Kelés kelés hátán

Mikor hazaértem azt sem tudtam hova kapjak. A kocsiból kiszállva már hallottam a nagy csipogást az ól felől ahol az egyik japán ült a tojásokon. Gyorsan benéztem, hát látom, hogy a széna tetején a tojások közt vagy öt kisjapán, a mama meg lenn a földön, alatta megint öt kisjapánnal. Gondolom leeshettek a széna tetejéről a kicsik, a mama meg ment utánuk, hogy védelmezze őket. De volt még ott tojás ami nem kelt ki és egy amiből már félig kibújt a kicsike. Szegényre teljesen rászáradt a tojás, ebből gondolom, hogy elég rég leszállhatott a fészekről a mama. Gyorsan bementem a lakásba, hogy átöltözzek. Az ajtón belépve hallom a nagy csipogást. Felemelve a keltető tetejét a következő látvány tárult elém.

Hirtelen azt sem tudtam mihez kapjak. Gyors átöltözés után kimentem és összeszedtem a japánokat egy vödörbe és bevittem őket a lakásba.

Utána megkerestem a kicsi akváriumot, alját kibéleltem kamillával és két lámpát rácsíptettem. A keltetőből az összes csibét kivettem ami már kikelt és beraktam őket az akváriumba a lámpák alá.

Azért kellett kivennem, mert már így is összeforgatták a keltetőben lévő tojásokat. Egyenként átnéztem a bennmaradt tojásokat, hogy amelyik már ki van ütve, annak a nyílása felül legyen. A japán tojásokat is beraktam a gépbe, hátha még nem késő és kikelnek belőle a csibék.
Amikor mindezzel végeztem, fogtam a vödörnyi japánt és a mamájukkal együtt a még szabad nyúlketrecbe tettem őket (még jó, hogy az idén nincsenek nyulaink, mert nem igen tudnám, hogy kit hova rakjak).
A keltetőt folyamatosan ellenőrzöm, hogy ha már kikelt egy csibe veszem is ki.
Egyenlőre itt tartok, várom, hogy Zoli hazaérjen és a kis japánoknak valami odút csináljon a ketrecbe.