Az eső meg csak esik, esik ...

Ennek leginkább a tyúkok örülnek. Na nem kint állni az esőben, hanem annak hatására növő sok fűnek. A fűnyírónk vagy két hétig oda volt, lett is olyan kaszáló a kertben, hogy csak na. Nem mosolyogni, de a füvön gyakorolgattam, hogyan kell használni a kaszát, ezzel vágtunk míg vissza nem kaptuk a fűnyírót. De azóta meg esik egyfolytában. A vizes füvet a tyúkok megeszik de a kecskéknek már nem adhatom oda.

A már kikelt kis japánok köszönik szépen nagyon jól vannak. Igaz egy hete elpusztúlt még egy, de számunkra érthetetlen módon. Az anyja egyik tolla volt a nyakára tekeredve. Én még ilyet nem is hallottam, de remélem már több "baleset" nem következik be.

Az éppen ülő japánok teljesen meg vannak bolondulva.  Még a múltkor a fekete (amelyik jobb oldalt van) nem a kopasz nyakúval volt egy ládában, hanem a másikkal. Isten bizony ezek vándorolnak ládáról ládára. Éppen melyik szimpatikus nekik. Nekem mindegy csak legyenek kikeltetve a tojások.
Amikor a fehér japi volt elülve, őt bent tartottam a nyúlketrecben (most telt ház van). Az első héten reggelente mindig ki kellett engedni mert rájött a bolondéria, de negyedóra múlva nem a ketrecbe ment vissza a tojásaihoz, hanem beült az egyik tojóládába. Na ezután negyedórát kergetőztünk mire meg tudtam fogni, hogy berakjam a helyére. De egy hét után már nem akart kijönni, megnyugodott.

Az eső másik élvezője az eper. Nem sok tövünk van, de azért állandóan szedünk róluk kisebb adagokat. Ezt vagy megesszük joghurttal, vagy beteszem a fagyasztóba, de ha van nagyobb adag akkor valamilyen süteményben landol.