2013. szeptember 27., péntek

Ha ősz akkor szőlő


Harmadik hete szőlőt eszek szőlővel. Nagyon finom, édes szőlőnk van, kis szemű kék és nagy szemű fehér, egy biztos, a darazsaknak is ízlik. Ja és a szomszédtól is kaptunk. A nevüket ne kérdezzétek, mert egyikét sem tudom még mindig. A kocsibeállónál a járda mentén van egy rövidebb sor, ezt akarjuk átfuttatni majd a szomszéd kerítéséhez. Azt szeretnénk elérni, hogy majd a fejünk felett nagy fürtökben csüngjenek a termések. Csak azt nem tudom, hogyha ez bejön mit fogunk ennyi szőlővel csinálni?



2013. szeptember 25., szerda

Közben a kémény is elkészült

 

Igaz egy kis csúszással. Mindig volt valami fontosabb dolog amit meg kellett csinálni, de végre valahára ez is kipipálva. Párszor azért megfordult velem a föld mikor láttam, hogy Zoltánom milyen magasságokban ténykedik. Készített fából egy állást (nem tudom, hogy pontosan hogyan hívják), hogy egyre magasabbra tudja építeni. Azt hittem, hogy abba sem akarja hagyni.



Végül nem vettük meg az ívet a kémény tetejére, de a beton fedlapot sem. Azt a lyukas négyszög lapot olyan áron vesztegették, hogy úgy döntöttük inkább Zoli megcsinálja. Készített egy sablont amit felrakott a kémény tetejére és ott öntötte rá ezt a fedlapot. Így hatod annyiba került, mint amennyiért adni akarták.


A főpróbás begyújtás is megtörtént. Vízzel feltöltöttük a radiátor rendszert és hétvégén begyújtottunk a kazánban. Gyönyörűen szállt ki a füst a kéményen, Zoltánom büszkén mondta, hogy jó a húzatja :) Remélhetőleg a kéményseprő is rámondja az áment majd amikor jön ellenőrizni.


2013. szeptember 23., hétfő

Újabb jövevények

Az elmúlt héten újabb jövevényekkel gyarapodott kisebb állatfarmunk :). Még a hét elején végre megfialt a másik nyuszink is. Hamarabbira vártuk a szaporulatot, de lehet, hogy csak mi számoltuk el a napokat. Mindegy, csak egy a lényeg, hogy mind az öt pici jól van és szépen gyarapodnak. Színvilágban mind az anyjára ütött, csak hárman a fehér bundát is bevállalták a fekete mellé.


Közben megint kikeltek két japán alatt a tojásokból a kiscsibék. Ők most kerültek át a háromemeletes bölcsibe de a mamák nélkül. A mamik mindig kiborítják a vizüket és a tápos tányérjukat, így mire este hazaérünk állandóan szomjasak szoktak lenni a kicsik. Így a mamák menesztve lettek, a kicsik meg jól el vannak egymással. Egész nap világítjuk őket lámpával így nem is fáznak.
Ja míg el nem felejtem, két japánom megint elült, nem tudom mikor akarják abbahagyni, úgy látszik a hideg idő sem vette el a kedvüket az üldögéléstől :)


Csütörtökön mikor a takarmány boltban voltunk találkoztunk egy sráccal akinek eladó vietnámi malacai voltak. Mivel amúgy is venni akartunk egy kant (eddig három leányzó van), így elmentünk hozzá megnézni őket. Egyik szebb volt mint a másik. Ki is választottunk egy fehér alapon fekete foltost. De volt ott vaddisznó csíkos lányban, természetesen Zoli szemei rögtön felcsillantak. Így pénteken nem egy hanem két malackával tértünk haza. A kislány a Katica nevet kapta, a kisfiú pedig Borsó lett :). Így most van egy kan és négy lány (ha jól tudom úgy mondják, hogy göbe). Kettőt fogunk megtartani anyának és kettőt pedig majd levágunk. Vagy legalábbis ez a terv :).
Ja a két kicsi vasárnap reggel meglépett (átfértek a kerítés alatt), a kert végébe találtuk meg őket. Volt nagy visítozás mire kézbe kerültek.


Vasárnap pedig elkezdtek kibújni a keltetőben lévő tyúktojásokból a kiscsibék. Ma reggel még csak ötöt tudtam kirakni az akváriumba, de több tojás már meg volt törve, egy pedig már félig ki volt bújva. Munka után igyekszünk  haza, hogy minél hamarabb megnézzük, hogy rendben vannak e a többiek.


2013. szeptember 20., péntek

A nagy laskagomba projekt


Mikor kedd este kipillantottam a konyha ablakán, ezt vettem észre az egyik tuja fa alatt. Vigyorogtam magamba mint a tejbe tök, rohantam ki Zolihoz, hogy elújságoljam neki  a nagy hírt. Ő meg örült mint majom a farkának :)
Na de kanyarodjunk vissza egy kicsit az időben. Az egész még június elején kezdődött. Még hamarabb is, de én ekkor pottyantam bele a történetbe. Zoli apukája ideállított hozzunk egy utánfutónyi rönkfával, persze Zoli akkor már mindent tudott. A lényeg, elhatározták, hogy itthon és Géza bácsiéknál is farönkön laskagombát termesztenek. Géza bácsi még régebben csinált már ilyet és elég sokat tud a témáról is, már említettem egyszer, hogy neki megvan a gombavizsgálói papírja is. Természetesen csak saját felhasználásra vonatkozó mennyiségről van szó, imádjuk a gombás ételeket :)
Szóval megérkezett a nyárfa rönkökkel és a gombacsírával (ezt innen rendelte, illetve a témáról többet és okosabbat is itt olvashattok). Farönkön történő gombatermesztés volt az elgondolás. Ezt röviden elmondva, a felvágott rönkök mindkét vágási felületén szétterítjük a csírát, majd kiszáradástól és fénytől védve a rönkök átszövődnek 4-8 hónap alatt. Majd elvileg 3-4 évig teremnek a gombák, főleg ősszel, esős időben.

Rönk átszövetése a termőhelyen
Termő rönk
Nálunk ez a gyakorlatban a következőképpen nézett ki. Az egyes rönköket árnyékos és szélvédett helyen (például fák alá) egymástól kb. 15-20 cm-re földbe süllyesztjük. Nekünk a ház egyik oldalánál hatalmas tujafák vannak, ezek alatti terület éppen megfelelő.  A mi rönkjeink kb. 40-50 cm hosszúak. Akkora gödröket ástak a fiúk, hogy a felső 10 cm-re kiálljon a földből.


A rönkök egyik végéből levágtak 5 cm vastag karikát. Az így keletkezett fűrészporból minden gödör aljába terítettek, hogy ne a pucér földdel érintkezzen majd a rönk. A fűrészporra rászórtak gombaspórát egyenletesen elterítve (mindenütt legyen de nem sok). Erre ráállították a rönköt az egyik vágott felével, a vége pedig kb. 10 centire állt ki a földből.




A felső vágott részt is beborították gombaspórával, és a levágott karikát rátették a tetejére és rászegelték. Minden rönköt letakartak fekete fóliával és beborították a kiásott földdel, hogy a kiszáradástó és fénytől védjék őket. 3-4 hónapig a föld alatt maradnak a tuskók, hogy a gomba micélium szálai minél jobban átszőjék azokat. Elvileg október közepe tájékán fogjuk kitakarni a rönköket. Körülöttük majd elegyengetjük a földet és ha lesz rá lehetőség gyepesítünk majd, hogy ne legyenek sárosak esős időben a  gombák termőrétegei.
Ezek után jelent meg a fenti gombácska (elvileg nem kellett volna még, lehet a spóra szóródott el vándorútra) ami csütörtök estére már duplájára nőtt. Zoltánnal nem bírtuk ki és az alatta lévő rönköt kitakartuk. Ezen a felső részen fognak a gombák teremni.

A kitakart rönkön jól látszódnak a micélium szálak
Most így áll a projektünk. A megnőtt gombácskánkat leszedtük és szombat reggelire fogok belőle gombás rántottát készíteni :) Nekem gyönyörű példány, és nem vékony, satnya, hanem szép vastag is. Remélem tényleg fognak ezek e rönkök teremni :) Ha jól emlékszem 7-8 db van a tujafák alatt.


Ja és természetesen az ásásban volt egy fősegéd is, illetve több, de ő volt a munka hőse :)


Remélem jól írtam le mindent, de aki többet szeretne tudni, vagy pontosabbat, az a gombacsíra.hu oldalon mindent megtalál.

2013. szeptember 17., kedd

Paprikába töltött zöldséglevél

 
Mikor kiköltöztünk kertes házba, ez volt az első amit elraktam fagyasztani. Anyától tanultam, ő meg a nagymamámtól. Szerintem egy jópofa dolog, főleg télen mikor csak kikapja az ember a hűtőből. Nem egyszerre rakom el az egészet, hanem folyamatosan ahogy szedünk zöldséget a kertben. Petrezselyem zöldet vagy zeller zöldet szoktam használni leginkább.


Mikor felszedem a zöldséget nem mindig használom el a zöldet főzéskor. Ilyen esetben szedek hozzá paprikát amit kicsummázok. Mint amikor töltött paprikát készítünk, kitöltöm az üreget, csak most megmosott zöldséglevéllel.


Általában két-három darabot szoktam egyszerre megcsinálni. Mikor mind készen van, akkor egy kisebb tálra teszem őket, a lényeg, hogy ne egymáson legyenek, és így berakom a fagyasztóba ,így nem fognak összefagyni. Mikor megfagytak, akkor pedig átrakom őket egy zacskóba ahol már az előzőleg elkészített paprikákat gyűjtöttem. 



Levesek, pörköltek ízesítésére használom. Mikor főzök akkor csak kiveszek a fagyasztóból egy zöldséggel töltött paprikát és úgy fagyottan beleteszem az éppen készülő ételbe.

2013. szeptember 12., csütörtök

Azért befőztünk az elmúlt hetekben is

Ahogy volt időnk hét közben munka után, vagy inkább hétvégén, mindig raktunk el valamit a kertből, mindig tudtunk szedni dolgokat. Sóskából utólag csak egy ládányit tudott Zoli letépni, de szerintem lesz még az idén egy adagra való. Anya mindig kérdezi, hogy mért kínlódok vele, a sok munka után mindig csak 2-3 zacskóval tudok elrakni a fagyóba, a boltban pedig elég olcsón lehet kapni. Az az igazság, hogy szeretek vele molyolni, meg az érzés is jó, hogy mi termeltük, mi dolgoztuk fel. Biztos nem csinálnám, ha nem élvezném egy kicsit sem :)


Paradicsom még van és paprika is. A kettőből összesen három ládányi került a kezeim közé. A paradicsom nagy részéből levet készítettünk inkább, 21 üveggel került a kamrapolcra. Én sok mindent főzök vele, leves, főzelékek, töltött paprika, töltött káposzta, bolognai, stb. és még meg is isszuk.



A maradékból pedig készült még 25 üveg lecsó is. Megint hagyma nélkül, mert az a kevés ami termett azt elhasználom a főzésekhez. Csak az idei adagokat valahogy külön kell pakolnom, mert  a tavalyit hagymával főztem és azért maradt ki bőven (na ez nem baj).


A ló és tarka babból nem lett nálunk semmi, alig nőtt meg kis satnyára, termést meg nem is hozott. De Zoli apukája hozott:) Ők elég sokat ültetnek ilyet a birtokon, mert el szokták adni kifejtve. Csak azt nem értem, hogy ők sem locsolták pluszban és nekik mégis megnőtt. Na mindegy. Szóval kaptam egy szatyorral, azt magam csendességében kifejtettem és bepakoltam a fagyasztóba. Most 3 zacskó lett, de már előtte kétszer már hozott így lesz elég.


A tavalyhoz képest minimális gyümölcstermésünk nagy részéből lekvárokat főztünk, mert eléggé puhák és jég verte kinézetük volt. Első körben egy vegyes változat készült, nektarin-körte. Most nem adtunk egyikhez sem dzsemfixet, hanem addig főztük míg a kanál nyoma meg nem látszódott benne, vagy már nem folyt le a kanálról. Na ennek csak egy hátránya van, fröccsen minden irányba, így nem is tudtuk a konyhába csinálni. Van egy kétfejes gázrezsónk, ezt kiköltöztettük az udvarra és ott főzőcskéztünk. Végül 14 kis üveg vegyes lekvárunk lett.


Zoli eközben kitalálta, hogy csinál egy fa szerkezetet, amit ha beleerősít a lábasban távolról tudjuk kavargatni a benne fövő lekvárt. El is kobozta az egyik lábasomat és annak méretére el is készítette ezt a szerkezetet. Nem tudom hogyan hívják de én is láttam már ilyet tévében, amikor rézüstben szilvalekvárt főztek ilyennel kavargatták.


A főpróbát körtével tartottuk és kiköltöztünk  sütőhöz, abban főztük a lekvárt. jópofa szerkezet ez, nem csapkod le minket a forró gyümölcs, akár mellé is ülhetünk és jókat beszélgethetünk. Mi legalábbis így tettünk. Míg főzte Zoli a körtét én addig készítettem elő a szilvát. A megmosott szilvát kimagvaltam és szétválogattam, a keményebb ment befőttbe, a puhábbat pedig összegyűjtöttem a következő lekváradagnak. A sima körtéből kilenc üveggel lett a végén. De még a téli körtefánkat ezután fogjuk szedni, szerintem abból még fogok egy adaggal készíteni.



A sikeres főpróba után gyors mosogatás és a szilva került a fazékba. Ez nem volt olyan sok, összesen hat üveggel lett. De maradt tavalyról is, így nem lesz nagyon hiány.



Amíg Zoli főzte a szilvalekvárt én addig vegyes befőttet készítettem. Került bele körte, alma és szilva (tavaly barack is volt benne, de idén nem lett csak pár szem). 26 üvegre való gyümölcs volt. Még az idén a téli körtéből fog készülni befőtt, remélem lesz vagy harminc üvegre való.


2013. szeptember 9., hétfő

Növögetnek az apróságok

 

A kis gyöngyösök kiköltöztek a háromemeletes ketrecből, kaptak egy saját ólat még múlt héten. Az első pár napban még onnan sem mertük kiengedni őket, inkább hagytuk, hogy felfedezzék a jóval tágasabb teret. Megvolt az első szárnypróbálgatás, nagy repdesés folyt odabenn. Gyönyörű tollakat növesztettek.
Mivel hétvégén otthon voltunk és napközben jobban oda tudtunk figyelni rájuk így kitárult nekik is a nagyvilág. Elég félős jószágok, egy óra múlva is csak a japánok és pár gyöngyi volt kinn az udvaron. De a küszöbről jókat nézelődtek. Azért végül mindegyik kimerészkedett, de nem nagyon lehetett őket nézegetni, mert mindig megijedtek és visszarohantak az ólba. De azért napoztak is egy kicsit :)


A kis nyuszik is kezdik felfedezni az óljukat. Zoli kiszedte azt a deszkát amitől nem tudtak kimászkálni a jó meleg fészekből. Most már állandóan kinn macerálják az anyjukat és kóstolgatják az ő eledelét. A száraz kifli nagyon bejött nekik, csak úgy darálják. De van amelyik a lucernában szeret rágcsálni, egy-kettő pedig a szemes kukoricában kuksol. Mindegyik megtalálta a kedvenc helyét.
Lassan a másik nyuszink is meg fog elleni, neki is készül az ólacskája.



A kismalacok is egyre pofátlanabbak. Most már nem is félnek tőlünk, alig bírunk bemenni mellettük a baromfi udvarra. Már rohannak oda hozzánk, hogy hátha kaját vittünk nekik. A táposba pedig amikor bemegyünk addig kunyiznak míg száraz kenyeret nem kapnak. De nagyon édespofák, állandóan mosolyognak :)

2013. szeptember 6., péntek

Csemegekukorica befőtt


Még tavaly elkezdtem a neten receptet keresni, hogy hogyan tehetnék el befőttes üvegbe csemege kukoricát, de mire észbe kaptam, már nem volt mit eltenni. Idén sem kapkodtam el a dolgokat, megint csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, de csak azért mert kaptunk egy zsák csöves tengerit.
Az idén csak rászántam magam egy próba adagra. Kata leírása alapján készítettem el a befőtteket.
A fekete szemek nem romlottak, csak én baltáztam el egy kicsit a dolgokat. Első olvasásra nekem nagyon macerásnak tűnt az elkészítés menete, egy csőröl megpróbáltam lefejteni a szemeket, de nem nagyon ment. Így ezeket a szemeket beraktam a hűtőbe. Egy hetet érleltem magamban a dolgokat, közben a kacsák naponta megettek vagy 5-6 cső kukoricát imádják nyersen leszemezni a csövet.


Következő vasárnap megint rászántam magamat. 20 csövet megpucoltam és kettévágtam. Majd egy célszerszámmal (én a manikűrös készletből vettem ki; az a lényeg, hogy lapos legyen a vége mint egy csavarhúzónak) egy sort lefejtettem a csőröl. A többi sort pedig egy kés segítségével már könnyebb volt kiszedni. Egy idő után már nem is késsel fejtegettem a sorokat hanem kézzel, nekem úgy könnyebb volt. Úgy belelendültem, hogy még plusz tíz csövet is megpucoltam.


Mikor már mindet lefejtettem lemértem az így kapott szemeket, összesen négy kiló lett. És most jön a baki, mert hozzáraktam azokat a szemeket is amit előtte egy héttel szedtem le és azóta a hűtőbe voltak. Színre ugyanolyanok voltak, semmi gazság nem látszódott rajtuk.
Felraktam 5 liter vizet forralni, tettem bele 10 dkg sót (2%). Ebben a mennyiségben két menetben főztem meg a szemeket forrástól számítva öt percig. Na nekem ekkor barnult be pár szem (és szerintem pont azok amiket előtte egy héttel szedtem le). Főzés után leszűrtem a szemeket, gondolkodtam, hogy kibogarászom belőle a sötéteket, de nem vitt rá a lélek, így miután megkóstoltam azokat és nem volt eltérő ízük (nem volt megromolva), így arra döntöttem, hogy maradnak.


Kicsi üvegekbe (3-4 dl) tettem a szemeket, közben az üveg alját ütögettem, hogy minél több beleférjen. Mikor az összes kukorica üvegben volt (15 üveggel lett), szemre próbáltam besaccolni, hogy mennyi felöntőlevet készítsek el. Inkább maradjon, mint elfogyjon elv alapján 3 liter víz mellett döntöttem. Ezt felforraltam, tettem hozzá 4,5 dkg sót (1,5%) és 9 dkg cukrot (3%), majd ezzel felöntöttem az üvegeket és lezártam.
Az egyik kisebb fazekam aljába tettem újságpapírt, erre pakoltam az üvegeket és felöntöttem kb. a háromnegyedéig vízzel és felraktam dunsztolni. Felforraltam a vizet, majd visszább vettem a hőfokot és fél órát hagytam forrni. 24 órát állni hagytam, majd másnap megint visszaraktam a tűzre, de már csak tíz percet forraltam. Az egyik üvegem nem bírta a kiképzést, eltört forrás közben. Megint hagytam állni egy napot és másnap beraktam a helyére a spájzba.


Nekem élvezetes volt csinálni, így utólag bánom, hogy már nincs több kukoricánk. Lassan kibontom az első üveget, kíváncsi vagyok az ízére.
Természetesen sem a kukorica törzse, sem a héja nem veszett kárba (nem dobunk ki semmit elven). A szárakat beraktam a fóliába, hogy minél jobban kiszáradjanak, amit majd télen el fogunk tüzelni. A héját pedig a kecskék jóízűen meglakmározták. Olyan édes pofák, imádom őket :)


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...