Szörcsög, tüsszög a kedvenc kisjapánunk

Mindig akkor történik valami amikor Zoli nincs itthon. Még szombat hajnalban elment Mezőtúrra horgászni, én itthon maradtam, mert valakinek a jószágot el kell látnia, illetve 20 liter bodzaszörp várt rám, hogy eltegyem üvegekbe. Szombat délután arra lettem figyelmes, hogy a kopasz nyakú, búbos, gatyás fehér kis japán (ezek miatt a kedvenc, minden egyben :) fekszik a földön és a száján veszi a levegőt de nagyon nehezen. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Először beraktam az egyik szabad nyúlketrecben (el sem futott előlem, hagyta magát megfogni), de annyira remegett, hogy nem mertem kint hagyni mert eléggé hűvös volt. Szóval előkerestem a kisebb akváriumot, kibéleltem, tettem bele enni és inni valót, rácsíptettem egy lámpát és japánostul behoztam az ebédlőbe. Kb. 2 óra alatt jutott el odáig, hogy nem didergett. De a levegőt még vasárnap is szájon keresztül vette. Azt hittem nem éli túl a hétvégét. Folyamatosan ég nála a lámpa, ez melegíti. Most már annyira jól van, hogy az itatóját is állandóan teli kapirgálja. Kivinni még mindig nem merem, mert szörcsögve veszi a levegőt, tüsszög is. Az biztos, hogy ha kint hagytam volna, akkor a kihűléstől pusztult volna el.

A kis beteg