2013. október 24., csütörtök

Birsalmasajt és birslé

Az almaőrzők
Két héttel ezelőtt már olyan ramaty kinézete volt a birsalmánknak, hogy kénytelen voltam nekiállni sajtot készíteni. Pedig emlékszem mikor kb. négy éve mikor kiköltöztünk falura, akkor novemberben készítettem el életem első birsalma sajtját és akkor még az almák nem romoltak így. Igaz, ez egy nagyon öreg fa, tavaly a felét ki is kellett vágnunk, mert nagyon elkorhadt és kezdett életveszélyessé válni. Lehet jövőre már ez a fele sem marad meg. A fa környékén nőttek kisebb magoncok, de az az egy amit egy éve megtartottunk az az idén kipusztult. Tavasszal majd veszünk egy vagy két ifjontit és keresünk majd nekik helyet lent a kertben.


A birsalma sajt az egy cukor és időigényes finomság. A feldarabolt és rossz részeitől megfosztott almát (héja maradhat) felöntöttem vízzel és puhára főztem. Mikor megpuhult akkor leszűrtem a levét amit félretettem. Lemértem az így kapott alma súlyát, ami nekem 5 kg lett. Ezt visszaraktam egy szélesebb fazékba, botmixerrel simára pépesítettem.


Alma kilójaként tettem hozzá 60 dkg cukrot (van aki 80 dkg/alma kg cukorral készíti, nekem a 60 dkg is bőven elég mert így is nagyon édes), ez az alap. Ezt lehet még mindenféle finomsággal felturbózni. Én most tettem még hozzá két maréknyi diót, fahéjjal is megszórtam és egy kis citromaromát is löttyintettem bele (rendes citrom nem volt itthon). Ezt jól elkavartam és folytonos keverés mellett (amúgy leragad és rendesen lövöldöz mindenfele) addig kellett volna főzni (erre a volnára mindjárt visszatérek), míg teljesen elfő belőle a nedvesség, vagyis kavargatás alatt már látod az edény alját, vagy alig akar leesni a sűrű massza a keverőkanálról, vagy ha egy kiskanálnyit kiteszünk egy tányérra az rögtön el kezd bőrösödni. Ebben az esetben lehet úgy forrón kimeregetni fóliával (az átlátszó) bélelt edényekbe, formákba, bármibe.
Szóval a volnára visszatérve, nekem nem sikerült eddig főzni, kavargatni, elég hamar meguntam is idő előtt mertem ki az egészet. A spájzban hagytam kihűlni, elvileg másnap már ki kellene a formából borítani, hogy szikkadjon a másik oldala is és naponta forgatni kellene. Az enyém még egy hét múlva is annyira lágy volt, hogy a formákból sem tudtam őket kiborítani. Így most hétvégén az összeset visszaborítottam a nagy fazékba és főztem még legalább egy órát. Újra kiraktam formákba, de ezeket már másnap ki tudtam borítani, a fóliát is le kell húzni róla. Most szikkadnak a nyári konyhában (ezt találtam a leghidegebb helynek ahova a macskák nem tudnak bemenni), naponta megfordítom őket. Elvileg minimum 2 hétig kell forgatni, majd feldarabolható, fóliába csomagolva hűtőbe kell tenni. Magában is nagyon finom, de pl. én karácsonykor gyümölcskenyérbe is szoktam tenni. Illetve nagy részét elajándékozom.


A főzőlé amiben az almák főttek nagyon finom, nem szabad kiönteni, az alma minden vitaminja megtalálható benne. Én tettem hozzá ízlés szerinti mennyiségű édesítőt és citromlevet és újra felforraltam. Majd kiöntöttem üvegekbe, tettem bele egy kicsi tartósítót (ha hűtőbe rakjátok és hamar elfogy akkor ez nem szükséges) és száraz dunsztban hagytam kihűlni. Már bekerült a helyére a spájzba. Egy kicsit édesebbre készítettem, hogy fele-fele arányban vízzel hígítva egy picit majd több legyen :)

2013. október 22., kedd

Az állatok átvették a hatalmat a kert felett

Természetesen a gazda engedélyével. Most, hogy már mindent betakarítottunk a kertből, ilyenkor a tyúkokat rászabadítjuk, hogy ami még számukra hasznos azt hagy csipegessék amíg jó idő van. Élvezik is a helyzetet, este úgy kell őket levadászni. Volt már olyan is, hogy egy-kettő kint maradt mert úgy elbujdostak.Van kirakva nekik itató és az ól ajtaja nyitva van számukra ha valami miatt haza akarnának menni. De ez inkább már este van mikor mennek már alukálni.



A malackák a középső udvar füves területét vették birtokba. Olyan élvezettel rágcsálják a füvet, a sötétben csak a csámcsogásuk hallatszik. Mikor hazaérünk délután már messziről halljuk, hogy reklamálnak, teljesen hozzászoktak, hogy barangolhatnak kint. A kertben is voltak már lenn, élvezettel rohangásztak körbe-körbe. Mikor pedig takarodó van és hívjuk őket, csak úgy rohannak haza az óljukba, na jó ilyenkor kapnak egy kis száraz kenyeret, gondolom ez is motiválja őket :)




Eddig a szomszéd kertjébe mindig kötéllel voltak a kecskék kikötve mikor átvittük őket legelészni. A két kert közötti kerítés nagyon rozoga volt. Volt, hogy át is törtek rajta és megkóstolták a pöszméte bokrot. Így az elmúlt hetekben többször kiöntött beton oszlopokat amiknek vasvázat kötött. Majd mikor mind elkészült vettünk kerítésdrótot és a hétvégén új kerítést húzott a két kert közé. Most már a kecskék is szabadon portyázhatnak a szomszéd portán és élvezik is. A megkötést nem nagyon szerették, állandóan feltekeredtek fára vagy bokorra. Élvezettel mérik fel a terepet, mindent megkóstolgatnak és ha már megunták akkor éles mekegésbe kezdenek, hogy engedjük haza őket.





2013. október 10., csütörtök

Gombadömping


Két okból is kifolyólag. Először is leszedtük az első nagyobb termést az egy tönkről ami éppen termett, illetve egy másik tönknél ami még nem volt kitakarva, ott egy gomba átmászott a fólián. Darabolva 2,5 kg lett összesen ez az adag, öt felé szedtem úgy került a fagyasztóba.




Ezen felbuzdulva kitakartuk az összes tönköt hátha idén még a nagyobb fagy előtt lesz még termésünk. Kettőn már fedeztem is fel gombákat. Ezek egyik napról a másikra elég sokat nőnek, főleg ha locsoljuk őket (esőzés esetén természetesen nem locsoljuk).


A dömping másik része pedig az, hogy két napra elmentünk pihenni Sonkádra. Itt a túron próbált Zoli horgászni, de nagyon nem volt kapás, így nagy unalmában végigsétált a vízparton és két nap alatt kb. 15-20 kg gombát szedett. Szerencsénk volt, mert pont az ottlétünk előtt sok eső esett, így ezért talált ilyen sok gombát. Az őzláb gombát most hétvégén ettük meg kirántva, a tinórum pedig darabolva a fagyasztóba került. Onnan kiveszek minden nap egy csomaggal és leaszalom. Már egy nagy csatos üveggel van aszalt gombám. Főleg zöldség és húslevesekbe teszek belőle, jó ízt ad nekik.




2013. október 2., szerda

Az első kecskesajtom


Ahhoz képest, hogy mikor kerültek hozzánk a kecskék elég sokára vettem rá magam, hogy elkészítsem az első igazi kecskesajtomat. Azért írom, hogy igazi, mert még régebben mikor házi tehéntejet vettünk itt a faluban, akkor már próbáltam sajtféleséget készíteni, ecettel vagy citromlével csapattam ki és vászonkendőben csepegtettem le. De az igazi az amit oltóval és sajtkultúrával készítenek.
Az elmúlt hónapokban elég sokat olvastam a témáról, megnéztem jó pár videót illetve felregisztráltam egy házi sajtkészítős fórumra ahol nagyon sokat segítettek nekem. Az volt a legnagyobb gondom, hogy napi 1,5 liter tejből két, maximum három nap alatt nem jött össze annyi tej, hogy legalább egy fél kilós sajtocskát elkészíthessek (meg is ittuk, sütöttünk, főztünk vele). Általában azt  mondják, hogy 10 liter tejből lesz egy 1 kg-os sajt (ez azért függ a sajt fajtájától is). Azt ajánlották nekem a fórumon, hogy fagyasszam le a tejet és amikor összegyűlt akkor kiolvasztom és elkészítem ugyanúgy a sajtot.


Így amikor tudtam, raktam el zacskóba fagyasztani. Összesen 10 liter tejet gyűjtöttem össze, több már nem fért el. De ekkor meg attól paráztam, hogyan fogom kiolvasztani. Na így húzódott el ez a sajtkészítés.
Múlt hét pénteken pedig elhatároztam, hogy most már kipróbálom. Ha sikerül akkor jó, ha nem akkor pedig a kutyusok örülni fognak :) Az oltót már régebben beszereztem, sajtkultúrát egyenlőre nem vettem (mert nincs itt annyi tej, hogy különböző sajtocskákat gyártsak), enélkül is lehet készíteni gomolya jellegű sajtot. Sajtformát sem vettem, hanem Zoltánom fúrogatott ki nekem két műanyag ételhordót (ezt azért újat vettem egy műanyag nagykerben).
Péntek este kivettem 5 liter tejet a fagyasztóból, szombaton elkészítettem a sajtot ami 24 órát csöpögött, majd vasárnap sólébe került pár órára. Közben Zoltánom egy műanyag dobozba vágott bele nekem bükkfa léceket. Ebbe raktam a megszárított sajtot, lefedtem és a hűtőben érleltem egy hetet.


Vasárnap pedig megvágtam. Nagyon jól szelhető (nem morzsálódott) és isteni finom. Sima natúr sajt, nem lett ízesítve semmivel. Még van öt liter tejem a fagyóban, ezt még hét végén megcsinálom, de lehet, hogy ezt már ízesíteni fogom. Utána pedig várok, mert a kecském apasztja a tejét, így már nem tudok elrakni sem. Abban bízok, hogy sikerül pároztatnom mindkettőt az idén (Mazsola is kislány), és akkor jövőre már két kecskétől lenne tejünk. Azzal a mennyiséggel azért már jobban tudnék sajtokat készíteni.

A tej gazdája :)

Hiba történt a modul működésében
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...