A szívem sajdúlt bele mikor megláttam

Ezt a szépséget még tavaly csináltam. Az egyik Praktika újságban láttam róla egy képet, szerelem volt az első látásra. Abban a pillanatban elhatároztam, hogy egy ilyet készítek. Anyukám volt megbízva a koszorúalap beszerzésével. A nagypiacon talált egy karácsonyi kellékeket árusító bácsit aki megrendelésre hozott nekem egy 40 cm átmérőjű szalmakoszorút. Tobozt is árultak de olyan áron, hogy egy ekkora koszorú elkészítése egy kisebb vagyonba került volna. Így inkább elmentem erdőt járni, és szedtem egy nagy szatyorral. Ingyen volt és legalább kint voltam a friss levegőn.
Na szóval a koszorú alap és a toboz megvolt, már csak a türkiz gömbök hiányoztak. Természetesen sehol nem lehetett kapni, boltokat, kinti árusokat, piacokat végigjártam. Két hetem ment el mire valamelyik nagyobb áruházba éppen jöttek ilyen színű gömbök. Most már semmi nem állhatott az utamba.
Egy szombati napon befoglaltam az ebédlőasztalt, beborítottam újságpapírral, beindítottam a ragasztópisztolyt és ragasztgattam egész nap, természetesen néha az ujjamat amelyeket kisebb visongások kísértek.Mikor elkészültem vele, kivittem Zolihoz a műhelybe és lefújtuk fehér festék spray-vel, és utána még ráragaszgattam a türkiz gömböket. Kapott egy drót akasztót és kikerült a bejárati ajtóra. Január vége felé pedig elraktam a beépített szekrénybe.
Hát ez most ilyen állapotában került elő, a szívem sajdult bele mikor megláttam.
 

Darabjaira hullott az egész. A saját hülyeségünk miatt. A beépített szekrény (ezt is Zoli csinálta) abban a helységben van ahova a kandallót állítottuk, és mikor beizzítottuk, a felfele áramló meleg levegő miatt a ragasztó elengedte az egészet, mert a szekrény az ajtó fölé lett készítve, tehát a koszorú fent volt majdnem a plafonnál, meg maga a helység is kicsi, ebből nyílik az összes szoba, wc, fürdőszoba.
Szóval ez van, most kezdhetem előröl az egészet :(
Ezt a kis adventi koszorút is akkor készítettem, ez az anyukám mamájának a sírjára került.