2014. december 28., vasárnap

Nyuszikalamajka


Történt, hogy idén a választási nyulaink közül elég sok elpusztult. Míg a mamájukkal voltak együtt addig szépen cseperedtek, de amint elkezdtük leválasztani őket elkezdtek hullani, nem mind de elég sok. Kipróbáltunk sok mindent, állandóan takarítottuk a helyüket, nem kaptak inni csak lédús zöldség vagy gyümölcs formájában, meg még nem tudom Zoli miket próbált. Egy szó mint száz egy idő után belefáradtunk. Eddigre újabb nyulat nem búgattunk fel, így csak az anyák voltak a már leválasztandó kicsikkel.Gondoltunk egyet és az összes nyulat ami még életben volt leraktuk a baromfik és a kecskék közé, lesz ami lesz. Láss csodát, az elhullás abbamaradt, hetekig figyeltük őket de egyikkel sem volt semmi baj. Élvezettel ugráltak szabadon, ettek, ittak, játszadoztak és nagyon jól elvoltak a többi állattal és szépen elkezdtek növekedni. Mivel nem akartunk egyelőre több nyulat tartani a bakokat és a nagyobb anyákat elkezdtük levágni. Rendesen abban a hitben éltünk, hogy már nincs is bak közöttük. Na ezt csak mi gondoltuk :D


Pár héttel ezelőtt óltakarítás végett az egyik kiakasztott ólajtó becsukását követően a fal mellett egy nagy szőrcsomót fedeztünk fel. Zoli ráfújt és egyszer csak óriási mozgolódás indult meg alatta. Óvatosan kivett közölük egyet, egy hetesekre saccoltuk őket, még zárva volt a szemük. Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre otthagyjuk őket, a szőrcsomó elé a mamanyuszi elég sok szénát odapakolt, így nem tudtak elmászni. Az ajtót visszaakasztottuk, a kecskék nem tudtak odaférni, kb. annyi rés volt, hogy a mama be tudott menni hozzájuk. Gyors kilestük, hogy melyik nyuszi lehet a mama, elég hamar kiderült, hogy a fekete-fehér foltos az. Így még két hetet elvoltak az ajtó és a fal közti résben.


Lassan kinyílt a csipájuk és kezdték volna felfedezni a világot. Még éppen időben elcsíptük a grabancukat. Mivel tudtuk, hogy öten vannak így gyors felkutattuk őket. Zoli eszkábált nekik egy házikót és a fészkük fölé rakta a fal és az ajtó közé és lezárta egy magas bútorlappal a helyüket, hogy a kecskék ne kíváncsiskodjanak ott felettük. Addig is az öt rosszcsont a pulóverembe belebújtatva rakoncátlankodott. Nagyon vadak mivel nem nagyon nyúlkáltunk hozzájuk, így nem szokták meg a közelségünket. A házikót rögtön birtokba vették, a mama előlük általában a tetőre jár fel sziesztázni. Nagyon jól vannak egyenlőre, szépen gyarapodnak. A legbátrabb az egyik fekete-fehér foltos, tiszta anyja :)



2014. december 24., szerda

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!


2014. december 8., hétfő

A kert befejezte idei szezonját

Ködfelhőben
Na jó, már pár héttel ezelőtt befejezte. Amit tudtunk azt még felszedtük. Pár szál répát és néhány zellergumót egy kisebb ládában helyeztünk el és a pincébe levittük. Most nem raktuk földbe, mert ez a mennyiség elég hamar el fog fogyni. A cékla több nagyobb ládában szintén a pincében várja a sorát, hogy finomság készüljön belőle. Hála elég jól bírja a pincében tárolást, így folyamatosan tudjuk feldolgozni, nem kell egyszerre az egészet. A fás zöldségeket benne hagytuk a földben a malacok és a baromfik örömére. Már csak a takarmányrépának kellett valahova elpakolni. Na ezt Géza bácsi oldotta meg. A kert legtávolabbi részén lévő komposzttárolóban (ez a legrégebbi kupac is, már jól összeállt) ásott egy jó nagy lyukat amit fóliával bélelt ki, ide bepakolta a répákat, majd a fóliával betakarta, lefedte egy deszkával (a baromfik kapirgálásától megvédve), visszahányta a komposztot, így nem fognak télen megfagyni és jó melegben vannak a komposzt alatt.


Mikor már mindent felszedtünk a kertben ami még használható volt akkor átvették az uralmat a baromfik és a malacok nagy élvezettel. A szárnyasok segítenek széthordani a komposztot, olyan őrületes kapirgálásokat tudnak végezni. A kis malacok pedig átváltoztak rodeó bajnokokká, állandóan kergetőznek és futkároznak. Na a mama malacok ettől már egy cseppet nyugodtabbak, ők inkább turkálnak a földben finomságok után kutatva. A csicsókát már meglelték, de hála még nem sikerült nekik az egészet kiszedni a földből. Próbáljuk őket minél többet leengedni, nagyon élvezik a szabadságot. A nagyok maguktól feljönnek a helyükre, boci szemekkel tudnak nézni a kertkapuban, hogy engedjük fel őket és szépen bevonulnak a helyükre. Na a kisebbekről ez nem mondható el, őket rendesen meg kell hajkurászni, élvezik a kinti rohangálást, eszük águkban sincs, hogy hazamenjenek.


Mi nem szoktunk ősszel semmit sem elvetni a kertben, mert nincs időnk vele foglalkozni. Hajnalban elmegyünk dolgozni, este hazajövünk és még hétvégén is dolgozunk olykor, főleg a gazda. Így megegyeztünk, hogy ilyenkor parlagon hagyjuk a kertet, a jószág jól összeturkálja és majd tavasszal nekiesünk a rotációs kapával. Így most ők uralkodnak a hátsó részen :D


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...