Én az anyukámtól tanultam, ő az ő anyukájától és így tovább. Ez az egyik legfinomabb savanyúság szerintem, főleg lehűtve. Az első adag még nem a mi uborkánkból készült (nálunk a fóliában lévő keserű lett, és a vásárolt és kiültetett palánták még most növekednek), hanem Erzsike néni adott egy kis adagot.
Az uborkát is és az üveget is jól meg kell mosni. Az üveg aljába teszem a kaprot (kertből hoztam). Az uborkát hosszában háromnegyedig bevágom az egyik végén, majd a másik végén erre merőlegesen is bevágom. Szorosan egymás mellé teszem az üveg aljába, és ha van több is akkor még egy sort a tetejére. Hagyni kell helyet a kenyérnek is.
Közben egy kis lábasban feltettem vizet melegíteni a tűzhelyre, amiben elkevertem kb. 1,5 evőkanál sót.
A száraz kenyeret nagyobb darabokra törtem és beletettem egy zacskóba. A zacskóra több lyukat szúrtam az alján és beletettem az üvegbe úgy, hogy az üveg szájánál kihajtottam a zacskó száját. A felforralt vizet a zacskón keresztül mertem az üvegbe, annyit, hogy a kenyeret is ellepje.
A zacskó száját görcsre kötöttem és az üvegre tettem egy kistányért, majd az egészet beleraktam egy nagyobb tálba, hogy ha kiforr a leve ebben összegyűlik és vissza tudom önteni. Kiraktam a napra és hagytam érlelődni. Estére bevittem, mert ha kint hagyom nagyon lehűl és másnap csak nehezen melegszik vissza. Mivel most eléggé esős és hűvös idő van biztos kell neki 4-5 nap, hogy megérjen. Ha elkészül akkor műanyag dobozba rakom, ráöntöm a levét és lefedve a hűtőbe tárolom, míg el nem fogy.
Ma reggel már a mi uborkáinkat szedtem le munkába menet előtt, mivel elég kevés ezért gyorsan beleraktam a hordós savanyúságba. De legalább most már a miénk is alakul, biztos jót tett neki a hétvégi eső :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése