Minden napra házi kenyér, negyedik hét

Ezt a hetet Zoli apukája nálunk töltötte, így több kenyeret kellett készítenem, mert mindketten a nagyfogyasztók csoportjába tartoznak. Így gondoltam csak megpróbálkozom Terike fehér kenyerének nagyméretű változatával. A nagy vajlingom éppen befért a sütőbe, úgyhogy még péntek este bekavartam egy teljes adag kovászt. Másnap azt hittem, hogy meghiúsul a nagy-kenyér projektem, mert a kenyérsütő gépem alig bírt ezzel a mennyiséggel. Egy kis rásegítéssel csak meg dagasztotta a tésztát.

Még ilyen nagy mennyiségben is gyönyörűen megkelt a tészta, majd kifolyt a kelesztő kosárból.. A többszöri kelesztés nagyon jót tesz neki, sütés közben még nőtt tovább. Végül egy szép és óriási nagy cipót sikerült készítenem. Rácsra raktam hűlni, még forrón lespricceltem vízzel, gyönyörűen berepedezett, közben beszélgetett velem. Elkezdtem előkészíteni a következő kenyeret sütésre, térültem, fordultam és már az egyik hapsi megszerezte a kenyeret és megszegte, így nem sikerült lemérnem a súlyát.

Még készült a szokásos burgonyás cipóból is két veknivel. A burgonyás kenyér nagyon ízlik Zolinak, mert jó puha a bélezete és ízletesebb is mint a sima kenyér. Illetve nem maradhatott ki a sorból a hamburger zsemle sem. Ez is nagyon ízletes és nem utolsó sorban nagyon könnyű elkészíteni, főleg ezért szeretem csinálni.

Végül Babettnél leltem erre a hagymás burgonyás kifli receptre, amelyből két adagra valót dagasztottam be. Az első adagból elkészítettem a kifliket, de a másodiknál már olyan fáradt voltam, hogy csak három bagettet formáztam a tésztából és úgy sütöttem meg. Olyan jó sült hagyma illat lengte át a konyhát, hogy legszívesebben még forrón beleharaptam volna az egyik kiflibe.