt a dagasztásba :) A bedagasztott tésztát letakarva a duplájára kelesztettem.







Míg kelt a tészta  addig Zoli készített egy péklapátot, mert semmink nem volt amivel be tudtuk volna rakni a tésztát a kemencébe. Végül is időben voltunk :D



Mikor a tészta a duplájára kelt, akkor kinyomkodtam belőle a levegőt, átgyúrtam és három felé vettem. Egyenként cipót formáztam belőlük és konyharuhával bélelt kelesztőkosárba pakoltam úgy, hogy a tészta alja került felülre, majd kiborításkor újra alul lesz. (Elvileg az eredeti recept alapján a sütés előtt 5-10 perccel kellett volna mindezt elvégezni, de nekünk sikerült túlfűtenünk a kemencét és várnunk kellett, hogy megfelelő hőfokra visszahűljön.)





A jól felfűtött kemencében a parazsat a kemence két oldalába széttoltuk, mivel nekünk nincs még belső, csak a kémény előtt van ajtó a kemencén, így ha kikapartuk volna akkora kémény miatt gyorsabban hűlt volna a kemence, de készülőben van egy belső ajtó is. Mivel még nem volt kemencehőmerőnk ezért csak lisztpróbával tudtuk ellenőrizni a kemence hőfokát. Egy kevés lisztet hintettünk a kemencébe ami nekünk gyorsan lefeketedett ami azt jelentette, hogy túl forró. Addig próbálgattam ezt a folyamatot míg szép lassan változott aranybarnává, ez azt jelentette, hogy megfelelő a hőmérséklet (ha nem színesedik meg akkor pedig túl hideg még a kemence). Egy kis tálba vizet tettünk be a kemencébe, lisztezett lapátra borítottuk a tésztát, pár helyen bevagdostuk, bevizeztük a felületét (megmosdattuk) és bevetettük a kemencébe. A víz a gőz miatt fontos, mert magasabb lesz a páratartalom és ez "felhúzza" a kenyeret.




Az első fél órában ki sem mertem nyitni a kemence ajtaját. Ott ültem előtte a felhúzós konyhai órámmal és vártam, hogy teljen az idő :) Közben egyre erőteljesebben éreztem a sülő kenyér illatát. Természetesen abban a pillanatban, hogy megcsörrent az óra rögtön kukucskáltam befelé és megnyugodtam, hogy olyan nagy baj nincsen :)


Első félóra után :)

Összesen kb. 50 perc elteltével vettük ki a kenyereket amiket megint megspricceltünk vízzel és rácson hagytunk kihűlni, közben szépen elkezdtek cserepesedni. Zoli nem bírta ki és az egyikből kitépet még forrón egy darabot, hogy megkóstolja, olyan lett mintha egér rágta volna meg :D
Biztos vétettünk jó pár bakit, de én már annak is örültem, hogy így sikerült megsütnünk elsőre :)








 Találtam egy eléggé vidám videót a dagasztásról és a kemencében való sütésről, hátha valaki ettől kap kedvet a kenyérsütéshez :D




2015. április 29., szerda

Kefíres lángos


Ez nálunk nagy kedvenc, anno anyukám testvérétől kaptam meg a receptet. Azért szeretem nagyon, mert este összekavarom a hozzávalókat ami tényleg csak pár percet vesz igénybe, éjszakára berakom a hűtőben ahol van ideje megkelni és reggel sütés előtt kb. 30-45 perccel kiveszem, és utána már süthetem is. Ha csak ketten vagyunk akkor én mindig egy fél adaggal készítek elő és még ebből is tudok átadni Erzsike néniéknek egy-egy lángost reggelire

Hozzávalók a tésztához:
  • 1 kg liszt
  • 1 evőkanál só
  • 4 db kis dobozos kefir
  • 5 dkg élesztő
  • 2 dl langyos tej
  • csapott evőkanál cukor
  • 2 db tojás
Sütéshez:
  • olaj vagy zsír

Tetejére:
  • fokhagyma
  • tejföl
  • sajt

A meglangyosított tejben a cukrot elkeverem és az élesztőt felfuttatom. A lisztet és a sót jól összekeverem majd a kefirrel, a tojással és az élesztős tejjel bekavarom a tésztát. Ha nagyon hígnak érezzük a tésztát (nekem főleg akkor ilyen ha házi kefirrel készítem el) akkor lehet még hozzárakni egy kis lisztet, de alapjában véve ez egy lágyabb tészta. Én eleve egy kelesztőtálban kavarom be, amelyre rárakva a tetőt berakom éjszakára a hűtőbe a tésztát ami másnapra megkel.


Mikor kiveszem a hűtőből hagyom pihenni kb. fél órát a konyhapulton, addig egy serpenyőben felforrósítom az olajat. Ha fokhagymával esszük akkor ilyenkor célszerű elkészíteni. A megpucolt gerezdeket aprítógépbe tesszük és felöntjük egy kis olajjal (én vízzel is készítettem már, azzal is jó) és jól elkeverjük, az a lényeg, hogy kenhető legyen. Az így kapott fokhagymakrém szerűséget kirakjuk egy kisebb tálba.


Kisebb adagot kiveszek a tésztából és gombócot formázok belőle, szétnyomkodom a belső részét majd a szélénél fogva elkezdem körbe forgatni és a súlyánál fogva elkezd lefelé nyúlni. Az így kapott tésztát a forró olajba teszem és aranybarnára sütöm mindkét oldalát miközben szépen megemelkedik. Alaposan lecsöpögtetem és még melegen tálalom. Fél adagból általában 9-10 darabot szoktam kisütni.


Mindenki ízlésének megfelelően tudja a sajátját elkészíteni. A legextrább ha megsózzuk (mondjuk a tésztába kerülő só mennyisége szerintem bőven elég, de ez ízlés kérdése, ki hogyan szereti), lekenjük fokhagymával, tejföllel és megszórjuk reszelt sajttal. Nekem magában, mindenféle feltét nélkül is nagyon ízlik, és nem utolsó, hogy nagyon laktató.


Jó étvágyat hozzá!

Megjegyzés:
Ha véletlenül nagyon lágyra sikeredett a tészta, ez már velem is előfordult, akkor én a következőt szoktam csinálni. A tésztából kivett kisadagot először meghempergetem lisztben, ekkor már tudok belőle gombócot formázni, majd meghempergetem olajban, így mikor alakítom ki a formáját nem ragad a kezemhez a tészta.

2015. április 28., kedd

Kecskeellések kis portánkon

Itt még minden csaj pocakos

Egy kivételével az idei ellések simán lementek. Természetesen megint nem láttuk egyiket sem, vagy nem voltunk itthon, vagy pedig olyan halkan és olyan hirtelen történt, hogy észre sem vettük.
A sort Hercegnő, a főnökasszony kezdte, március utolsó napján egy ikerpárnak adott életet. Lehetett látni rajta, hogy azon a napon valami lesz, mert a cicije megtelt tejjel illetve már nem nagyon akaródzott neki talpon lenni, inkább heverészett. Ugyanerre a napra időzítette Pannika is az ellést, ő is inkább már csak heverészett. Ezen a napon nehéz szívvel indultam el a munkába, mikor Pannira reggel ránéztem az volt az első gondolatom, hogy otthon maradok, mondtam is Zolinak, de ő lebeszélt róla, hogy úgyis tudják, hogy mit kell csinálni, nem lesz velük semmi baj. Napközben többször hívtuk Józsi bácsit, mivel megkértük, hogy menjen már át és nézzen már rájuk. Mikor hazaértünk délután akkor azzal fogadott minket, hogy Panninak halva született a kicsije, ő húzta ki belőle, ő is már így talált rájuk, mert délben el kellett mennie és csak délután három körül tudott legközelebb átjönni hozzánk. Még ott volt a kicsi, szép, kifejlett kecske volt. Szerintem nem halva született, hanem rajta maradhatott a burok és belefulladt. Na, ekkor fogadtam meg, hogy bármikor azt érzem, hogy otthon kell maradjak akkor úgy is fogok tenni. Szegény Panni meg csak kereste, hívta a kicsijét, majd megszakadt a szívem :( De nagy kesergés közepette pedig Józsi bácsi ellőtte a poént, hogy Hercegnőnek pedig ikrei ellettek. Nekünk sem kellett több, már bent is voltunk nála. Az egyik fehér alapon hátán fekete csíkkal míg a másik pedig hófehér mint az anyukája. Ők már szépen fel voltak száradva. Mivel Panninak nagyon feszült a tőgye így megpróbáltuk alárakni az egyik gidát, hogy leszívja, addig hagyta is míg fogtuk mindkettőjüket de amint elengedtük őket elzavarta a kicsit, tudta, hogy nem az övé. Így feladtuk ebéli törekvésünket és megfejtük. A leszűrt tejet lefagyasztottam, mert ebben az úgynevezett föcstejben van minden olyan anyag benne ami egy újszülött gidának az életben maradáshoz szüksége van és újabb rossztól tartva (ha valamelyik anyának ellés közben valami baja történne) inkább elraktam.

Panni az ellés reggelén



Hercegnő és a gidái

Másnap, április első napján úgy értünk haza a munkából, hogy a többi kecske egyben volt. Így mindenki ment és csinálta a dolgát. Este felé aztán Zoli berontott a lakásba, hogy gyorsan adjak neki valami törlőrongyot, mert leellett az egyik kecske. Mikor kirohantam akkor látom, hogy Mazsola az (Hercegnő első szülötte) és neki is ikrei lettek egy világos (tiszta anyja) és egy sötétebb barna. Előtte kb. fél órával néztünk rájuk, semmi különöset nem vettünk észre, kérdeztem is Zolit, hogy mit látott, de megint semmit, ő is már csak a kicsikkel együtt találta Mazsolát, mert ment a jószágokat elrendezni. Segítettünk megtörölgetni mert azért este már hűvös volt és beraktuk az egyik ideiglenesen kialakított bokszba őket, hagy legyenek nyugalomban. Megvártuk míg látjuk, hogy szoptak majd mindenkit elrendeztünk és mi is mentünk be a házba.

Mazsola és a gidái

Ezután következett pár nap nyugalom, vagyis inkább fél nyugalom. Vagy azt lestük, hogy a meglévő gidák rendben vannak, vagy azt, hogy a többi anyával mi a helyzet. Mígnem eljött húsvét vasárnapja. Ekkor már itt volt Géza bácsi is, Zolival betonoztak és a kertet rendezték én meg főzőcskéztem és óránként rohangáltam a kecskékhez ellenőrzésre. Na egyik alkalommal látom, hogy valami lóg ki Kormosból, burokdarab vagy köldökzsinór (na ennyire azért nem értek hozzá), kiabáltam is a fiúknak, hogy jöjjenek gyorsan mert ellünk. Rá pár pillanatra megmozdult Kormos és a takarásából a szemem elé került két kis csíkos hátú gida. Sikerült úgy leellenie mellettünk, hogy észre sem vettük, pedig tényleg valamelyikünk benézegetett folyamatosan. Ő már eddigre külön volt rakva egy bokszba így nem kellett pakolgatni csak átszellemülten bámulni :)

Kormos és a gidái

Ezzel a nappal zárult az a két hét amikor is le kellett volna elleniük a kecskéknek, vagyis anno Sodri nálunk itt töltött két hetéhez képest öt hónap telt el. Négy kecske túl volt az ellésen, de Lili (Mazsola lánya, tavaly nálunk született) még egyben volt. Na ekkor két variáció fordult még meg a fejemben. Mivel Sodrit január közepén visszahoztuk még két napra, így ha akkor esett meg akkor június közepéig itt már nálunk nem lesz ellés. A másik az, hogy a tavaly elcserélt bak, Szépfiú lehetett a párja, mivel mikor Sodri első körben hazament akkor a mi bakunkat visszaengedtük a lányok közé. Na ebben az esetben semmi fogalmunk nem volt az ellés időpontjáról. Így telt el kilenc nap, reggel lestük Lilit, hogy produkál e ellésre utaló jeleket de semmi. Elérkezett április 14-e, ez a reggel is úgy telt mint a többi, Lilinél semmi jele az ellésnek így elmentünk dolgozni. Mikor délután hazajöttünk és mentünk az ólakhoz ellenőrizni hát Lilit nem láttuk és nem is jött elő. Gyors bementünk a baromfik óljába, hát ott volt bent egy kis gidával akit már félig megszárított. Segítettünk neki és a gidának is, hogy szopjon. Igaz akkor hirtelen megijedtünk mert semmi tejet nem éreztünk a cicijébe, Zoli próbálta is fejni de nem jött belőle semmi. Gyors megetettük abrakkal és korpával Lilit, én olvasztottam ki egy kis föcstejet amit anno Pannitól fejtünk le és cumisüvegből próbáltuk a gidába tukmálni. Fél óra kínlódás közepette mikor megfogtam Lili cicijét éreztem, hogy meg van duzzadva, a gidát gyors ráraktuk és cumizott ezerrel. Ezek után kaptak külön bokszot és figyeltük, hogy tényleg szopik e. Na úgy néz ki, hogy itt a páros másik fele a mi Szépfiúnk volt :)

Lili itt még egyben :)

Lili és a gidája



2015. április 27., hétfő

Filagória környéke alakulóban


Az elmúlt hetekben elég sokat alakult a filagória környezete. Sikerült tető alá hozni a nyúlházat. Igaz az ablakok és az ajtók még nem készültek el, de egyenlőre annyira elbarikádoztuk azok helyét, hogy ne jusson be senki nem oda való. Készült már két nyúlól is, amelyekben a két ott lakó nyuszimama a hétvégén az elmúlt napokban le is ellett. Ezeket a nyuszikat Géza bácsi hozta mikor utoljára nálunk járt, vemhesen kerültek hozzánk. Átmenetileg ők is a baromfik és a kecskék közé lettek lerakva, elég jól érezték magukat a szabadságban, de tudtuk, hogy minél hamarabb ólba kell kerülniük nehogy a többi jószág közé fialjanak le.



Elkészültek a magas ágyások is amelyek téglából lettek felrakva. Még tavaly készült az első amely a malacól oldalához lett építve. Idén pedig egyet a kemence oldalához, egyet pedig az elejéhez raktunk melyeket különféle fűszernövényekkel ültettünk be. Gáza bácsi hozott párfélét amelyből nekik otthon több volt, citromfű, borsmenta, kakukkfű, szurokfű, macskamenta (na ezt inkább a macsekoknak), snidling stb. Illetve a kertben kiástuk a zsálya bokrokat és azok is ide kerültek.




A szénatároló és a nyúlház előtti placc betonkövei fel lettek szedve (mondanom se kell, hogy a medencémnek ez volt a helye nyáron, idén mi lesz fogalmam sincs, mert már nemigen jut eszembe hely ahova fel tudnánk állítani) és egy közlekedő járdát betonoztak a fiúk összekötve ezeket a kemencével illetve a szénatárolótól kivezetve a járdáig egy járat, hogy csapadékos időben ne a sárban kelljen majd hordani a szénát a jószágnak. Az így kialakított járda körül fűmagot szórtunk el a földre hátha kinőne és lenne szép zöld gyep, ennek reményében locsoljuk is rendesen. A felszedett betonlapok pedig a kertbe vannak/lesznek lerakva kerti útnak (mert onnan pedig a tégla lett felszedve a magas ágyások miatt).





Még be kellene fejezni a nyusziházat, a kemencén és a filagórián is van még munka illetve a kerti bútorokat is meg kell még csinálni. Remélem idén ezeket sikerül megcsinálni és legalább ez a rész rendben lesz. Egyenlőre míg nincs bútor és már jó az idő így Zoli kiköltöztette a műhelyét a filagória alá, legalább itt elfér mikor nagyobb darabbal dolgozik.


A munka hősei :)


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...