A terv az volt, hogy este a blog 4. születésnapja alkalmából megosztok veletek pár gondolatot ami mostanában foglalkoztat. Már annak is örültem, hogy egyáltalán nem felejtettem el a dátumot :) Közben este nyolc körül megérkezett az állatorvos az egyik kecskénkhez akinek elkezdett hullani a szőre (egyenlőre úgy néz ki, hogy nem rühes, valami más probléma lehet, kapott egy szurit és egy hét múlva értekezünk újra a dokibácsival, amúgy teljesen jól érzi magát). Miközben őt vizsgálta, én csacsogva nézegettem a többi kecskét, hát látom, hogy Liliből két láb kandikál kifelé. Gyors bementem az ólba közéjük és végignéztem a többi jószággal egyetemben ennek a kis lurkónak a világrajövetelét. Olyan se pillanat alatt pottyant ki az anyjából minden hang nélkül, hogy még az állatorvos is meglepődött. 15 percen belül már lábon állt és fél óra nem tellett el a születésétől és már szopta az anyja cicijét. Csodálatos ez az életösztön amivel ezek az állatok meg vannak áldva. Lili nem bánta, hogy ott vagyok bent, hagyta, hogy leskelődjek, a tisztes távolságot azért tartottam, a többi jószág is távolról figyelte az eseményeket, de volt olyan azért aki kíváncsiskodni próbálkozott, de azt a mama hamar el is hajtotta. Ez volt az első alkalom, hogy ezt így végig tudtam nézni az elléstől, láttam, hogyan szárítja fel az anyja a kicsit, hogyan próbál lábra állni és keresi a mama cicijét. Még mindig a hatása alatt állok.
Így most nem csak blogszületésnapot ünneplünk, hanem egy kis kecske születését is. Szerintem ennél nagyobb ajándék nem is érkezhetett volna ezen a napon!
Köszönöm nektek, hogy itt vagytok velem és megígérem, hogy megpróbálok sűrűbben blogolni, de akik követnek azok tudják, hogy a blog facebook oldalán folyamatosan kommentelem portánkon történő eseményeket.
