2014. december 28., vasárnap

Nyuszikalamajka


Történt, hogy idén a választási nyulaink közül elég sok elpusztult. Míg a mamájukkal voltak együtt addig szépen cseperedtek, de amint elkezdtük leválasztani őket elkezdtek hullani, nem mind de elég sok. Kipróbáltunk sok mindent, állandóan takarítottuk a helyüket, nem kaptak inni csak lédús zöldség vagy gyümölcs formájában, meg még nem tudom Zoli miket próbált. Egy szó mint száz egy idő után belefáradtunk. Eddigre újabb nyulat nem búgattunk fel, így csak az anyák voltak a már leválasztandó kicsikkel.Gondoltunk egyet és az összes nyulat ami még életben volt leraktuk a baromfik és a kecskék közé, lesz ami lesz. Láss csodát, az elhullás abbamaradt, hetekig figyeltük őket de egyikkel sem volt semmi baj. Élvezettel ugráltak szabadon, ettek, ittak, játszadoztak és nagyon jól elvoltak a többi állattal és szépen elkezdtek növekedni. Mivel nem akartunk egyelőre több nyulat tartani a bakokat és a nagyobb anyákat elkezdtük levágni. Rendesen abban a hitben éltünk, hogy már nincs is bak közöttük. Na ezt csak mi gondoltuk :D


Pár héttel ezelőtt óltakarítás végett az egyik kiakasztott ólajtó becsukását követően a fal mellett egy nagy szőrcsomót fedeztünk fel. Zoli ráfújt és egyszer csak óriási mozgolódás indult meg alatta. Óvatosan kivett közölük egyet, egy hetesekre saccoltuk őket, még zárva volt a szemük. Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre otthagyjuk őket, a szőrcsomó elé a mamanyuszi elég sok szénát odapakolt, így nem tudtak elmászni. Az ajtót visszaakasztottuk, a kecskék nem tudtak odaférni, kb. annyi rés volt, hogy a mama be tudott menni hozzájuk. Gyors kilestük, hogy melyik nyuszi lehet a mama, elég hamar kiderült, hogy a fekete-fehér foltos az. Így még két hetet elvoltak az ajtó és a fal közti résben.


Lassan kinyílt a csipájuk és kezdték volna felfedezni a világot. Még éppen időben elcsíptük a grabancukat. Mivel tudtuk, hogy öten vannak így gyors felkutattuk őket. Zoli eszkábált nekik egy házikót és a fészkük fölé rakta a fal és az ajtó közé és lezárta egy magas bútorlappal a helyüket, hogy a kecskék ne kíváncsiskodjanak ott felettük. Addig is az öt rosszcsont a pulóverembe belebújtatva rakoncátlankodott. Nagyon vadak mivel nem nagyon nyúlkáltunk hozzájuk, így nem szokták meg a közelségünket. A házikót rögtön birtokba vették, a mama előlük általában a tetőre jár fel sziesztázni. Nagyon jól vannak egyenlőre, szépen gyarapodnak. A legbátrabb az egyik fekete-fehér foltos, tiszta anyja :)



2 megjegyzés:

Sylvia írta...

Gyönyörűek a nyuszik és ezek biztosan jó strammok, életerősek lesznek ! A bakot is sikerült beazonosítanotok ? Lehet, hogy ezt a párost érdemes megtartanotok !!
üdv
Sylvia

KamillaMamilla írta...

Azt az előbb el is felejtettem írni, hogy - az általánosiskolai matektanárom fia, aki utolsó éves volt az állatorvosin, megállapította, hogy melyik nyuluk bak és melyik nem, majd ennek alapján szétválaszották őket, hogy ne párosodjanak. Azonban, egy idő után a baknyúl megellett:)
Szegény nyuszilány, annyi fiú között! Hát nem is tudom ... a többit a fantáziára bízom.
KM

Hiba történt a modul működésében
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...