Még sötét hajnalon arra ébredtem, hogy a szembe szomszéd kutyája
irdatlanul ugat. Egy ideig hallgattam de egy idő után nem bírtam
magammal és egy zseblámpával kimentem megnézni, hogy mi baja van. Kapun
ki, átsétálok az út másik oldalára és mikor benéztem a kutyához hát
látom, hogy egy gombolyag tüskét abajgat ezerrel. Azt sem tudtam, hogy
szegény sünike él e még, de nem tudtam mit tenni akkor. Mikor Zoli
felkelt elmondtam neki, hogy mit láttam. Gyorsan ő is kiment megnézni, még mindig ugatta a kutya. Becsengetett de gondolom még nagyon korán volt így nem jött ki senki.
Amikor munkába indultam akkor a szomszéd néni is kijött de a sünit már
nem lelték sehol. Később Zoli hívott, hogy meglett, a kutya megint
elkezdte az ugatást így megtalálták a kis tüskést. Szerencsére nem lett
nagyobb baja, a hátán a tüskéin vér volt de az biztos, hogy a kutyáé.
Berakta az egyik nyúlketrecbe, hogy megnyugodjon, kapott enni és inni.
Gondolom átaludhatta az egész napot :)
Most este pedig a szomszéd üres portán, ahol a kecskéket szoktuk
legeltetni szabadon engedtük. Elsőre nem mozdult de mikor jó messzire
eltávolodtunk akkor elkezdett szagolgatni és mászkálni. Mielőtt
elengedtük volna azért átnéztük amennyire tudtuk, leltünk benne két
kullancsot, azt eltávolítottuk. Remélem most már rendben lesz :)
2017. április 12., szerda
2017. április 4., kedd
Kecskeségek - A legújabb évad
Idén sem maradtunk gidák nélkül, még jó mert akkor nem lenne miből sajtot készítenem :)
Szépfiú nagyon rendesen tette a dolgát, egy kivételével az összes lányt egy héten belül sikerült megkörnyékeznie. Vagy minden kecském azonos időpontban ivarzott :) Na mindegy, ez már így történ, egy elég sűrű hetet sikerült összehoznia a lányoknak. Főleg úgy, hogy egyedül voltam itthon azon a héten, és sosem tudtam, hogy munkából mire megyek haza. Na a csütörtöki nap volt a csúcs, hajnalban egy született, napközben míg munkában voltam Hercegnő ikreket ellett és még jutott egy hazatérés utánra is. Azt hittem, hogy idén megúszom mindenféle baj nélkül, de nem jött össze. Szombaton észrevettem, hogy Hercegnő ikreivel valami gond van, mikor megsimogattam őket éreztem, hogy ki vannak hűlve. Bevittem gyorsan őket a lakásba, begyújtottam a kandallóba és minden ajtót bezárva próbáltam meleget csinálni. Közben távolból Zoli hívta az állatorvost (engem akkor már a sírás kerülgetett, ekkor kezdtem már egy picit hisztériás lenni az egyedüllét miatt) aki délután megérkezett. Mindkettőnek adott injekciókat és vártam, hogy mi lesz. Az állatorvos távozása után kb. fél órával a szürke foltos elpusztult, ő nagyon rossz állapotban volt már akkor. A fehérbe sikerült egy kis tejet beletukmálnom, többször keveset. Ő estére lábra állt. Ekkora Zoli apukája is megérkezett, éjszaka pedig Zoli is hazajött (gondolom nagyon hisztizhettem). A kicsit még az éjszaka visszavittük az anyjához mert nagyon keresték egymást. A következő napokban segítettünk neki szopizni és pár nap múlva helyreállt a rend.
Tanultam ebből az esetből is, sajnos egy kisgida élete árán. Az volt a gond, hogy mikor Hercegnő leellett, konkrétan óriási tőgyei lettek (ő a legjobb fejős kecske). Nézegettem én neki, hogy elég puha e, hogy tudjanak szopni, fejtem mindkét cicijéből is egy kicsit, hogy ne legyen dugó benne. De úgy látszik nem elég figyelmet fordítottam rájuk, konkrétan az anya alá kellett volna raknom mindkettőt és addig nem elmozdulni míg nem szoptak. Szombaton az anyából 2,5 liter tejet fejtem ki mire olyan lett a cicije, hogy a kis fehér be tudja kapni. Ezért is kellett még utána neki pár napot segíteni, mert az anyjának nemcsak nagy a cicije de nagyon lent van és elég nehezen találta meg. Szóval pár nap alatt rájött a fortélyra és ma már ő a legnagyobb gida :)
Kormos
Panni
Hercegnő
Mogyoró
Kicsi
Lili
Mazsi
Ezután pontosan egy hónap pihi következett. Állandóan árgus szemmel figyeltük az utolsó kecskét aki nem ellett még le. Málna pedig nem is adta nagyon annak a jelét, hogy egyáltalán növekszik benne egy másik élet. A biztonság kedvéért különzártuk, hogy ha ellene a többi kecske ne zargassa.
Egy hónapra a heti bébibummra rá, vasárnap többször kinéztem a kecskékre és egyszer csak látom, hogy egy pici, mogyorófülű csöppség áll mellette akit éppen próbál tisztára nyalogatni.
Így hét hófehér kiskecske született és három tarka amiből egy elpusztult. az ivararányokat még nem néztem, egyenlőre csak gyönyörködöm ezekben a kis csöppségekben :) Szépen gyarapodnak, sokat játszanak és imádnak kint rohangászni a szomszéd kertjében. Egyenlőre ott még tudunk legeltetni, de lehet már idén ki fog oda költözni valaki és akkor már nem biztos, hogy áthajthatjuk a kecskéket. De ez még jó pár hónap, majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Málna
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)