Múlt héten egyedül voltam otthon, mert Zoli Üllőn dolgozott és ottalvós volt a buli. Ezen a héten kellett volna a kotlós alatt kikelnie a kiscsibéknek, illetve a néma kacsa alatt a kiskacsáknak. A kotlós alatt csak két elpusztult csibét találtam, az összes többi tojás bezápult. A kacsa pedig folyamatosan lökdöste ki a fészkéből az elpusztult kiskacsákat. Csütörtök reggel éppen leszállt a fészkéről mikor arra jártam és vagy 10 összetört tojást találtam alatta, mindben elpusztulva a kiskacsák. Még maradt benne két tojás, az egyikkel még nem történ semmi, a másik pedig ki volt ütve. Nekem sem kellett több, gyorsan kihámoztam belőle a kiskacsát, bevittem a lakásba a kis akváriumot és abba belefektettem, és bekapcsoltam rá a lámpát. Nem mertem kint hagyni, mert attól féltem, hogy eltapossa. Délután mikor hazaértem a munkából hát egy kiskacsa feküdt a fészekben mozdulatlanul, a mamája éppen inni volt. Attól féltem, hogy ez is elpusztult de mikor odamentem és egy picit megböktem, láttam, hogy lélegzik. Őt is gyorsan bevittem a másik mellé. A kacsamama utána nem is ült vissza a fészkére, de a kicsiket sem kereste.
Egész hétvégén azon izgultam, hogy legalább ez a két kicsi életben maradjon. Az első két napon elég gyengék voltak, de utána kezdtek magukra találni. Vasárnap estére már nagy csihipuhi partit tartottak, úgyhogy Zoli úgy döntött, hogy kiköltözteti őket a nyúlketrecbe. Számomra elég nehéz volt ez a hét, főleg lelkileg, úgy látszik nem rázódtam még eléggé bele ebbe az életbe, mert ez az árnyoldal is hozzátartozik.
Hála istennek a többi apróságok szépen fejlődnek. Az összeköltöztetett kacsák állandóan úszkálnak az itatóban és próbálnak kiszökdösni mert az óljuk előtt szép nagy zöldek növekednek :)
A kis japánok is már kezdenek kibújogatni a mamájuk szoknyája alól, de még mindig nem tudtam őket megszámolni.
Most, hogy már jó idő van, a kiscsirkék is imádnak kinn lenni a szabadban, csak úgy repülnek kifelé az ólból reggel mikor kinyitom az ajtót. A zöldért meg teljesen odavannak. Nagyon vagányak!
A három japán tyúkom akik már keltettek idén tojást, összefogtak és most együtt ülnek egy fészekben. Nagyon muris, kíváncsi lennék, hogy hány tojás van alattuk, de hogyan fognak majd megosztozni a kikelt csibéken???
4 megjegyzés:
ÚÚÚ nagyon édik azok a kiskacsák. Hát mit ne mondjak, szerencséd volt, mert írtad, hogy kihámoztad a tojásból...és én meg azt olvastam, hogy tilos besegíteni őket a kibújásban, illetve hogy 90 % ban elpusztulnak. Na én pont így jártam sajna, hogy egy tojás a csirke alatt maradt, csibével, ami félig kikelt, valószínű később tojta alá valamelyik tyúk, és anyum össze vissza szaladgált a félig kikelt csirkével, mert a mama már az 1-2 napos csirkéit tanítgatta enni, és anyum nem tudta hova tenni a tojást, azt mondta nekem, elpusztult,hát nézem a kukába, és lélegzik a csibe a tojásban....gyorsan kiszedtem, na lebondottam a tojást róla, megszárítgattam, fel is éledt, két napig bent volt a szobában, próbáltam etetni, itatni, már az is nehézkesen ment neki, de sajna nem állt lábra..kacska volt a lába. aztán anyumra bíztam, nekem el kellett jönnöm, de pár nap után elpusztult....engem is annyira megviselnek az ilyenek.. :(
De ez a három japán tyúkod csuda muris lehet :))) A három grácia :)))
Én is tudom, hogy nem szabad, de mivel az összes ami ki akart bújni elpusztult, ezt nem akartam hagyni. Két napig ők sem akartak enni, inni, nagyon gyengék voltak. De ahogy erősödtek úgy jött meg az étvágyuk. Vasárnapra az összes vizüket kipancsolták. Így utólag örülök, hogy ezt tettem.
Persze, nem azt mondtam, hogy rosszul tetted, sőőőt, az esélyt én is mindig meg adom mindennek, mégha kilátástalan is....Nálam pl. mikor levettem a tojáshéjat láttam valami zsinór félét...utána kapcsoltam, hogy ú bakker ezt nem kellett volna....utána mondták, hogy napra kellett volna kicsit tennem, mert az melegíti, másoknál az jött be, és kikeltek, meg hasonlók. CSak úgy a nagy általánosságban mondják, hogy nem szabad...
Tudom, tudom, csak a hirtelen döntésemet akartam megmagyarázni. Lehet ha Zoli otthon lett volna ő nem engedi ezt az egészet. Mindig rám szól amikor a keltetőgépben lévő tojásokból kibújni próbáló csibéket hámozgatom kifelé, hogy ne csináljam, mert nem biztos, hogy jót teszek vele. Csak én meg ilyen vagyok, elkezdem sajnálni őket. De hála jól sült el az egész:)))
Megjegyzés küldése