Megkecskésedtünk

Említettem már, hogy egyik este észrevettem a kertvégi szomszédnál rohangáló kecskéket. Kiderült, hogy ők eladóak, csak a szomszéd faluban lakó szülök a gyerekekhez átvitték őket legelészni. Na jó pár estét átbeszélgettünk Zoltánommal és végül arra a döntésre jutottunk, hogy belevágunk. Nem kecsketenyészetet akarunk létrehozni, hanem csak a tejük miatt tartanánk saját felhasználásra. Meg annyira aranyosak! Lehetne sajtot, túrót, joghurtot és kefirt is készíteni, na nem ennyi kecskéből természetesen. Maximum négyben gondolkozunk. Így vasárnap délután átmentünk értük a szomszéd faluba (addigra hazakerültek), természetesen még a jégeső előtt.
A mama a Hercegnő nevet kapta, a kicsijét (ami nagy örömömre gödölye) pedig Mazsolának keresztelték el. Gondolkodtam a névváltoztatáson, de még semmi frappáns nem jutott eszembe (talán a Fiorella a mamának?).

Hercegnő

Mazsola

Átmenetileg abban az ólban lettek elszállásolva ahol a vadkacsák voltak. Már régóta nem tojt tojást és nem is akart elülni, így átköltöztettük őket a japánokhoz. Tettünk alájuk szalmát és Zoli gyorsan eszkábált a falra nekik egy etetőt. Illetve átvittük nekik az egyik itató vályút. Még eléggé bizalmatlanok, félénkek. De azért hagyták magukat megsimogatni. Remélem hamar le tudom kenyerezni őket, már bepróbálkoztam répával, az nem jött be, ma reggel a kockára vágott alma már nyerő volt. Azt hiszem rendesen el lesznek kényeztetve ha rajtunk fog múlni.

Az ott nem lakó szomszéd kölcsönbe ideadta a portáját, lekaszálhatjuk a füvet és kiköthetjük oda a kecskéket legelészni. Na ezt tegnap este kipróbáltuk. Kikötöttük a mamát, a kicsi meg csak bóklászolt mellette. Na Hercegnőnek nem nagyon tetszett ez a kötél téma, lehetséges, hogy eddig szabadon tudott legelészni, mert körbe kerített helyen voltak. Pedig jó volna ha hozzászokna, mert egész nap egyedül lennének és csak félnék, hogy elkódorognak ha nem lesznek kikötve. Ezen még dolgozunk. Már próbálkoztunk a fejéssel is. Mivel még együtt vannak a kicsi napközben megissza a tejét, de este azért már sikerült 2-3 dl megszereznünk. Zoliéknál gyerekkorában volt tehén, így neki volt már tapasztalata fejésügyben, de azért bele kell ebbe jönni. Én még nem próbáltam de eljön ennek is az ideje. Az a jó, hogy a mama engedi, hogy megfejjük. A tej nagyon finom, édesebb mint a tehéntej. Már nagyon várom, hogy legyen annyi, hogy elkészíthessem az első sajtomat, addig is előtanulmányokat végzek sajtgyártás ügyileg a neten.

Közben Zoli elkezdte nekik az ól építését. A japánok ólja melletti kertrészből lesz leválasztva a terület. Terv szerint a japánok óljával össze lesz építve (a kisjapik költöznek majd tovább), lesz nekik kifutójuk és egy szénatárolót is ki kell alakítani. Hát munka mellett ez jó pár hetet igénybe fog venni. Az épülő ól helyén eddig ott volt az egyik komposzt, na az el lett hordva a kert hátsó részébe, egy kisebb része pedig be lett rotációzva a kertbe (ez még két hete történt). Hétvégén az alapot el is kezdte ásni.