2014. április 23., szerda

Csibesokadalom


Mikor Géza bácsi egyik alkalommal jött hozzánk, hozott nyolcvan tojást. Zoli nővére küldte, hogy keltessük már ki neki őket. Az idő szűkössége miatt mindenféle lámpázás nélkül bepakoltam a tojásokat a keltetőbe, és még tettünk hozzá öt koking tojást is. Amikor anno kaptuk a kakast és a tyúkocskát, nekünk azt mondták, hogy koking, de én nem vagyok benne biztos, de a tojások fehér színűek, így tudjuk megkülönböztetni a többitől.

Koking vagy nem koking, ez itt a kérdés :)
Megint én játszottam a kotlós szerepét, három hétig minden reggel és este átforgattam a tojásokat, közben szellőztettem egy kicsit a gépet és folyamatosan ellenőriztem a hőmérsékletet. Csak az utolsó két-három napban nem szabad forgatni, mert beállnak abba a helyzetbe, hogy a tojás felső részét törik ki. Hát azt honnan tudják, hogy melyik a teteje, az számomra továbbra is talány :)


Pont húsvét előtti csütörtökön kezdtek kibújni a keltetőgépben a tojásokból a kiscsibék. Természetesen mikor bepakoltuk a tojásokat, azt direkt olyan napon, hogy hétvégére essen a kelés. Még jó, hogy hosszú hétvégéztünk, így az elejétől otthon voltam, folyamatosan tudtam kiszedni a csibiket. Az a gond, hogy amelyik kikelt az elkezd össze-vissza mászkálni és átforgatják a tojásokat, és ha már ki volt ütve akkor lehet belefulladnak ha nem fordítjuk vissza az utolsó állásba. Volt amelyik a 21 naphoz képest egy nappal hamarabb bújt ki, egy pedig két nappal később. Pedig ki volt már kapcsolva a gép, csak az irdatlan csipogására lettem figyelmes, szegény nagyon fázhatott már, de egy nagy túlélő :)


A pontos létszámot még nem tudok, olyan 35 darabra saccolom, kelés óta pár gyengébb csibe elpusztult. Őket eleve külön raktam, próbálkoztam hátha megerősödnének, de nagyon gyengének bizonyultak. Az első pár hét necces, ez idő alatt kiderül, hogy melyik marad meg. Addig is kamilla főzettel itatom őket és vettünk gyógyszeres kezdő tápot, azt lakmározzák. Az már most elmondható, hogy nagy étvágyuk van :) Majd pár héten belül utaznak haza a gazdájukhoz :)



2014. április 22., kedd

Így utólag is Kellemes Húsvéti Ünnepeket minden kedves olvasómnak!


2014. április 15., kedd

Kezd zöldbe borúlni a kert


Nagyon szeretem ezt az állapotot, ilyenkor kezd kibontakozni a kert. Kezdi megmutatni a maga pompáját. Először virágba borulnak a gyümölcsfák, majd kibújnak az elültetett zöldségek. Vagy éppen fordítva. Nálunk először a sóska jelent meg, már pár éve egy helyen leledzik csak ritkulgat szegény. Szerintem a baromfik szedték ki leginkább ősszel. Amit pótoltunk az még nem nőtt ki, azért mutat foghíjas képet. Az eper is már virágzik, illetve a mentám egyre több helyet birtokol (lassan kezdeni kellene kiirtani, mert elfogja foglalni az egész kertet).


A kis kerti út mellett nőnek már a zsálya bokrok, illetve maradt egy sor torma a földben, az is levélbe van borulva (biztos jó csípős lesz ha majd feldolgozásra kerül). A lucernát már lehetne kaszálni.  A kerti utat felszedtük, mert beépítésre kerül a malacólba. Helyette gyeprácsos betonlap van tervbe véve. Ahhoz már úgyis meg van a sablon, mert anno a kocsibeállóhoz az összeset Zoli készítette betonból.
A saláták is kezdenek előbújni, kisebb foltokban már látok mini leveleket. A leglátványosabb a zöldborsó, gyönyörűen mutatja sorait. Illetve még a hagyma is, csak mivel vékonyabb, inkább a föld látszik, minta a zöld szár. Az átteleltetett fűszernövényeim is pompáznak, de lehet levágom inkább őket és újravetem, mert a zeller és a petrezselyem inkább fel fog magzani.




A fóliában is szépen fejlődnek a palánták, egyedül a paradicsom az ami egyáltalán nem akar előbújni, valahogy most nem akarja. Hétvégén még csináltunk egy próbát, alacsony ládába vetettem el hatféle paradicsom magot, összesen tíz sorban. Egyenlőre bevittük a lakás egyik ablakába, meglátjuk mi lesz. Ha ez sem jön össze akkor legfeljebb veszünk palántákat. Tejfölös poharakban ültettünk el különféle tök és uborka magokat. A bazsalikom és a majoránna is kezd kibújni amit egy virágládába raktam össze.


Az elmúlt heti esős napok nagyon jót tettek a kertnek, látszik, hogy jobban megindultak a már kibújt növények. Mondjuk egyik este azért egy picit megijedtünk mikor jég kezdte verni a járdát, de hála pár perc után abbahagyta. Van ami még nem bújt ki, hátha ez a kis eső ad neki egy kis lendületet :)



2014. április 8., kedd

Megérkezett Lilike is :)

Lilike
Tegnap reggel nehéz szívvel hagytam otthon Mazsolát, láttam rajta, hogy nem érti mi történik vele. Behúzódott egy sarokba és csak nézett maga elé. Próbáltam magamhoz csalogatni (egy kis kukoricáért bármire képes), de meg sem moccant. Mondtam is Zolinak, hogy lehet szülünk megint. De nem tudtunk otthon maradni, mert menni kellett a dolgozóba (előző nap el kellett volna kérezkedni, de ki gondolta, hogy épp akkor történik valami). Egész nap rajta járt a gondolatom, azon izgultam, hogy nehogy valami baja essék, mivel előhasú. Mindenhol azt olvastam, hogy ilyenkor nehezebben ellenek.


Apa hozott haza, mert Zolinak bent kellett maradnia, így én is hamarabb hazaértem. Rohantam hátra a kecskeólhoz, hát látom, hogy egy hófehér kis kecske hátán csíkkal Mazsola mellett álldogál. Első gondolatom az volt, hogy biztos Samu szökött ki az anyja mellől. Mikor őt bent találtam Hercegnőnél, akkor esett le, hogy ez bizony Mazsola kicsinye. Nagyon gondos anyuka, még akkor is tisztogatta, amikor pedig lefeküdt a kicsi ott állt mellette és őrizte, minden baromfit elkergetett a környezetéből. Láttam, hogy szopizik, úgyhogy remélhetőleg ez a része rendben van. Talpra esett kiscsaj, kergette a japánokat a remegő kis lábaival :)


Pont tegnap este akartuk Mazsolát külön zárni a baromfiktól, hogy majd nyugalomba legyen, de erről lekéstünk. Így este mikor Zoli is hazaért kaptak egy külön zugot friss szalmával, itatóval és etetővel. Ekkor derült ki, hogy egy leányzó született, Zoli gyorsan megleste :) Látszik Mazsolán, hogy nagyon megilletődött. Ő ha nem akarta, hogy simogassuk simán ellökte a kezünket a szarvával, a tőgyéhez hozzá sem érhettünk, most meg azt is megnézhettük, hogy jön e tej a cicijéből. Szegény, biztos nem tudta mi történik vele, de most azt látom rajta, hogy nagyon gondozza a kicsijét. Csütörtök, péntek körül megpróbálom összeereszteni a két mamát a kicsikkel, hátha nem bántják egymást vagy a pöttömöket. Most már csak abban reménykedem, hogy mind a négyükkel rendben legyen minden!


2014. április 7., hétfő

Megkecskésedtünk, újra :)

Samu
Először tavaly májusban, mikor megvettük Hercegnőt és gidáját, Mazsolát. Kezdő tartóként félve vágtunk bele, mert  nem sokat tudtunk a kecsketartásról, a kecskék életéről, mindennapjairól. De folyamatosan tanultunk, könyveket vettem ki könyvtárból (illetve anyukám, mert ő iratkozott be az Agráregyetem könyvtárába), azokon rendesen átnyálaztam magam, illetve blogtársaimtól kaptam nagyon sok segítséget akik szintén kecsketartók (nálunk nagyobb üzemben ha mondhatom), ja egy kecskés fórumra is feliratkoztam, ott is sokat segítenek ám. De mindig van valami új amivel szembesülünk, amiről még sosem hallottam, olvastam :)


Novemberben jártunk udvaroltatni egy baknál mindkét leányzóval (négy nap eltéréssel), és ennek eredményeként Hercegnő április negyedikén, 149 napra megellett. Akkora hasa volt, hogy azt hittük legalább ketten vannak benne, de végül egy bakocskának adott életet. Mondanom se kell, mindezt hajnalban mikor dolgozni készültünk. Elég hamar lezajlott az ellés, éppen kint bóklásztam mikor mekegésre lettem figyelmes (általában csendben vannak), odamentem akkor láttam, hogy Hercegnő a földön fekszik, berohantam a házba Zolinak szólni, nem telt el öt perc mikor kint voltunk mind a ketten, de addigra már ott volt mellette a kicsi. Szépen lenyalogatta, mint egy gondos anyuka, még vártunk egy kicsit hátha jön a következő, de nem jött hanem a méhlepényt szülte meg. Ekkor otthagytuk őket, külön elzárva egy helységbe nyugalomban, mert rohantunk dolgozni. Mikor hazaértünk csak azt láttuk, hogy összebújva alszanak mindketten :) A keresztségben a SAMU nevet kapta és ugyanolyan csík van a hátán mint Mazsolának :)


Olyan édes, órákig el tudnám nézegetni ahogy kezdi felfedezni a világot. Tudom, hogy kecsketartók közt elég kicsinek számítunk, de legalább annyira izgulok ezért a háromért (még...), míg más egy egész csordáért (nem tudom, hogyan nevezik a kecskesokaságot). Mazsola is mindenórás, őérte még jobban parázok, mert még most fog először elleni, remélem minden rendben lesz vele is.

Itt még egyben kedvenc elfoglaltságával :)


Hiba történt a modul működésében
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...