Igaz még egy kicsit szégyenlősek és félnek, de remélem hamar megbarátkoznak az új hellyel. Már nevet is adtam a két kis vietnámi malaclánykának, Margaréta és Pipacs. A kecskék mellé raktuk be őket, rögtön be is bújtak az etető alá. Majdnem három hónaposak, süldőnek számítanak már. Este összebújva aludtak a szalmában, reggel már hallottam, hogy röfögnek. Adtam nekik este összevágott cukkinit, de szerintem abból csak a kecskék ettek, illetve reggel kaptak egy kisadag bekavart moslékot (remélem azt nem eszik meg a kecskék).
2 megjegyzés:
Micsoda gyönyörü malackák!!!És a nevük is nagyon szép!Sok sikert kivánunk hozzájuk!
Milyen kis édesek! A mieink is ilyesmi idősek voltak mikor hoztuk őket, mostanra pedig milyen nagyot nőttek. A tököt pedig a világ minden kincséért sem ennék meg, pedig rengeteg van belőle:) Leljétek örömötöket bennük!:)
Megjegyzés küldése