Csemegekukorica befőtt

Még tavaly elkezdtem a neten receptet keresni, hogy hogyan tehetnék el befőttes üvegbe csemege kukoricát, de mire észbe kaptam, már nem volt mit eltenni. Idén sem kapkodtam el a dolgokat, megint csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, de csak azért mert kaptunk egy zsák csöves tengerit.
Az idén csak rászántam magam egy próba adagra. Kata leírása alapján készítettem el a befőtteket.
A fekete szemek nem romlottak, csak én baltáztam el egy kicsit a dolgokat. Első olvasásra nekem nagyon macerásnak tűnt az elkészítés menete, egy csőröl megpróbáltam lefejteni a szemeket, de nem nagyon ment. Így ezeket a szemeket beraktam a hűtőbe. Egy hetet érleltem magamban a dolgokat, közben a kacsák naponta megettek vagy 5-6 cső kukoricát imádják nyersen leszemezni a csövet.

Következő vasárnap megint rászántam magamat. 20 csövet megpucoltam és kettévágtam. Majd egy célszerszámmal (én a manikűrös készletből vettem ki; az a lényeg, hogy lapos legyen a vége mint egy csavarhúzónak) egy sort lefejtettem a csőröl. A többi sort pedig egy kés segítségével már könnyebb volt kiszedni. Egy idő után már nem is késsel fejtegettem a sorokat hanem kézzel, nekem úgy könnyebb volt. Úgy belelendültem, hogy még plusz tíz csövet is megpucoltam.

Mikor már mindet lefejtettem lemértem az így kapott szemeket, összesen négy kiló lett. És most jön a baki, mert hozzáraktam azokat a szemeket is amit előtte egy héttel szedtem le és azóta a hűtőbe voltak. Színre ugyanolyanok voltak, semmi gazság nem látszódott rajtuk.

Felraktam 5 liter vizet forralni, tettem bele 10 dkg sót (2%). Ebben a mennyiségben két menetben főztem meg a szemeket forrástól számítva öt percig. Na nekem ekkor barnult be pár szem (és szerintem pont azok amiket előtte egy héttel szedtem le). Főzés után leszűrtem a szemeket, gondolkodtam, hogy kibogarászom belőle a sötéteket, de nem vitt rá a lélek, így miután megkóstoltam azokat és nem volt eltérő ízük (nem volt megromolva), így arra döntöttem, hogy maradnak.

Kicsi üvegekbe (3-4 dl) tettem a szemeket, közben az üveg alját ütögettem, hogy minél több beleférjen. Mikor az összes kukorica üvegben volt (15 üveggel lett), szemre próbáltam besaccolni, hogy mennyi felöntőlevet készítsek el. Inkább maradjon, mint elfogyjon elv alapján 3 liter víz mellett döntöttem. Ezt felforraltam, tettem hozzá 4,5 dkg sót (1,5%) és 9 dkg cukrot (3%), majd ezzel felöntöttem az üvegeket és lezártam.
Az egyik kisebb fazekam aljába tettem újságpapírt, erre pakoltam az üvegeket és felöntöttem kb. a háromnegyedéig vízzel és felraktam dunsztolni. Felforraltam a vizet, majd visszább vettem a hőfokot és fél órát hagytam forrni. 24 órát állni hagytam, majd másnap megint visszaraktam a tűzre, de már csak tíz percet forraltam. Az egyik üvegem nem bírta a kiképzést, eltört forrás közben. Megint hagytam állni egy napot és másnap beraktam a helyére a spájzba.

Nekem élvezetes volt csinálni, így utólag bánom, hogy már nincs több kukoricánk. Lassan kibontom az első üveget, kíváncsi vagyok az ízére.
Természetesen sem a kukorica törzse, sem a héja nem veszett kárba (nem dobunk ki semmit elven). A szárakat beraktam a fóliába, hogy minél jobban kiszáradjanak, amit majd télen el fogunk tüzelni. A héját pedig a kecskék jóízűen meglakmározták. Olyan édes pofák, imádom őket :)