2014. február 23., vasárnap

Minden napra házikenyér, hatodik és hetedik hét


Már jó két hete készítettem házi csirkemáj pástétomot, csak zárójelben jegyezném meg, hogy isteni volt :) Négy margarinos dobozzal sikeredett, ezért Zoli kérte, hogy bagettet süssek inkább, mert azzal vinné a munkahelyére. Limaránál lévő egyszerű bagett recept alapján készítettem hármat, melyeket sütés előtt magokkal szórtam meg. A neten elég sok videó kering a bagett formázásával kapcsolatban, én is csak rákerestem.


Csak, hogy a kenyér se maradjon ki, mindjárt kétféle kovászt készítettem elő még a sütés előtti este. Az egyik egy zürichi kenyér Katica konyhája blogról. Ezt a kenyeret próbáltam veknire formázni, de ezen van még bőven gyakorolni valóm. Nekem a kisült kenyeremnek nincs olyan szép formája :(. Itt egy képes leírás a formázásról, itt meg egy videó ahol Limara mutatja meg a kenyérkészítést, formázást.


A másik kenyér pedig a kenyérsütős facebook csoport egyik tagjától származik, ez az Ilkó János féle pityókás kenyér. Ezt a csoportot mindenkinek csak ajánlani tudom, rengeteg kép és recept található és sok segítség, már körbenézni is érdemes.


A kenyér készítése előző nap este kezdődik:
  • 300g BL80 liszt (kenyérliszt)
  • pici só
  • 1 ek olaj
  • 200g langyos víz
  • 10g élesztő
Ezekből a hozzávalókból összeállítottam egy tésztát (gyors kovásznak is nevezhetjük), majd letakarva a konyhapulton hagytam reggelig pihenni, kelni. Másnap reggel folytattam a kenyér összeállítását:
  • 500g BL80 liszt
  • 100g graham liszt
  • 10g élesztő
  • 250g langyos víz (vagy a krumpli főzőleve, vagy savó)
  • 200g főtt burgonya
  • 2 ek olaj
  • 2 kk só
  • plusz az előző esti kovász
Kenyérsütő géppel megdagasztottam a tésztát. Kilisztezett kelesztőtálba átraktam majd duplájára kelesztettem. Ekkor megint átgyúrtam és cipóra formáztam amelyet a sütőpapírral bélelt vajlingomba raktam és újrakelesztettem. A sütőt előmelegítettem 230 fokra, a kenyeret pedig bevágtam, körbe a kerületén végigvágtam majd a tetejére egy kalászformát rajzoltam. Lepermeteztem vízzel a kenyeret, fedő híján tettem a vajlingra egy sütőpapírt és azt letakartam alufóliával. Így sütöttem 15 percig, majd visszavettem a hőt 180-200 fokra és így további 45 percet. Az utolsó negyed órában levettem a fóliát és a sütőpapírt a tál tetejéről és úgy sütöttem tovább, hogy a kenyér megbarnuljon. Mikor elkészült akkor rácsra tettem ki hűlni és bespricceltem vízzel amitől a kenyér elkezd cserepesedni.


Múlt hétvégén úgy volt, hogy nem sütök semmit mert a fagyasztóban elég sok minden kenyérféle volt még. De éppen akkor csináltam meg az utolsó adag kecsketejből az ízesített sajtokat és volt kb. öt liternyi tejsavóm. A tejsavó élettani hatásáról nagyon sok minden jót olvastam már, és a felhasználásának többféleségéről. Az egyik ilyen, hogy kenyerek készítésekor a folyadékot teljes mértékben le lehet cserélni savóra. Gondoltam készítek egy sima kenyeret mindenféle flancos hozzávaló nélkül.
Hozzávalók:
  • 1 kg liszt (nekem most sima lisztem volt itthon)
  • 6 dl folyadék (jelen esetben tejsavó)
  • 2 kk só
  • 5 dkg élesztő

A meglangyosított folyadékban feloldottam az élesztőt, majd hozzáraktam a lisztet és a sót és a kenyérsütőmben megdagasztottam a tésztát. Nekem kellett még hozzá 2 evőkanál liszt, hogy ne legyen ragacsos a tészta. Még kézzel átgyúrtam és kilisztezett kelesztőtálba átraktam majd 30 perc után megint átgyúrtam, majd kelesztettem tovább. Újabb 30 perc múlva megint átgyúrtam és cipóra formáztam amelyet a sütőpapírral bélelt vajlingomba raktam és újrakelesztettem. A sütőt előmelegítettem volna 230 fokra, de itt ütött be a ménkű, mert a sütő nem akart begyulladnia. Nem volt mit tenni, bepróbálkoztunk a nyári konyhában lévő régi sütővel, hála sikerült begyújtani, de mivel nem nagyon jó a sütője így nem sok jóra számítottam. A kenyeret bevágtam, körbe a kerületén végigvágtam majd a tetejét berácsoztam. Lepermeteztem vízzel a kenyeret, fedő híján tettem a vajlingra egy sütőpapírt és azt letakartam alufóliával. Így sütöttem 45 percig, majd levettem a fóliát és a sütőpapírt a tál tetejéről és úgy sütöttem tovább, hogy a kenyér megpiruljon. Hát egy picit jobban megpirult a kelleténél, az alja fekete is lett mint a kemencés kenyérnek. Ekkor Zoli elkezdte ütni egy fadarabbal az alját és előtűnt a piros rész :) Mikor elkészült akkor rácsra tettem ki hűlni és bespricceltem vízzel amitől a kenyér elkezd cserepesedni.Már magának a dagasztott tésztának teljesen más volt a tapintása, sokkal selymesebb és simább volt.


Mivel a sütő problémája még mindig fenn áll (de már szerelőt sikerült kerítenünk), így ezen a hétvégén elmarad a kenyérsütés. Sajnálom, mert már kezdett hétvégi programmá átalakulni. De hála van annyi kenyér a fagyóban, hogy nem kell vennünk :)

2014. február 18., kedd

Második blogszületésnap


Eljött ez a nap is, születésnapot ünnepelünk. Na nem az enyémet, hanem a blogét :) Igaz az elsőről rendesen elfeledkeztem, de most résen voltam.
Anno félve kezdtem el az egészet, arra gondolva vajon lesz egyáltalán olyan aki majd elolvassa az irományaimat. Mert ugyebár nem vagyok kreatív vénával megáldva írás terén (de azért igyekszem). Hála megcáfoltátok eme félelmemet, már túl vagyunk 123.000 oldalmegjelenítésen és 78 állandó olvasóval büszkélkedhetek (illetve remélem, hogy ennél többel). Eme jeles alkalomra hoztam létre a blog facebook oldalát is, hogy ott mindenféle hasznos dolgot megoszthassunk egymással, akár befőzés, akár kert vagy bármi mással kapcsolatban.

Nagyon köszönöm Nektek, hogy itt vagytok, olvastok és külön köszönet minden egyes hozzászólásért is!

2014. február 12., szerda

Hálószoba bútor, első felvonás

Még hány felvonás lesz az függ attól, hogy milyen ütemben készül el a bútorok többi része, de szerintem még lesz pár rész :) Egyenlőre az ágy készült el, illetve a radiátorra egy takaró, ablakpárkány és a függönykarnis. A szobáról is lehetne mit mesélni, mert totál szétvertük az egészet, de ezt majd később.


Adott volt a szoba mérete, és volt két matracunk ami a normál felnőtt matrac méret, vagyis ha majd egyszer sikerül normális matracot vennünk, akkor az ágy is jó lesz hozzá (vagy legalább is reméljük). Egy papírra nagyjából felskicceltük a bútorokat ahogy a szobát be akarjuk majd rendezni írtunk rá körülbelüli méreteket. Azt ekkor már láttuk, hogy az ágy egyik oldalára tudnánk tenni éjjeli szekrényt (ez az ablak felőli rész) de a másik oldalon a falnál végig beépített szekrény lesz, igaz tolóajtósra tervezve, így itt összeért volna minden bútor. Láb résznél jóval több helyünk maradt, mivel az ott lévő falnál egy keskenyebb mélységű komód van tervben. Így azt találtuk ki, hogy az ágyat előrébb hozzuk és csinálunk egy kb. 30 cm mély háttámlát amelynek a két oldalából lesz majd kihúzható az éjjeli szekrény. Illetve a matracoknál felnyitható lesz az ágy kialakítva ágynemű tartó rész alattuk. Ez volt az alapterv minden más a készítés folyamán formálódott.


A teljes ágy vázát natúr farostlemezből és bútorlapból rakta össze Zoli bent a szobában. Természetesen méregetett, számolgatott, rajzolgatott egyfolytában, volt, hogy teljesen átalakította amit már egyszer kitalált. Mikor készen volt teljesen az ágy váza, tulajdonképpen akkor már a kész ágyat lehetett látni, csak nem volt rajta a külső díszes rész. Ez hamar megvolt, pár nap alatt végzett vele.


 
Ezután újra mérések következtek, az ágy külső részét kellett pontosan lemérni. Natúr fenyőből készítette el a külső burkolatokat, kereteket ragasztott össze melyekbe különféle mintákat mart bele. Mindig akkor találta ki, hogy milyen legyen amikor csinálta. Én meg rohangásztam mindig ki a műhelybe meózni :) Közben egy festékboltban kavartattunk ki antik fapácot, ezzel lett minden natúr fa elem lefújva elkészülte után, majd lakkozva. Természetesen festés után kezdtem el keresgélni kárpitanyagot a betét részekre, jó pár boltot bejártam mire eljutottam egy kárpitos üzletbe, na ott volt választék, és végül erre a világos alapon barna mintás anyagra esett a választásom. Pár nap alatt végzett az anyag feltűzésével és a keretek felerősítésével az ágy három oldalára. Mivel a háttámla két oldalán kb. 35-40 centimétert vesz el a kihúzhatós éjjeliszekrény illetve a kinyithatós szekrényke, így a kettő közti részből is tárolót csináltunk úgy, hogy a háttámlának a középső része lehajthatós és teljesen az ágy aljáig lehet belepakolni. A szekrények és fiókok nyitására kis gombokat esztergált.


Az ágy szilveszter napján készült el. Az egy hétben amit még itthon töltöttünk az újévben Zoli még megcsinálta a radiátorra az apácarácsos burkolatot, amit szintén ugyanazzal a fapáccal festett le, illetve lakkozta. Ennek a kerete is natúr fenyő, illetve az ablak is fenyő párkányt kapott. Na ezen majd a benti cicó szépen el tud majd nyújtózkodni, lesz neki helye bőven.


Még mikor maga a szoba felújítása volt folyamatban akkor Zoli esztergált ide egy kétsoros karnist karikákkal. Na most ezt is leszedtük és ugyanarra a színre befestettük, hogy egységes legyen a többi bútorral. Én megvarrtam a függönyt rá, vagyis csak beráncoltam, illetve a maradék kárpitanyagból készítettem három kisebb párnát, totál anyagfelhasználás történt. Anyáéktól pedig karácsonyra kaptuk az ágytakarót illetve két ágygarnitúra (nagypárna és takaró).


Még a beépített szekrény és a komód van hátra. Munka mellett biztos, hogy sok idő lesz mire elkészül, de majdcsak meg lesz, és akkor egy szoba kipipálva. Illetve már a második, mert az a helység ahol a kandalló van és amiből a szobák nyílnak azt már két éve megcsináltuk, na majd erről is írok később. Szerintem simán készíthetek tízéves tervet mire az egész lakás rendben lesz, tulajdonképpen az összes helységet szó szerint szét kell vernünk.

ui: hát a színek nem nagyon jöttek vissza, egy biztos a fal nem mályvás színű (mert én olyat látok) :)

2014. február 8., szombat

Az elmúlt pár hét

Olyan hamar eltelt a január, hogy hihetetlen. Jó volt, hogy Zoli apukája is tudott nálunk tölteni egy hetet, nagyon sok mindenben tudott segíteni. Kitalálták, hogy készítenek egy méhkaptárt hozzánk is. Otthon náluk már van jó pár darab, abból kettőt Zoli csinált. Pár alap dologban megegyeztek, pl. hány rekesz legyen benne, mekkorák legyenek, rekeszek közti távolság, majd Zoli kitervezte. Míg ő elkészítette a méhkaptár alapját és leszabta a kereteknek valót, Géza bácsi pedig összeállította a kereteket és bedrótozta. Még meg kell csinálni a tetejét, illetve a viaszlapokat berakni a keretekbe. A tizenkét keretből csak hathoz van viaszlapunk, majd még venni kell a többihez.


Míg mi dolgoztunk addig Géza bácsi rengeteg fát is felhasogatott. Az sem volt rossz, hogy mindig begyújtott mire hazajöttünk, olyan jó meleg volt már a lakásban. Ja, és a malacok kajája is el volt addigra készítve. Nagyon jó dolgunk volt míg itt volt nálunk :) Igaz pihenni jött hozzánk, de nem sok időt bír ki semmittevéssel, mindig csinálhatnékja van valamit, nagyon aktív :)


Zoli készített egy hat rekeszes nyúlketrecet ajtókra felszerelt etetőkkel, a ketrecek alja pedig egy sűrű rács, így mindig tiszta felületen vannak a nyuszik. A kecskék előterébe lett elhelyezve a komplexum. Természetesen őnagyságáék kíváncsisága határtalan, így mindig valamelyik etetőben van a fejük. Már kettőnek a külső faburkolatát ki is rágták, nekik csak onnan kellett az étel. Úgy csinálnak mintha nem is háromféle kaja van előttük állandóan, nekik a másiké kell :)


A kis aranyosak (mármint a kecskék) azt a fóliát is szétrágták amit azért kerítettek Zoliék az ól köré, hogy ne essen be a hó és ne fújkáljon keresztül a hideg szél. Természetesen ez sem tetszett nekik, gondolom nem láttak ki ezért csináltak maguknak egy kis ablakot. Hát makacs egy népség az fix.


Folyamatosan lessük a kecskéket, hogy látszik e rajtuk, hogy hasasok. Az biztos, hogy szép nagy hasuk van, de ez azért is lehet, hogy téli bundát növesztettek és azért tűnnek nagyobbaknak. Az étvágyuk nagyon jó, a mama folyamatosan apasztja a tejét, jelenleg 1-2 dl tejet tudunk fejni naponta. Szerintem hónap végére már nem  is lesz neki. Az jó lenne ha a kicsi hasas lenne, mert akkor már őt is tudnánk később fejni és tudnék több fincsi sajtot készíteni.


Nyuszifronton van jó és van rossz hír is. A jó az, hogy a héten megellett az egyik anyánk, nyolc picinek adott életet. Mindenki jól van, szépen cseperednek. A rossz még a havazás előtt történt. Ubul a nagy bakunk és egy másik az egyik este kiszöktek az ólból és átásták magukat a szomszéd kertjébe. Ott az éjszaka folyamán elkapta valami őket, másnap a tetemüket leltük meg mikor elkezdtük keresni őket. Nagyon lelombozott minket az eset. Zoli ekkor készítette az új ketreceket, most már nincs szabadon az ólban egy nyuszi sem. Mai napig nem tudtunk rájönni, hogy hogyan tudtak kilógni az ólból.


2014. február 6., csütörtök

Minden napra házi kenyér, ötödik hét


Remélem nem nagyon untatlak titeket a kenyeres posztjaimmal. De azért is szeretem leírni, mert legalább ezzel is inspirálva legyek  sütésre :)
Most nem sok mindent készítettem, összesen kétfélét. Ennek két oka is volt. Az egyik, hogy átnéztem a fagyasztót és elég sok mindent találtam az elmúlt hetekről. Egy-egy zacskó kiflit, zsemlét, graham cipót és még szeletelt kenyeret is. A nyomósabb ok pedig az, hogy totál be van durranva a jobb bokám. Valamikor múlt héten rosszul léphettem, vagy beleléptem egy gödörbe, nem emlékszem. De a bokám az a hétvégére nagyon totál lett, így leginkább vizes ruhába csavarva és felpóckolva feküdtem az ágyban. De a fiúkat ettől függetlenül el kell látni kenyérfélével :)


Az első ami készült, az egy hatfonatú kalács, vagyis kettő. Farkas Vilmosnál találtam ezt  a receptet és egy nagyon jó videót a hatos fonásról. Elsőre megértettem a lényegét, nem kellett ki-be mászkálnom a konyha és a szoba (ahol a számtógép van) közt, hogy hogyan kéne csinálni. Gyönyörűek lettek a kalácsok, csak a szálak sodrását kell még egy kicsit gyakorolnom, nekem a felületük megrepedezett, nem lett olyan szép sima. De az íze az isteni lett, mikor a fiúk hétfő reggel ezt ették akkor én is megkóstoltam :) A színe pedig belül szép sárga, biztos a házi tojás miatt :) Az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy kb. 10 grammal több porcukrot adtam hozzá kalácsonként, illetve nekem nem volt itthon sem citromom, sem vaníliám, ezeket aromákkal helyettesítettem. De így is illatozott a konyha sütés közben.


Illetve Terikének a nagy kenyere sült ki újra. De most résen voltam és le tudtam mérni a súlyát, pontosan 2,022 kg lett. Ehhez előző nap már elkészítettem a kovászt gondolván, hogy ennyit kibírok fél lábbal is :)
Kezdek olvasgatni a természetes kovász neveléséről és az abból sült kenyerekről. Csak az a gond, hogy 22-24 foknak kellene lenni a lakásban ahhoz, hogy kovászt neveljek, de mi kazánnal fűtünk és mivel napközben nem vagyunk otthon, nem tudom ezt a hőmérsékletet tartani, ehhez nálunk hideg van. Várok, hogy jobb idő legyen és akkor belefogok ebbe is, addig mazsolázom az egyéb recepteket.

2014. február 1., szombat

Találkozzunk a Facebookon is!


Most februárban lesz 2 éve, hogy útjára indítottam  blogomat. Mivel már egy blogszületésnapról elfeledkeztem, idén szerettem volna valamit kitalálni, ezért úgy döntöttem, hogy végre-valahára kiviszem a blogot a Facebookra is. Már korábban is eszembe jutott, de mindig egyéb fontosabb dolog miatt halogattam. Most alkalom is lett hozzá, így beleástam magam a témába, hogy miként és hogyan (természetesen volt segítségem is, köszönet érte). Mivel megszületett ez a bejegyzés, ez azt jelenti, hogy sikerült véghez vinnem.
Másik ok, hogy szerettem volna egy dumálós helyet, ahol mindenféle érdekességet megoszthatnánk egymással. Akár kerttel, befőzéssel, jószággal, vagy éppen sütögetéssel kapcsolatban, de bármi más ami érdekes lehet számunkra. Mivel a legelterjedtebb közösségi oldal a Facebook, és a korral sem árt haladni egy kicsit, ezért ott létrehoztam a blog oldalát.

Találkozzunk a Facebookon is!

Szeretettel várok mindenkit!


Hiba történt a modul működésében
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...