Első hetünk a kecskékkel

Elég érdekesen telt ez az első hét, főleg, hogy nem nagyon tudtunk semmit a kecsketartásról. Természetesen sokat segítettek azon blogolvasóim akik szintén tartanak kecskéket (nálunk nagyobb számban).
Hét közben együtt hagytuk Hercegnővel a kicsit, nem mertük külön választani, mert idegen helyen voltak. A mama pár nap alatt megbarátkozott velünk, elég hamar elfogadta az ételt a kezemből. De Mazsola míg a mamája mellett volt tartotta a tisztes távolságot.

Az első napon mikor elhoztuk őket ki voltak kötve a szomszéd kertbe legelészni. Na ez nem nagyon jött be. Lehet az idegen hely miatt, vagy még sosem voltak kikötve. Totál felcsavarták a köteleket egy fára. Így mivel hét közben egész nap dolgozunk és nem tudunk rájuk nézni a legeltetés egyenlőre elnapolva. Zoli körbekerítene egy részt a kertben ahol biztonságosan futkározhatnának, legelhetnének és nem kellene kikötni őket.

Az ólba készült nekik szénatároló, ebből tudnak hamikázni. Hordjuk nekik a frissen vágott füvet és a kiszáradt szénát is. Egy dobozka is felkerült a falra, ebbe rakjuk az összekevert kukoricát, árpát, zabot és búzát. Illetve szoktam nekik salátát vágni a kertben, ha van otthon akkor répát karikázok nekik, de úgy vettem észre, hogy húsleves főzéskor keletkezett zöldséghéjakat is nagy élvezettel rágcsálták el. Ja még a hét elején nyalósót is vettem nekik egy takarmányboltban.

Szombaton, mivel egész nap otthon voltam, így arra az elhatározásra jutottam, hogy külön rakom Mazsolát az anyukájától. Már elég nagy, és egész nap rá tudtam nézni, hogy minden rendben van e vele, eszik, iszik rendesen. Hála minden rendben volt, egy kicsit mekegett, de mivel látta az anyukáját így hamar megnyugodott. Nappal egymás mellett feküdtek kint az elválasztó kerítés mentén, tudtak egymásnak orrpuszit is adni. Este már vissza sem eresztettem a mamájához. Együtt vannak de mégis külön. Innentől kezdve a kicsi is elkezdett barátkozni velünk. Beültem hozzá és nem kellet sok idő már jött hozzám kíváncsiskodni, megkóstolgatta egy kicsit a ruhámat is :) Hétfőre eljutottunk oda, hogy a kezemből evett. Sokat bohóckodik, nagyon mókás kis kecske.

Míg szét nem választottuk őket addig Mazsola mindig megitta az anyukája tejét. Zoltán bepróbálkozott minden nap a fejéssel, de 1-2 dl-nél több sosem volt estére. Szombattól reggel és este is Zoli feji a mamát, naponta 1,1 liter tejet ad nekünk jelenleg. Remélem azért lesz egy kicsivel több is, mert nagyon szeretném elkészíteni az első sajtomat már. De egyenlőre megisszuk, felhasználjuk ételekhez és joghurtot is csináltam már belőle. Nagyon sok jót lehet olvasni a kecsketejről, majd egy kivonatot felteszek ide is. Ja a fejéssel én is bepróbálkoztam nulla sikerrel. Szorítottam, húztam, nyomtam, de egy csepp annyi sem jött ki belőle. Zoli már az ujjamon mutogatta, hogy milyen erővel csináljam, de hát ez úgy látszik külön szakma. De azért még próbálkozni fogok mindenképp, nincs mese meg kell tanulnom, mert biztos lesz olyan, hogy ő nem lesz otthon és nekem kell fejnem.

Közben azért az ólépítés is halad, inkább haladgat. Nem sok idő volt rá, de mivel egyenlőre van hol lenniük annyira nagy gáz nincs. Remélem egy hónapon belül azért készen lesz.

Az elmúlt héten sokat böngésztem a neten kecsketartással kapcsolatban. Két könyvet találtam, ami a kecsketenyésztéssel foglalkozik, gondoltam megveszem őket és ezekből többet megtudunk, átfogóbb képünk lesz akár az etetésükről, akár a további szaporításukról, stb. De sem könyvesboltokban, sem antikváriumokban nem találtam meg a könyveket. Így az anyukámat átküldtem az Agráregyetemre (pont szembe laknak vele), hogy az ottani könyvtárban nézze már meg, mert elvileg ott meg kell legyenek. Nemrég hívott, mindkettőt ki tudta venni a könyvtárból. Nagyon örülök, lesz mit olvasgassak esténként.