A sóska már úgy megnőtt, ezért hétvégén elhatároztuk, hogy leszedjük és rám várt a feladat, hogy fagyasztható állapotra hozzam. A leszedés volt a legkevesebb idő, ez cirka negyedórát tett ki. Egy láda lett az ez évi első adagból.
A szombati napom el is ment a pucolásával (az egyéb munkák mellett). Vagyis a leveleket meg kellett egyesével szabadítanom a középső vastag szárától. A tisztított leveleket egy kiszuperált műanyag gyerekfürdető kádban gyűjtöttem össze, a szárakat pedig a baromfiudvar lakói kapták meg nagy örömükre.
Vasárnap kezdtem neki a fonnyasztásnak. Először is a sóskát megmostam. Ezt mindig két léről szoktam. Elsőnek a kádat felengedtem vízzel amibe előző nap összegyűjtöttem a leveleket.
Itt jól átöblögettem, majd adagonként hordtam be a konyhába ahol a csapban még egyszer jól átmostam az egészet. Majd szűrőben lecsöpögtettem a leveleket amennyire tudtam.
Egy szűrőnyi adagot a wokban addig fonnyasztottam, míg teljesen összeesett. Közben két lábast és a levesszűrőt előkészítettem. Az egyik lábasba leszűrtem adagonként a felesleges víztől a megfonnyasztott sóskát, a másikban pedig a lecsöpögött adagokat gyűjtöttem össze
Az egész ládával megfonnyasztva ennek a fazéknak a felét tette ki a sóska.
Feliratozott és feldátumozott zacskóba kiadagoltam, majd így került a fagyasztóba. Összesen öt zacskó lett, zacskónként annyi, hogy levesnek vagy mártásnak elég legyen.
Na ezt párszor még végig fogom játszani a nyár folyamán, de nem bánom, mert szeretem csinálni. Ja a lecsöpögtetett sóskalevet a baromfiudvar lakói kapták meg, örültek neki nagyon.
Jaj, de jó hogy leírtad! Nekem nincs ilyen sok, de azért van némi felesleg, és a baráti körben, családban senki nem szereti csak én, úgyhogy lefagyasztom magamnak.
VálaszTörlésMi Zolival mindketten imádjuk, ezért szoktam csinálni. Így akármikor ha eszünkbe jut, hogy ezt ennénk csak kikapom a fagyasztóból. Örülök, hogy hasznos lett ez a bejegyzés.
TörlésÉn is pont erre a hétre terveztem...
VálaszTörlés