2016. február 19., péntek

Negyedik blogszületésnap meglepetéssel


A terv az volt, hogy este a blog 4. születésnapja alkalmából megosztok veletek pár gondolatot ami mostanában foglalkoztat. Már annak is örültem, hogy egyáltalán nem felejtettem el a dátumot :) Közben este nyolc körül megérkezett az állatorvos az egyik kecskénkhez akinek elkezdett hullani a szőre (egyenlőre úgy néz ki, hogy nem rühes, valami más probléma lehet, kapott egy szurit és egy hét múlva értekezünk újra a dokibácsival, amúgy teljesen jól érzi magát). Miközben őt vizsgálta, én csacsogva nézegettem a többi kecskét, hát látom, hogy Liliből két láb kandikál kifelé. Gyors bementem az ólba közéjük és végignéztem a többi jószággal egyetemben ennek a kis lurkónak a világrajövetelét. Olyan se pillanat alatt pottyant ki az anyjából minden hang nélkül, hogy még az állatorvos is meglepődött. 15 percen belül már lábon állt és fél óra nem tellett el a születésétől és már szopta az anyja cicijét. Csodálatos ez az életösztön amivel ezek az állatok meg vannak áldva. Lili nem bánta, hogy ott vagyok bent, hagyta, hogy leskelődjek, a tisztes távolságot azért tartottam, a többi jószág is távolról figyelte az eseményeket, de volt olyan azért aki kíváncsiskodni próbálkozott, de azt a mama hamar el is hajtotta. Ez volt az első alkalom, hogy ezt így végig tudtam nézni az elléstől, láttam, hogyan szárítja fel az anyja a kicsit, hogyan próbál lábra állni és keresi a mama cicijét. Még mindig a hatása alatt állok.

Így most nem csak blogszületésnapot ünneplünk, hanem egy kis kecske születését is. Szerintem ennél nagyobb ajándék nem is érkezhetett volna ezen a napon!

Köszönöm nektek, hogy itt vagytok velem és megígérem, hogy megpróbálok sűrűbben blogolni, de akik követnek azok tudják, hogy a blog facebook oldalán folyamatosan kommentelem portánkon történő eseményeket.


2016. február 6., szombat

Januári zimankó

















2016. február 5., péntek

Kecskék karácsonya


Igaz már vagy egy hónapja volt, de olyan cukik voltak, hogy meg kell osszam mindenkivel :D
Tavaly, ha még emlékeztek, karácsony napján a gazda talált egy gyönyörű, több mint két méteres fenyőt az út mentén, amit fel is díszítettünk itthon. Majd januárban mikor lekerültek róla a díszek próbaképpen megkínáltuk vele a kecskéket. Hát ők élve az alkalmon belakmároztak az utolsó kéregig.
Idén januárban vízkereszt előtt már hívtuk anyáékat, hogy ha járkálnak a lakótelepen akkor nézzenek már körül, hogy hol gyűjtik a fenyőket. Egyik nap utánfutóval mentünk munkába, majd utána anyáéknál a lakótelepen jól megtömtük a különböző fenyőkkel az autót és hoztuk haza a mekegőknek. Sikerült jó pár étkezésre valót betáraznunk, a szénatárolóban erre az időre csináltunk neki helyet. Igaz volt olyan fenyőfajta amit jóízűen lakmároztak, de olyan is amit csak szagolgattak de meg nem kóstolták volna. Hát igen, azért tudnak válogatni :D











Hiba történt a modul működésében
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...