Bárcsak ne jött volna az eső

Már olyan szép volt a kertünk, meg is dolgoztunk érte. Az elmúlt 5-6 hétben (olyan sok ideje, hogy már követni sem tudtam) egy csepp, annyi eső sem esett, így minden nap munka után locsoltunk ameddig be nem sötétedett. Sokszor reménykedtünk, hogy hátha most, de mindig elkerült minket. De nem hagytuk magunkat, kapáltuk a gazt (annak bezzeg nem kell eső), a májusi salátát már ettük, olyan szép nagyra nőtt, a hagyma és a zöldborsó már lábszárközépig ért. Kiültettük a tököket és az uborka palántákat is. Vennünk kellett paradicsom, paprika és padlizsán palántákat (a fóliában nem nőttek meg magról, biztos a nagy meleg miatt), azok is a helyükre kerültek. A fű már kezdett pofásodni és a fűszernövények gyönyörű bokorrá nőttek (amik már tavaly is a földben voltak). Csütörtökön levendula palántákat is vettünk amik a kerti kis út mentén lettek elültetve.

És akkor ma 1 óra alatt minden romba dőlt. Egy kis gyenge záporral kezdődött minden, még beszéltük is Zolival, hogy ez a kis eső nem sokat fog a földnek jelenteni. Egyszer csak valami nagyon elkezdte verni a tetőt és egy pillanat alatt a kis zápor átváltott ömlő esőbe és ránk szakadt a jég. Megrökönyödve álltam a hátsó ajtónál, meggy nagyságú jég zuhogott és percek alatt beterített mindent. Én még ilyet csak a tévében láttam a híradóban, sosem gondoltam, hogy velünk is megeshet, mert minket minden ilyen elkerült állandóan. Percek alatt beterítette a jég a földet, minden fehér lett. Negyedórát vagy félórát tartott, nem tudom, teljesen készen lettem. Mindent szétvert amit csak tudott. Ha nem látom a saját szememmel, el sem hiszem. A jég nagy részét a zuhogó eső elmosta.

Nem tudjuk még, hogy mi minden pusztult ki, mennyit tud kiheverni a kert. Gondolom az elkövetkező napokban hetekben minden kiderül. Illetve amit látunk, hogy már nem menthető azt valahogy pótolni kell valahogy.