2014. április 23., szerda

Csibesokadalom


Mikor Géza bácsi egyik alkalommal jött hozzánk, hozott nyolcvan tojást. Zoli nővére küldte, hogy keltessük már ki neki őket. Az idő szűkössége miatt mindenféle lámpázás nélkül bepakoltam a tojásokat a keltetőbe, és még tettünk hozzá öt koking tojást is. Amikor anno kaptuk a kakast és a tyúkocskát, nekünk azt mondták, hogy koking, de én nem vagyok benne biztos, de a tojások fehér színűek, így tudjuk megkülönböztetni a többitől.

Koking vagy nem koking, ez itt a kérdés :)
Megint én játszottam a kotlós szerepét, három hétig minden reggel és este átforgattam a tojásokat, közben szellőztettem egy kicsit a gépet és folyamatosan ellenőriztem a hőmérsékletet. Csak az utolsó két-három napban nem szabad forgatni, mert beállnak abba a helyzetbe, hogy a tojás felső részét törik ki. Hát azt honnan tudják, hogy melyik a teteje, az számomra továbbra is talány :)


Pont húsvét előtti csütörtökön kezdtek kibújni a keltetőgépben a tojásokból a kiscsibék. Természetesen mikor bepakoltuk a tojásokat, azt direkt olyan napon, hogy hétvégére essen a kelés. Még jó, hogy hosszú hétvégéztünk, így az elejétől otthon voltam, folyamatosan tudtam kiszedni a csibiket. Az a gond, hogy amelyik kikelt az elkezd össze-vissza mászkálni és átforgatják a tojásokat, és ha már ki volt ütve akkor lehet belefulladnak ha nem fordítjuk vissza az utolsó állásba. Volt amelyik a 21 naphoz képest egy nappal hamarabb bújt ki, egy pedig két nappal később. Pedig ki volt már kapcsolva a gép, csak az irdatlan csipogására lettem figyelmes, szegény nagyon fázhatott már, de egy nagy túlélő :)


A pontos létszámot még nem tudok, olyan 35 darabra saccolom, kelés óta pár gyengébb csibe elpusztult. Őket eleve külön raktam, próbálkoztam hátha megerősödnének, de nagyon gyengének bizonyultak. Az első pár hét necces, ez idő alatt kiderül, hogy melyik marad meg. Addig is kamilla főzettel itatom őket és vettünk gyógyszeres kezdő tápot, azt lakmározzák. Az már most elmondható, hogy nagy étvágyuk van :) Majd pár héten belül utaznak haza a gazdájukhoz :)



4 megjegyzés:

BoGyo írta...

Ó, de tünemények! Nagy élmény lehet végignézni, ahogy kibújnak a tojásból! Nagymamám is keltetett régen, de erről mindig lemaradtam:(

Muskátli Büfé írta...

Szépen gyarapodott a baromfi-udvar! Nem tekintettek Téged Mamának?

Lidike írta...

De, főleg mikor adom nekik a tápot és a kamilla teát, mert képesek egy órán belül mindent elpusztítani. Nagy étvágyúak, de ez nem is gond, mert legalább tudom, hogy rendben vannak :) Lehet, hogy már most hétvégén mennek a gazdájukhoz, de már beizzítottam újra a keltetőt mert pakolom bele a gyöngyi tojásokat :)

Unknown írta...

Lidike, én is keltetek ezerrel. Nálam is vannak gyengébbek. Őket meleg helyen, letakarva tartom, és kb két-6 óránként kiveszem őket enni-inni. Ha nem esznek, sebaj, ha nem isznak, itatom. Kamilla és almaecetes víz a menü. A legtöbb megmaradt eddig, másnapra betehettem őket a többihez.
Nem tudom, van-e ennek tudományos alapja, nálam bevált.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...