2013. december 31., kedd

Az év utolsó napján


Számunkra nem másabb a többi napnál. Ezen a napon is korán keltünk, mert a jószág ugyanúgy éhes és szomjas. Mivel még mindig csodálatos idő volt ezért a baromfikat leengedtük a kertbe, kapirgáltak kedvükre vagy rohangásztak, főleg azért mert Borsó a kismalac jól megkergette őket.

A kecskék a szomszéd kertjében legelésztek, vagy éppen egymással játszottak. A három fekete grácia vinnyogott a kerítés mellett, mert ők is szerettek volna kijönni, csak az a gond, hogy összetúrták volna az egész kertet. Így csak a kerítés mellől nézegették, hogy a kutyák és a macskák önfeledten bohóckodtak egymással. Ubul lenn a kertben ugrabugrált, míg a többi nyuszi a helyén volt kénytelen sziesztázni. A madáretetőket is feltöltöttük magokkal, meg is érkeztek az első lakmározók a macskák nagy örömére. De azért óvatosak a madarak így a cicusok hoppon maradnak.
 Megreggelizettem a fiúkat, tegnapról még maradt lángos tészta a hűtőben, ezt sütöttem meg nekik. Reggeli után Zoli kiment a műhelybe dolgozni, ma már mindenféleképpen szerette volna befejezni az ágyunkat (sikerült neki). Az apukája vagy neki segített, vagy keresett a ház körül valamilyen elfoglaltságot, mert ugyebár egy ilyen helyen mindig van valamilyen tennivaló. Készített két seprűt vesszőből, majd jó lesz havat elseperni. Felásták még a fóliát és összeseperték az udvarokat.
Közben elkészítettem az ebédet, természetesen disznóhúsból egy kis székelykáposztát. Süteményt nem kellett sütnöm mert a karácsonyi sütikavalkádból még mindig maradt. Hamar eljött a délután, főleg ha az ember elfoglalja magát. Gondoltuk készítünk egy kis forralt bort. Józsi bácsitól kaptunk a saját borából egy üveggel, ezt raktam fel főzni. Megbolondítottam mindenféle jóval, tettem bele cukor mellett egész fahéjat, csillag ánizst, pár csepp vanília aromát, szegfűszeget, karikáztam bele narancsot és egy pici gyömbért is. Mikor elzártam alatta a gázt akkor még narancslével és mézzel ízesítettem. Közben begyújtottunk a kandallóba is, imádom a tűztől ropogó fa hangját és a látvány sem utolsó ami a kandalló ajtaján át láthatunk. Engemet teljesen meg tud nyugtatni. Vacsora után (fiúk örömére töltött pizzát készítettem) az isteni finom nedűt kortyolgatva beszélgettünk hármasban, hogy mi történt velünk ebben az évben, mit szeretnénk másként csinálni, miket szeretnénk elérni. Együtt várjuk az új évet, anyáékkal pedig az újév első napján fogunk találkozni.
Közben besötétedett, a jószágot bezártuk a helyére. A kecskét megfejtük és a tojásokat behoztuk, illetve a malacokat megetettük.
Hát így telik nálunk az év utolsó napja, majdhogynem úgy mint az év bármely másik napja. Nem összegezném az elmúlt évünket, történt velünk jó és rossz is, volt miből tanulnunk. Akik folyamatosan olvastak minket, azok végig kísérhették portánk mindennapjait. Akik pedig most vagy ezután kapcsolódnak be, azoknak pedig jó olvasgatást kívánok.
Boldogsággal búcsúztatjuk ezt az évet és reméljük, hogy ilyen vagy ennél jobb lesz a jövőévi folytatás!


2013. december 30., hétfő

Füstölt kecskesajt


Jó három hete kivettem a fagyasztóból az utolsó öt liter tejet, hogy elkészítsem a következő sajtunkat. Most is maradtunk a natúr vonalon, de mindenképpen ki akartuk próbálni a füstölt ízű változatot. Bátrabban fogtam hozzá, annyira már nem izgultam a készítés folyamán. Simán ment minden, a fagyasztott tejet kiolvasztottam, felmelegítettem oltási hőmérsékletre majd beoltottam. Pokrócba és törölközőbe bugyoláltam a fazekat arra az egy órára míg megalvadt a tej. Majd feltörtem az alvadékot és többszöri folyamatban leszűrtem róla a savót. Majd utómelegítettem, hogy még több savót leadjon az alvadék, folyamatos kevergetés mellett. Ez azért egy hosszabb folyamat. Az így kapott alvadékot formába szedtem amit pár percen belül meg is lehet fordítani. Az első órában gyakrabban forgattam, majd 2-3 óránként. Ha azt akarjuk, hogy nagyon tömör sajtunk legyen, azt préseléssel érjük el. Mivel nekem csak egy 60 dkg-os sajtocskám volt, így azt csak egy kisebb lábas vízzel préseltem ami belefért a formába. 24 óra elteltével sófürdőbe raktam, most kevesebb ideig, mert az első sajtnál intenzíven éreztük a sós ízt. Majd egy műanyag dobozba rakva, bükkfán érleltem a hűtőben.


Az érlelést elvileg csak egy hétre terveztem, de három lett belőle. Hétvégenként vagy más dolgunk volt, vagy Zolinak dolgoznia kellett menni, ezért tolódott el. Karácsony előtti hétvégén végre sikerült a sajtot megfüstölni. Egy fém rácsot beakasztottunk a sütőbe, bükkfa léceket raktunk az aljába és arra tettük a sajtot. Szombaton kezdtük el, bükk és akácfa forgács keverékével, többszöri alágyújtással füstöltünk, a sajtot egyszer megfordítottuk, illetve éjszakára kint is hagytuk a sütőben. Vasárnap délután késznek nyilvánítottuk.


Isteni finom lett, de az illata sem utolsó. Ma reggel Zolinak és az apukájának reggelire lángost sütöttem, fokhagymán és tejfölön kívül természetesen füstölt kecskesajtot is reszeltem rá. Nem bírtak betelni vele annyira ízlett nekik :)

2013. december 29., vasárnap

Ecetes torma házilag


"A torma, más néven KÖZÖNSÉGES vagy CSÍPŐS TORMA, a keresztesek (Brassicaceae vagy Cruciferae) családjába tartozó évelő növényfaj. Erősen csípős, húsos gyökerét főként reszelt formában, ecettel tartósítva, hal- és húsételek ízesítésére használják. Gyökere ezenkívül a hagyományos népi gyógyászat egyik alapanyaga. A Földközi-tenger vidékén őshonos tormát ma már az egész mérsékelt övben termesztik. Számos hűvös, nedves éghajlatú területen kellemetlen gyommá vált.
Nagy, durva, fűzöld tőlevelei a vastag, fehér karógyökér csúcsán fejlődnek. Apró, fehér, keresztes virágai nagy összetett virágzatot alkotnak, apró, tojásdad becőkéi csúcsán rövid, maradó csésze ül. Termesztésben tavaszi gyökérdugványozással szaporítják, a ceruza vastagságú gyökérdarabokat kissé ferdén temetik a talajba úgy, hogy felső részüket is 1-2 cm vastag földréteg borítsa. A csúcsi hajtás kivételével az elültetett gyökér összes hajtását, valamint az oldalgyökereket is eltávolítják, hogy megakadályozzák a gyökérnyak elágazását. Hat héttel később eltávolítják a gyökér felső része körül a talajt és a műveletet megismétlik, majd a talajt visszatemetik.
A gyökeret egy év, ill. egy növekedési időszak elteltével ássák ki, majd tisztítás után értékesítik.

A megreszelt tormából felszabaduló csípős aroma belégzése tisztítja a légutakat, enyhíti a köhögést, oldja a lerakódott hurutot. Az alkoholba áztatott, reszelt torma kipréselt levét fejfájásra borogatásként lehet használni, mert a tarkóra téve vérbőséget idéz elő. A reuma kezelésére is alkalmas: a reszelt torma pálinkában 1-2 hétig érlelt, majd leszűrt kivonatával kell bedörzsölni a fájós testrészeket. A torma leve serkenti az epehólyag működését, rendszeres fogyasztása csökkenti a gyomor-, a vastagbél-, a prosztata- és a hólyagrák kialakulásának lehetőségét. Keringésjavító, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó hatása is ismert.

A torma a káposztafélék családjába tartozó növény. A Volga és a Don környékéről származik, ma is az életerő jelképe ezeken a vidékeken. A tormából készült borogatást a népi gyógyászatban a tüdő-, a mellhártya- és a mandulagyulladás gyógyítására használták. A torma csípős illóolajának belélegzése tisztítja a légutakat, antibiotikus, gyulladáscsökkentő, nyákoldó hatása ma is ismert. A mézzel kevert tormareszelék hatékony köhögéscsillapító. Emésztés-, keringésjavító, vizelethajtó. Segít a fogfájás csillapításában. A tormareszelékes borogatás mérsékelheti a reumás fájdalmakat is, zsenge levelével fájós sebeket lehet borogatni. Tejben áztatva fejfájás-csillapító hatása van. A friss torma gyökere sok kalciumot, nátriumot, magnéziumot, B- és C-vitamint tartalmaz."



Az április végén elduggatott tormából az idén egyszer már szedtünk fel, és elkészítettem életem első ecetes tormáját. Akkor elég sok tapasztalatot is szereztem a tormával kapcsolatban. Azt olvastam már máshol, hogy  jól szellőző helységben álljon neki az ember tormát reszelni, de azt gondoltam, hogy egy nyitott ablak bőven megteszi, nem lehet rosszabb a hagyma pucolásánál. Na a jó szellőző helység jelentése értelmet nyert mikor könnybe lábadt szemmel éppen levegő után kapkodva (csak úgy égett a torkom) rohantam ki a lakásból, hogy végre egyáltalán lélegezni tudjak.


Na ez az eset eléggé tanulságos volt, így most nem álltam neki a konyhába tormázni, hanem kiköltöztem a nyári konyha előtti pultos asztalkához. Kipakoltam mindent ami szükséges lehet, hosszabbítóval áramot is odahúztam (nem nagyon szeretek reszelgetni órákig). Zoli felszedett közben egy jó vödörnyi tormát amikből a vastag gyökereket használtuk fel, a vékony mellékgyökerek jövő tavasszal újra el lesznek duggatva. Elég jól lehet zöldséghámozóval pucolni, majd megmostuk a gyökereket és a még rajta maradt héjakat is eltávolítottuk.

 

Mivel nem vagyok a híve az órákig tartó reszelgetésnek (az a gond, hogy hamar megunom), a következőképpen készítettem el én a tormát.
  1. Bekavartam egy tejfölös vödörbe ecetes levet. Olyan amit a salátára készítünk (ecet, víz, cukor) csak egy picit több ecettel és tettem még bele egy jó csipet sót is.
  2. A tormát kisebb darabokra vágtam fel.
  3. Aprító gépbe egy merőkanálnyi folyadékkal pürésítettem. Mivel elég sok tormát pucoltunk, így ezt több menetben tudtam elkészíteni. Közben egy nagyobb tálban gyűjtöttem ami már elkészült.
  4. Az így készített torma még egy picit darabos volt, így bevetettem a botmixert is, pár percig még azzal is próbáltam simábbra turmixolni, szerintem egy fokkal jobb is lett. Ha túl sok lenne rajta a lé azt simán csak szűrjük le.
  5. Jól záródó üvegekbe raktam át és lezárás után hűtőbe kerültek. Olyan 2-3 hónapig elállnak, márha addig még lesz belőle. Egyenlőre csíp mint a veszedelem, de azt mondják, hogy minél tovább áll, annál jobban veszít az erősségéből. Na majd meglátjuk.

A vödörnyi tormával pucolással együtt egy óra alatt végeztem, és nem kellett órákig reszelgetnem. Ja most még egy csepp könnyem sem folyt ki az aprítás alatt :) Szerintem elég időspórolós ez a folyamat főleg ha az embernek van ilyen aprító gépe.
A torma levelébe állítólag tölteni lehet húst és úgy megsütni, ezt még nem próbáltuk, de az már kiderült, hogy egyik jószág sem díjazza, még megkóstolni sem voltak hajlandóak. Lehet, hogy ők tudnak valamit :)

2013. december 27., péntek

Karácsonyi sütikavalkád


A vasárnapi sütikommandón készített sütik következő hét csütörtökön el is fogytak, hát nem éltek sokáig. Így karácsony előtt pár nappal kezdhettem elölről mindent, de most már egyedül. A diós kifli nagyon bejött Zolinak, a pöfeteg anyáék nagy kedvence, így ezt a kettőt újra elkészítettem. Illetve az első napon még begyúrtam egy kiló lisztből perecnek való tésztát, amiket magokkal díszítettem/ízesítettem (lenmag, köménymag, szezámmag).




Második napon készült egy tepertős pogácsa, mert imádjuk. A már tavaly elkészített Stollent (gyümölcskenyér) is megcsináltam, csak most tettem bele a saját készítésű birsalma sajtból is az aszalt gyümölcsök mellé. Illetve még előző nap bekavartam egy kiló lisztből mézeskalács tésztát, csak már este nem volt kedvem nyújtani, szaggatni. Így puszedlik készültek belőle amiknek a tetejét dióval díszítettem.




Harmadik napon elkészítettem a Limara karácsonyi kekszét. A tésztákat már előző napon begyúrtam és a hűtőben pihentek. Illetve a csokoládé és karamell krémek is előző napon lettek elkészítve, hogy legyen idejük a hűtőben újra besűrűsödni. A karamellkrémhez a sűrített tejet is én készítettem házilag kecsketejből. Nagyon egyszerű volt, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar készen is lesz.
Harmadik napon még a maradék tojás fehérjékből a már tavaly elkészített márványos habcsókot is megcsináltam, illetve összeállítottam a bejgliket amiket másnap reggel sütöttem meg.

2,5 dl tejet 35 dkg porcukorral, 3 dkg vajjal és egy csomag vaníliás cukorral lassú tűzön felfőzünk, majd forrástól számítva még tíz percig főzzük. Ilyenkor még folyékony, de ahogy hűl (vízfürdőben hűtöttem) egyre sűrűbb lesz. Én eleve egy befőttes üvegbe öntöttem át még folyékonyan, mert még karamellizálni akartam.



Természetesen Erzsike néniék sem maradhattak ki a jóból, egy nagy tányérra szépen összeraktam nekik egy adaggal a sütikből. Nagyon tetszett nekik, még a gyerekük családjához is vittek belőle. Anyáéknak pedig egy szépen feldíszített (én díszítettem sütögetés közben) dobozban vittünk el szenteste.

2013. december 24., kedd

Boldog Karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!



2013. december 23., hétfő

December végi napsütés

Remélem még jó ideig ilyen gyönyörű idő lesz, egész nap sütött a napocska. A jószágok, akik megtehették fürdőztek a nap sugaraiban. A két rövideszű tacskó (mama és fia) inkább bent didergett az ólban, pedig nekik sem ártana egy kis feltöltődés. A macskák egymáson feküdve szundítottak, de van, hogy a szénában alszanak, vagy pedig az egyik ólban.


A három fekete grácia szépen cseperedik, Jázminka már alig tud kibújni az ól ajtaján, olyan nagy. Lassan nagyobb ajtót kell kivágnunk. Katicát nem sikerült a csajok közé beraknunk, állandóan bántották. Olvastam már róla, hogy nemigen tűrnek meg idegeneket, de reménykedtem hátha össze tudnám szoktatni őket. Így most már lemondtam az egyesítésről. Borsó a kisfiú jól el van a tyúkokkal és a többi szárnyassal. Még kicsi így nem gond, hogy velük van. Ubullal a nyuszival szokott együtt bandázni de lefekvéskor inkább a tyúkok közé bújik be. Mostanában pedig már az udvarláson jár az esze, állandóan a csajokat stíröli a kerítésen keresztül.




A nyulakat már meg sem tudom számolni annyian vannak. Új ketreceket kell készíteni, mert az utolsó szaporulat már nem fér el a mamájával, így kénytelenek leszünk leválasztani őket. Nagyon édesek, legszívesebben állandóan gyomroznám őket. Olyan kár, hogy megnőnek. Ja és mindegyik sötét színű, most még nem tudom, hogy melyik lesz szürke vagy fekete, de mind sötét. A mamira ütöttek, ő fekete :)



A kecskéket még nem tudjuk, hogy hasasok e. Az jó jel, hogy párzás után három héttel nem kezdtek el mekegni, talán sikerült. Jól néznek ki, szerintem jól is vannak. Hercegnő még ad tejet, naponta olyan 4-5 decilitert, szerintem ez elég jó még. Jó vastag téli bundát növesztettek, jól bele lehet túrni a szőrükbe. A gyöngytyúkok is odaköltöztek melléjük a tyúkólba. Azt hittem, hogy lesz nagy riadalom mindkét fél részéről, de nagyon jól vették az akadályt. Olykor van kisebb nézeteltérés közöttük de ezt hamar megoldják. Jól el vannak egymás mellett. Az elülső ólban pedig a kisjapik és csirkék cseperednek.







2013. december 17., kedd

Közös sütögetés, avagy az első Sütikommandó


Már többször megfogalmazódott bennem egy közös befőzős nap vagy hétvége, de még nem nagyon találtam rá jelentkezőt. Ez inkább itt a faluban élő lányok/asszonyok közt lenne érdekes, egymásnak segítenénk egy-egy nagyobb befőzéskor és társaságban csak jobban telne az idő. De hát ez még várat magára.
Eme elgondolásomat most átültettem karácsonyra és a barátnőim körébe felvetettem egy közös süteménysütős hétvége ötletet. Lett is rá két jelentkező így vasárnap létre is jött eme jeles alkalom. Természetesen előtte egyeztetések sora jött, hogy ki mikor ér rá illetve ki milyen sütit szeretne készíteni. De ezekben hamar egyetértettünk. Végül négy receptben egyeztünk ki (mivel első alkalom volt, nem tudtuk hogy hogyan fogunk haladni), én ezekhez minden alapanyagot beszereztem ami nem volt itthon található. Csak annyit kértem a csajoktól, hogy mindenki hozzon magával tepsit, mert abból az én két darabom kevés lett volna a folyamatos készítéshez.


Én már hajnalban felkeltem, hogy előkészítsem a sütiket (kekszeket). Mivel mindegyik vajat tartalmazott, ezért készítés előtt pár órát a hűtőben kellett állni a begyúrt tésztának. Közben csináltam reggelit Zolinak, teát főztem, és még egy kenyérlángos tésztát is begyúrtam, hogy a vendégeket is finom falatokkal várjam. 10 óra körül érkeztek, éppen akkor vettem ki a sütőből a kész kenyérlángost (így a sütő is elő lett melegítve a süteményekhez). Jól belakmároztak belőle, nagyon ízlett mindenkinek. Mi lányok maradtunk bent a konyhában sütögetni, a fiúk kint a sütőnél elkészítették az estebédet, ez az ő nagy feladatuk volt. Az egyik bográcsban halászlé készült, a másikban pedig egy kis tyúkpörkölt. Nagyon ügyesen megoldották a feladatot, oltári finom lett minden :)

Gyömbéres-vaniliás crackle chocolate cookies
Először a pöfeteg kekszet készítettük el. Ebből eleve háromszoros adagot kavartam be, gondoltam, hogy tetszeni fog nekik. A recepttől csak annyiban tértem el, hogy nem rendes vaníliát raktam bele, hanem egy kis aromát öntöttem hozzá, szerintem az ízén nem nagyon változtatott. Bia készítette a golyókat, Fruzsi forgatta porcukorba és pakolta tepsire, én meg ki-be pakolgattam a sütőből figyelve az időt, nehogy megégjenek. Ha jól számoltuk akkor 80 darabot készítettünk el ebből az adagból, de ez függ attól is, hogy mekkora golyókat formázunk.

Linzer
A csajok ha elvannak :)
A következő sütemény a linzer volt, ebből másfélszeres adagot gyúrtam be. Nyújtottuk, szaggattuk és sütöttük a virágokat. Na ezt nagyon élvezték a lányok. A végén már a tésztából készült csiga, szívecskét is vágtak ki, illetve spongyabob is életre kelt, meg egy-két kígyó is :) A virágokat házi eper és őszibarack lekvárral ragasztottuk össze.

Rozmaringos keksz
A harmadik aprósütemény egy rozmaringos keksz volt Imbisztől (a sütikommandó elnevezést is tőle csentem). Amikor még beszéltünk a sütikről a lányokkal, el sem tudták képzelni, hogy milyen lehet, de én már tudtam, hogy isteni, mert tavaly már egyszer elkészítettem. Ebből végül csak egy adaggal kavartam be, mert nem tudtam, hogy nekik mennyire fog ízleni, de sütéskor már olyan rozmaring illat lengedezett a konyhában, hogy akkor már éreztem, hogy tuti siker lesz, és tényleg bevált.

Diós kifli
Végül pedig egy diós kiflivel zártuk a sütemények sorát. A recept Bia dédmamájától származik, csak a hozzávalókat ismertük, de az elkészítési és sütési infókhoz már nem jutottunk hozzá, így ezt magunk találtuk ki.

Diós kifli hozzávalók:
  • 60 dkg liszt
  • fél csomag sütőpor+1késhegynyi :) (na erre mondta a rokon, hogy ő 1 csomagot szokott bele tenni)
  • 1 ráma kocka
  • 1 kis pohár tejföl
  • 2 egész tojás
  • 20 dkg darált dió
  • 20 dkg cukor
  • csipet só
  • 1 citrom héja és leve
  • porcukor és vaníliás cukor a kiflik beborításához
Először a száraz hozzávalókat összekevertem, majd a vajjal összemorzsoltam, végül pedig a nedves hozzávalókkal összegyúrtam a tésztát. Mivel ez is vajat tartalmazott ezért ezt is beraktam pár órára a hűtőbe.
Pici kifliformákat készítettünk (vagy amekkorák sikeredtek), sütőpapíros tepsire sorakoztattuk őket köztük távolságot hagyva és kb. 200 fokra előmelegített sütőben (ez már délután volt, pár órája ment a sütő) 12-13 percig sütöttük. Még meleg állapotban vaníliás porcukorban megforgattuk. Azt az infót kaptuk, hogy a karácsonyi adagot kb András napján a legjobb megcsinálni, mert karácsonyra lesz a legjobb az íze és minősége. Fém dobozban kell tárolni.
A sütögetéssel délután négy körül lettünk kész, így többen készítve tényleg gyorsabban elkészültünk vele. Az "ebéd" ekkor még nem volt elkészűlve, így mi csajok is tudtunk pihenni egy kicsit. Mindenkinek pakoltam a süteményekből, természetesen egy papírdobozt sem találtam otthon így zacskókban tudták elvinni őket.
Nagyon jól éreztük magunkat, szeretném ha lenne folytatása is. Felvetettem, hogy még karácsony előtt rendezhetnénk egy mézeskalács sütögető napot is, sütnénk majd díszítenénk, de nem tudom, hogy mennyire lesz rá idejük. Na majd kiderül. Addig is folytatom a sütögetéseket, mert karácsonyig pár finomsággal el kell még készülni. Meg abban sem vagyok biztos, hogy a most elkészült sütikből akár egy darab is megmarad addig :)

Hiba történt a modul működésében
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...