2015. november 24., kedd

Házi csirkemell sonka


Már régebben elgondolkoztam azon, hogy ha ennyi jószágot tartunk akkor megpróbálkozhatnék valamiféle felvágott elkészítésével is amivel a boltit ki tudnánk váltani. Azért jó dolog lehet olyan szendvicset készíteni reggelire a gazdának ami saját sütésű kenyérrel készült, saját készítésű felvágottal és sajttal. Most már csak a vajköpülés hiányzik (kecsketejből elég nehéz eljutni a vajig), de ez kiváltható a kecsketejből készült krémsajttal is :)
Elkezdtem a netet bújni, próbáltam utána járni a különféle felvágottak és sonkák készítésének. Rátaláltam Viki egyszerű konyhájára, ínycsiklandó préselt sonkák leírását osztotta meg velünk. Neki gyönyörű öntöttvas sonkaprései vannak, egyszer majd én is szeretnék ilyeneket. De egyenlőre egy hőálló műanyagból készült változatra esett a választásom mert most ez számomra pénztárca barát (idényre már kiköltekeztem magam konyhai kütyükre), ezzel is ki lehet próbálni a különféle változatokat.
Elsőnek a leírásában szereplő alap csirkemell sonkát készítettem el.


Hozzávalók:
  • 1 kg csirkemell
  • 18g só (az első sonka kóstolását követően ez a só mennyisége változtatható kinek-kinek az ízlése szerint
  • 4g pácoló só (nagyobb áruházakban vagy webáruházakban lehet kapni) - elvileg a hús színét tartja meg illetve tartósító hatása is van, de ha tényleg adalékanyagoktól mentes felvágottat akarunk készíteni akkor el is hagyható csak figyeljünk a tartósságára az elkészült sonkánknak
  • 1 dl víz
  • 4g porcukor

A húst apró kockára vágtam, a mennyiség egyharmad részé aprítógépben "ledaráltam" (szerintem ennyi mennyiség miatt kár összepiszkítani a húsdarálót). A por hozzávalókat kikevertem a vízzel, majd az összes hússal jól összedolgoztam a kézi robotgép dagasztó karjával 10 percen keresztül (érdemes betartani ezt az időt, mert jól összetapad a húsunk). Beletöltöttem a sonkaprésbe a húst, lefedtem a tetejével és beraktam a hűtőbe 1 napra pihenni/állni (a termékleírás 2 napot ír, de hát elsőnek ezt elég nehéz volt kivárni).
Pihenést követően következik a sonka "főzése". A lényeg, hogy tegyük bele egy edénybe a sonkakészítőt, töltsük fel vízzel a leírásban találhatók szerint, fel kell a vizet melegíteni 80 fokra és ezen a hőfokon a sonkát 2 óráig főzni (75 és 85 fok között ingadozhat a hőmérséklet, ezt egy a préshez tartozó hőmérőn tudjuk ellenőrizni). Én ekkor előkaptam a befőzőautomatámat, beleraktam a sonkaprést, felöntöttem vízzel, beállítottam a hőfokot és az időt és hagytam, hogy a gép tegye a dolgát. Mikor lejárt az idő kivettem, hideg vizet folyattam a prés oldalára, majd beleállítottam egy fazék hideg vízbe, hogy lehűljön. Mivel este készültem el vele, így a prést beraktam a hűtőbe és csak másnap reggel vettem ki belőle a sonkát. Ekkor már éles késsel nagyon szépen szeletelhető.
Ha valakinek nagyon száraznak tűnik így a sonka íze, tehet hozzá egy evőkanál kacsa vagy libazsírt vagy akár sertés zsírt is annál a pontnál mikor a húst a többi hozzávalóval jól összekavarjuk. Nekünk úgy ízlett ahogy a receptben van írva.


Azóta készítettem már egy másodikat adagot is, ezt már 4 gerezd fokhagymával felturbóztam. A fokhagymát lereszeltem és a dagasztókaros összedolgozásnál adtam hozzá a húshoz. A kész sonkában szemmel nem látható a fokhagyma (látszik, hogy jól eldogozta benne a dagasztókar), de illatra és ízre nagyon ott van :) Azt hiszem szereznem kell egy szeletelő gépet, mert eléggé méretes darabokat tudunk szeletelni a sonkából, olyan finom :)



Házi sütésű kenyér fokhagymás sonkával és füstölt kecskesajttal :)

Itt egy nagyon jó videó a  sonkaprés működéséről.


A fenti sonkák csak az első próbálkozások, innentől kezdve csak a képzelet szab határt, lehet alkotni ezerrel :)



 

2015. november 22., vasárnap

Üregi nyulaink születtek


Na nem most, hanem még ősz elején. Történt ugyan is, hogy a nyúlházat renoválni kellett, így az összes nyúl össze lett költöztetve egy lekerített részen. A táposba vezető beton folyosót kerítettük le nekik átmenetileg. Nagyon jól érezték magukat. Az etető egyik oldalán ők lakmároztak, a másikon pedig a kis kecskék. Volt, hogy a nyuszik benne szunyókáltak az etetőben a széna közt.


Egyszer csak azt vettük észre, hogy az egyik anya nyúl elkezd ásni a beton alá egy üreget. Itt még nem is gondoltunk semmire. Napokkal később újra azt vettük észre, hogy ugyanott kiássa a földet, majd bemászik az üregbe, majd úgy fél óra múlva előjött és nagy gonddal betemette az üreg nyílását. Itt már azért elgondolkodtunk, hogy mi lehet de mikor újra eljátszotta ezt akkor már sejtettük, hogy odabenn valami fészekféle lehetséges. Mikor legközelebb láttuk, hogy kijön az üregből és betemeti a nyílást akkor gyors beosontunk és elkezdtük újra kiásni. Na ezt mikor észrevette a mama nyuszi támadásba lendült amit egy seprűvel próbáltunk visszaszorítani. Ha látta volna valaki biztos hülyére röhögi magát. Míg én a mama nyuszit próbáltam lefoglalni addig Zoli ásott majd próbált bekukucskálni. Lámpával is alig látott valamit, nagyon mélyen mintha valami mocorgást észlelt.
Két hét múlva megint ástunk, nem tudtuk, hogy ha vannak bent kis nyulak, élnek e egyáltalán. Úgy be volt temetve az üreg ajtaja, hogy alig bírtuk kiásni, el sem tudtam képzelni, hogy hogyan kaptak ott benn a kis nyuszik levegőt, de azért észleltünk bent mozgást. Zoli próbált benyúlni de annyira mély volt az üreg, hogy nem érte el őket, így csak várakoztunk tovább.
Egyszer csak eljött az az idő, hogy az üreg nem volt beásva és a kicsik előmerészkedtek. A kis gombócok annyira félősek voltak, hogy minden nagyobb zajra rohantak vissza a lyukba. Először azt sem tudtuk hányan vannak. Négyről indult a létszám, majd láttunk ötöt is és hatot is, majd a teljes létszám is szem elé került egy idő után, heten voltak a kis gombócok :)



Egy idő után nem a mama ment az üregbe szoptatni a kicsiket hanem azok jöttek el az anyjukhoz enni, sikerült ezt is végignéznünk, csak sötét volt, próbáltuk megvilágítani őket, de még így is egy csodás pillanat volt számunkra. Majd nagy bátrak lettek és egyre több időt töltöttek kint a nagyok között, együtt bandáztak. De egy idő után csak visszaköltöztettünk mindenkit az óljába, ők is kaptak egy külön kuckót, csak biztonságosabb ott nekik.











2015. november 5., csütörtök

Október végén a kert


Megint eltelt az idő, hétvégén az állatsereglet átveszi a hatalmat a kert felett. Mondjuk már van egy-két bitorló aki úgy gondolja, hogy most már őket illeti meg ez a nagy zölddel teli terület, az utóbbi időben előszeretettel szökdösnek ki, csak jönnék már rá, hogy hol vagy hogyan :)


Mondjuk kárt már nem tudnak tenni a kertben, a fontosabb dolgokat felszedtük, a későn érő paprikákat meg leszedtük. Ezeket még megtöltöm zeller zölddel mert még azt is láttam itt-ott.  Pár csípős fűszerpaprikát kiástunk és cserépbe elültetve bevittük a lakásba az ablakokba, ott szépen meg tudnak még érni a kis paprikák. Talán még egy-két kisebb padlizsán termésünk van amit még felhozok a kertből, pár karalábé, minden más már megfagyott a talaj menti éjszakai vagy hajnali fagyokban, ez marad a jószágok örömére.


A téli körtefát is leszedtük, illetve felszedtük alóla azokat a terméseket amik még használhatók. Mióta ide költöztünk nem is emlékszem, hogy ennyi termés lett volna a fán. Mondjuk az alsó ágakat elég rendesen húzta le a súly, egy nagyobb ág le is tört a nyár vég felé. Vagy 2 ládányi körte maradt itthon amiből rakok el befőttet a hétvégén és lesz még enni is. A többit Géza bácsi elvitte, rak még hozzá léalmát és náluk az egyik szomszéd faluban egy üzemben levet fognak belőle készíteni. Erre kíváncsi leszek :) Állítólag 5 literes kiszerelésben lesz amin lesz egy csap, azon keresztül lehet majd a levet kiengedni.






 







Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...