2014. február 8., szombat

Az elmúlt pár hét

Olyan hamar eltelt a január, hogy hihetetlen. Jó volt, hogy Zoli apukája is tudott nálunk tölteni egy hetet, nagyon sok mindenben tudott segíteni. Kitalálták, hogy készítenek egy méhkaptárt hozzánk is. Otthon náluk már van jó pár darab, abból kettőt Zoli csinált. Pár alap dologban megegyeztek, pl. hány rekesz legyen benne, mekkorák legyenek, rekeszek közti távolság, majd Zoli kitervezte. Míg ő elkészítette a méhkaptár alapját és leszabta a kereteknek valót, Géza bácsi pedig összeállította a kereteket és bedrótozta. Még meg kell csinálni a tetejét, illetve a viaszlapokat berakni a keretekbe. A tizenkét keretből csak hathoz van viaszlapunk, majd még venni kell a többihez.


Míg mi dolgoztunk addig Géza bácsi rengeteg fát is felhasogatott. Az sem volt rossz, hogy mindig begyújtott mire hazajöttünk, olyan jó meleg volt már a lakásban. Ja, és a malacok kajája is el volt addigra készítve. Nagyon jó dolgunk volt míg itt volt nálunk :) Igaz pihenni jött hozzánk, de nem sok időt bír ki semmittevéssel, mindig csinálhatnékja van valamit, nagyon aktív :)


Zoli készített egy hat rekeszes nyúlketrecet ajtókra felszerelt etetőkkel, a ketrecek alja pedig egy sűrű rács, így mindig tiszta felületen vannak a nyuszik. A kecskék előterébe lett elhelyezve a komplexum. Természetesen őnagyságáék kíváncsisága határtalan, így mindig valamelyik etetőben van a fejük. Már kettőnek a külső faburkolatát ki is rágták, nekik csak onnan kellett az étel. Úgy csinálnak mintha nem is háromféle kaja van előttük állandóan, nekik a másiké kell :)


A kis aranyosak (mármint a kecskék) azt a fóliát is szétrágták amit azért kerítettek Zoliék az ól köré, hogy ne essen be a hó és ne fújkáljon keresztül a hideg szél. Természetesen ez sem tetszett nekik, gondolom nem láttak ki ezért csináltak maguknak egy kis ablakot. Hát makacs egy népség az fix.


Folyamatosan lessük a kecskéket, hogy látszik e rajtuk, hogy hasasok. Az biztos, hogy szép nagy hasuk van, de ez azért is lehet, hogy téli bundát növesztettek és azért tűnnek nagyobbaknak. Az étvágyuk nagyon jó, a mama folyamatosan apasztja a tejét, jelenleg 1-2 dl tejet tudunk fejni naponta. Szerintem hónap végére már nem  is lesz neki. Az jó lenne ha a kicsi hasas lenne, mert akkor már őt is tudnánk később fejni és tudnék több fincsi sajtot készíteni.


Nyuszifronton van jó és van rossz hír is. A jó az, hogy a héten megellett az egyik anyánk, nyolc picinek adott életet. Mindenki jól van, szépen cseperednek. A rossz még a havazás előtt történt. Ubul a nagy bakunk és egy másik az egyik este kiszöktek az ólból és átásták magukat a szomszéd kertjébe. Ott az éjszaka folyamán elkapta valami őket, másnap a tetemüket leltük meg mikor elkezdtük keresni őket. Nagyon lelombozott minket az eset. Zoli ekkor készítette az új ketreceket, most már nincs szabadon az ólban egy nyuszi sem. Mai napig nem tudtunk rájönni, hogy hogyan tudtak kilógni az ólból.


1 megjegyzés:

Unknown írta...

A méhkaptárt és a nyúlketrecet ügyesen megcsináltátok..Ezek a kecskék hihetetlenül kíváncsiak.Gratulálok a sok új csöppséghez.Részvétem a két szökevényért.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...