Rosszalkodnak a vadkacsáim

Isten bizony, mindig csak velem történnek meg a nem kívánt dolgok. Munka után megyek haza, és mielőtt bementem volna a lakásba hátramentem megnézni a vadkacsákat. De már a kocsiból kiszállva hallottam a nagy hápogást. Mikor az óljukhoz értem hát látom, hogy a két vadkacsamama a kerítés mellett toporog és ordibálnak ezerrel, a 20 db kicsi meg sehol. Gyorsan be a lakásba, átöltözés (rekord idő alatt), vissza. Csak a kertre tudtam tippelni, hogy ott lehetnek valahol, remélve, hogy még nem másztak át egyik szomszédhoz sem. Cirka fél óra leltem meg őket, mivel olyan kicsik, hogy alig látszódnak ki a fűből. Éppen a saláták kellős közepén hamikáztak nagy nyugodtan. Nem tudom, hogy valaki próbált e már megfogni sok kis kacsát egy nagy kertben. Nem részletezném, csak annyi, hogy kellett hozzá egy nagy törölköző és másfél óra. A végére Zoltán is hazaért. Mindig kimarad a jóból. A nagy ijedelemre szedtem le nekik salátát, hagy örüljenek neki. Ja, hogy hol másztak ki azt nem tudjuk, átnéztük az egész kerítést és nem találunk rajta nagyobb rést.