Eperszörp és eper lekvár

Egy nagyon kedves kolléganőm még kedvesebb anyukájának köszönhetően hozzájutottam 10 kg eperhez (egyszerre). Úgy döntöttem, hogy 3 kg-ból készítem a lekvárt, 7 kg-ból pedig a szörpöt. Mivel eddig eperszörpöt nem főztem és a neten otthon nem működik valami miatt a kereső (google) ezért improvizálnom kellett. Először is megpucoltam az epret, kivágtam ami rossz volt benne és két lével átmostam.

Felvágtam a lekvárhoz a három kilót és beleraktam egy lábasba. Mivel szörprecepthez nem jutottam hozzá és a szomszéd néni sem csinált még ezért gondoltam egyet és előkaptam a gyümölcscentrifugámat. A 7 kg epernek kifacsartam a levét, kb. 3 liter tömény eperlé lett belőle.

A levet beleöntöttem egy lábasba, tettem hozzá 1 zacskó citromsavat (kicsi zacskós, 10g) és 1 dl folyékony édesítőszert. (Én mindent édesítővel rakok el. Szörpöket, lekvárokat, savanyúságokat. Ez azért van, mert a családban a szülők, nagyszülők cukrosak (vagy azok voltak akik már meghaltak), a hajlam 100x-osan megvan bennünk, illetve nem egy pehelysúlyom van, úgyhogy nekem sem és Zolinak sem használ a sok hozzáadott cukor.) Ezt felraktam főzni a tűzhelyre. A keletkezett habot leszedtem a tetejéről mikor elég ideig főtt már (kb. 15-20 perc).

Utána a kimosott kis üvegekbe kiöntöttem a szörpöt, mindegyik tetejére egy késhegynyi nátrium-benzoátot tettem, rá bevizezett celofánt és így zártam le a kupakkal. Nyolc kis üveggel lett, amit beraktam száraz dunsztba. Elég tömény, 10-15x-ére lehet hígítani, a kimaradottal kipróbáltam. Nagyon finom lett.

A gyümölcscentrifugában bennmaradt eperhúst hozzáraktam a lekvárnak valóhoz és ezt is felraktam a tűzhelyre főzni. Nem turmixolta össze simára az epret, hanem darabosra hagytam. Mivel nem vagyok egy türelmes típus aki órákig kavargatja a lekvárnak valót, így a dzsemfix lett bevetve. Ehhez a mennyiséghez 3 zacskó 3:1 dzsemfixet és 0,5 dl folyékony édesítőt tettem főzés közben.

Felrottyanást követően még kb. 3 percig főztem (a dzsemfix zacskó hátulján van leírva, hogy miként kell ezzel az a anyaggal elkészíteni a lekvárokat), majd kis üvegekbe kikanalaztam. Minden üveget lezártam és fejtetőre állítottam, hogy légmentesen lezárja az üvegeket. 12 üveggel lett az eperből és egy kis kóstoló is, nagyon finom lett ez is.

Esős napok után a kert képekben

Az elmúlt pár nap leesett eső hatására egyik másik zöldség teljesen nekilódult. Az árnyoldala pedig, hogy megint lehet hétvégén gazolni.

A fóliában az uborka már fut felfelé

Két sorban paprika már kikarózva

Különféle káposzták: lila káposzta, korai és téli fejes káposzta, kelkáposzta

Két sor zöldbab a hagymák között

Lila és vörös hagyma

Tavaly ültettünk hat tő pöszmétét, most már szépen teremnek

Karalábé, több különböző helyen is el van ültetve

Két barackfánk van, mindkettőn rengeteg kicsi barackokkal

Zöldborsó közepén egy szilvafával

Csak pár sor krumplit vetettünk újkrumplinak, ezt a talajt nem nagyon kedveli

A tökök lassan beborítják a nekik szánt teret. Érdekes, hogy a kert különböző pontjain nőttek ki tökök, ahova egyáltalán nem ültettünk. Érdeklődve várjuk, hogy melyik milyen lesz.

A tökön már szép nagy virágok vannak, pár héten belül cukkinit eszünk

A kelbimbónak még bőven van ideje, hogy szép nagyra megnőjön

Téli körte amit általában október végén szedünk le

A ribizli bokrok is tavaly lettek ültetve, annyi termés van rajtuk amiből egy tepsi ribizlis süteményt biztos fogok tudni készíteni

A csicsóka meg sem akar állni, már a mellkasomig ér

A tarkabab már majdnem bebokrosodott, csak úgy kúsznak az ég felé

Fehér kukorica is nagyon jól érzi magát. Ültettünk kis méretű díszkukoricát is, de az nem bújt ki nagy szomorúságunkra. Mellette balra két sor paprika van kiültetve

Szép lassan a padlizsán is fejlődik

Ez a kis epresem benne egy kósza tökkel. Hogy került ez ide?

A mentát még mindig nem szedtem le, pedig szörpöt és teának valót is szeretnék belőle készíteni

A sóskát megint lehetne szedni és fagyasztani

Ez is bab csak nem futós

Sok kapor kell majd a savanyúságokhoz és a laskatökhöz

Piros fodros saláta, nagyon finom

Zöld fodros saláta, még nem kóstoltuk

Fejes saláta, majdnem minden nap esszük, mi is és a csibék és a kacsák is. Mellette a paprikapalántán már kis termések is vannak

Pár sor zöldség, mögötte pedig egy sor mángold

A mángold mellett paradicsom palánták, előtte pár sor fokhagyma, L alakban pedig kínai kel

Nyári körtefa

A fűszersorom lassan ráborul a kerti útra

A cseresznyefánk még kicsi, annyi termés van rajta amit majd megeszünk

A két meggyfán remélem megint sok termés lesz. Fagyasztóba is  fog kerülni, befőtt és szörp is készül belőle, illetve az idén bepróbálkozok az aszalással is

rengeteg termés van a nektarin fán

A kolbásztök is tör felfelé a kerítés mentén

A kert már teljesen életre kelt, amerre a szem ellát minden zöld. Imádom

Növekszenek a szaporulatok

Az első keltetésből kikelt csibék már szép nagyok. Nagy helyük van ahol tudnak rohangászni.

A 20 db vadkacsa és a 9 db néma kacsa el lett választva a mamáiktól és össze lettek költöztetve. Elég jól érzik magukat együtt, igaz még a mamák hívják őket, de már egyre ritkábban. De a piszok néma kiskacsák állandóan kiszökdösnek zöldet hamizni, pedig minden nap kapnak füvet vagy salátát a kertből. Tegnap átment az egyik a japánokhoz, én nem tudtam megfogni, de mire Zoli hazajött addigra meg valahogy visszament a helyére. Na ezek a kacsák feladják a leckét.

A kis fehér japán úgy néz ki, hogy meggyógyult. Úgyhogy visszaraktuk a többihez. A japáncsibék és a második tojáskeltetés során kikelt csibék is össze lettek költöztetve, a nyúlketreces ólban vannak lent a földön, amit felszórtunk egy csomó fogáccsal és szalmával. Nagyon élvezik a tágas teret, repkednek és kapirgálnak.

Az egyik nyúlketrecben pedig ott vannak a a legkisebb japánok még a mamájukkal. Csak nem nagyon engedték magukat fotózni, nagyon félénkek.

És végül ne felejtkezzünk meg a kiscicákról sem. Nagyon szépen növekszenek. A mamájuk pedig egy gondos anyuka. Egyik este kivettem az egyik kiscicát, hogy megcirógassam. Erre a mama kijött és kivette a kezemből a kicsit és visszavitte az ólba. Gondolta biztos nem való az én kezembe :)

Szörcsög, tüsszög a kedvenc kisjapánunk

Mindig akkor történik valami amikor Zoli nincs itthon. Még szombat hajnalban elment Mezőtúrra horgászni, én itthon maradtam, mert valakinek a jószágot el kell látnia, illetve 20 liter bodzaszörp várt rám, hogy eltegyem üvegekbe. Szombat délután arra lettem figyelmes, hogy a kopasz nyakú, búbos, gatyás fehér kis japán (ezek miatt a kedvenc, minden egyben :) fekszik a földön és a száján veszi a levegőt de nagyon nehezen. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Először beraktam az egyik szabad nyúlketrecben (el sem futott előlem, hagyta magát megfogni), de annyira remegett, hogy nem mertem kint hagyni mert eléggé hűvös volt. Szóval előkerestem a kisebb akváriumot, kibéleltem, tettem bele enni és inni valót, rácsíptettem egy lámpát és japánostul behoztam az ebédlőbe. Kb. 2 óra alatt jutott el odáig, hogy nem didergett. De a levegőt még vasárnap is szájon keresztül vette. Azt hittem nem éli túl a hétvégét. Folyamatosan ég nála a lámpa, ez melegíti. Most már annyira jól van, hogy az itatóját is állandóan teli kapirgálja. Kivinni még mindig nem merem, mert szörcsögve veszi a levegőt, tüsszög is. Az biztos, hogy ha kint hagytam volna, akkor a kihűléstől pusztult volna el.

A kis beteg