2012. december 28., péntek

Karácsonyi sütikavalkád


Anyával egyességet kötöttünk a szentestével kapcsolatban, Ő készíti a vacsorát, én pedig a süteményfelelős vagyok. Így tehát bedobtam magamat és két napon keresztül csak sütiket gyártottam. A teljesség igénye nélkül a következők készültek el.

Gyömbéres-vaniliás crackle chocolate cookies
Drezdai karácsonyi kalács - Stollen
Hajtogatós tepertős pogácsa
Mézes puszedli
Diós, mákos és aszalt szilvás bejgli
Linzer
Márványos habcsók

2012. december 25., kedd

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!




A negyedik!


Debrecen fényei







2012. december 14., péntek

A szívem sajdúlt bele mikor megláttam


Ezt a szépséget még tavaly csináltam. Az egyik Praktika újságban láttam róla egy képet, szerelem volt az első látásra. Abban a pillanatban elhatároztam, hogy egy ilyet készítek. Anyukám volt megbízva a koszorúalap beszerzésével. A nagypiacon talált egy karácsonyi kellékeket árusító bácsit aki megrendelésre hozott nekem egy 40 cm átmérőjű szalmakoszorút. Tobozt is árultak de olyan áron, hogy egy ekkora koszorú elkészítése egy kisebb vagyonba került volna. Így inkább elmentem erdőt járni, és szedtem egy nagy szatyorral. Ingyen volt és legalább kint voltam a friss levegőn.
Na szóval a koszorú alap és a toboz megvolt, már csak a türkiz gömbök hiányoztak. Természetesen sehol nem lehetett kapni, boltokat, kinti árusokat, piacokat végigjártam. Két hetem ment el mire valamelyik nagyobb áruházba éppen jöttek ilyen színű gömbök. Most már semmi nem állhatott az utamba.
Egy szombati napon befoglaltam az ebédlőasztalt, beborítottam újságpapírral, beindítottam a ragasztópisztolyt és ragasztgattam egész nap, természetesen néha az ujjamat amelyeket kisebb visongások kísértek.Mikor elkészültem vele, kivittem Zolihoz a műhelybe és lefújtuk fehér festék spray-vel, és utána még ráragaszgattam a türkiz gömböket. Kapott egy drót akasztót és kikerült a bejárati ajtóra. Január vége felé pedig elraktam a beépített szekrénybe.
Hát ez most ilyen állapotában került elő, a szívem sajdult bele mikor megláttam.
 


Darabjaira hullott az egész. A saját hülyeségünk miatt. A beépített szekrény (ezt is Zoli csinálta) abban a helységben van ahova a kandallót állítottuk, és mikor beizzítottuk, a felfele áramló meleg levegő miatt a ragasztó elengedte az egészet, mert a szekrény az ajtó fölé lett készítve, tehát a koszorú fent volt majdnem a plafonnál, meg maga a helység is kicsi, ebből nyílik az összes szoba, wc, fürdőszoba.
Szóval ez van, most kezdhetem előröl az egészet :(
Ezt a kis adventi koszorút is akkor készítettem, ez az anyukám mamájának a sírjára került.



2012. december 12., szerda

Hólapátolás egy kezdő szemével

Szégyenlem de tényleg kezdő vagyok. Az elmúlt 4-5 évben (már magam sem tudom, hogy mennyi) mióta kint lakunk egyszer sem volt hólapát a kezemben (azelőtt meg végképp nem), mindig Zoltánomra hárult eme nemes feladat. De hát eljött az én időm. Mióta ottalvós helyeken dolgozik Zoli, azóta elég sok mindent kénytelen voltam kitapasztalni. A külső kazánba való begyújtás már nagyon tutin megy, a gázkazánt is be tudom indítani, de jelenleg a szerelőt várom hozzá, mert rendetlenkedik.
Na szóval visszatérve a hólapátoláshoz. Hétfő reggel még nem is volt olyan gázos a dolog. Seprűvel simán el tudtam takarítani a közlekedő részekről. Gondoltam is magamban mi ez nekem, nagyon megy.
Na de ma hajnalban. Fél négykor felébredtem és mikor kinéztem az ablakon már nem is volt kedvem visszamászni az ágyba. Rosszul mondom, visszamászni lett volna kedvem csak a látvány ami elém tárult teljesen másra késztetett.


Tehát kicammogtam a konyhába, feltettem egy kávét és míg lefőtt én szépen felöltöztem. Két nadrág, két pulóver, két zokni, kávézás után pedig még egy mellény, sál, kesztyű és a cípellő (ezt hiszem ezt legközelebb gumicsizmára cserélem).
Már kifelé menet hallottam, hogy nyüszítenek a kutyák és mikor megláttam a kinti helyzetet meg is értettem szegényeket. A két ház közé befúvódott hó kutyaólakat teljesen elfedte, a nyári konyha ajtajának egyharmadáig feltapadt a hó, illetve az ott levő asztalokat és székeket  is hó fedte. Már tudtam, hogy nem lesz könnyű menet.


Először is a vegyes tüzelésű kazánt izzítottam újra, még a parázs izzott benne, csak rádobáltam a fát és be is gyulladt. A kiskutyákat kiástam a hó alól, nagyon örültek, mindenkitől kaptam egy kutyapuszit és már tepertek is vissza. És nagy meglepetésemre a két kismacska (Kormos és Bátor) is a kutyaólból jött elő. Ez azért nagy szó, mert eddig az istennek nem akartak bemenni a hideg elől az ólakba, úgy látszik a havat már nem komálják.
Utána a nyári konyha és a hűtős helység ajtaját ástam ki a hó alól. Mindkét helységbe bementem de egy szem hó, annyi nem volt bent. Zolikának egy piros pont, nagyon jól leszigetelte az ajtókat (tavaly olyan hó állt bent a helységekben amikor benyitottunk egy ilyen havazás után, hogy nem hittünk a szemünknek).


A két ház közül kikotortam a havat a hólapáttal, csináltam utat a fatárolóig, a garázsajtót is kiástam, a kukát is megkerestem az egyik hókupac alatt (természetesen ma jönnek a kukáért is). Ennél a pontnál megfordult a fejemben, hogy beköltözök anyukámékhoz a bérházba míg Zoli távol van, de ezt a gondolatot hamar elhessegettem, mert azért nem adjuk fel ilyen hamar.


Két nyomvonalat csináltam a kocsitól a kapuig, hogy ki tudjak gurulni. A kapu előtt a főútig mindent elhánytam és a járdát is letakarítottam a házunk előtt. Ha már így belejöttem gondoltam a kocsit is kiásom a hó alól, úgyhogy azt is szépen letakarítottam. Na ezzel szépen el is ment az idő, mehettem a jószágot is rendezni, majd irány be és én is készülődtem mert ide hó-oda hó munkahelyre menni kell.
Tehát míg odabent voltam a hó továbbra is szakadt így a kocsit újra betemette, a nyomvonalaimat megint hó fedte és a két ház között újra kezdett begyűlni.
Hát nem tudom, azt hiszem egy kicsit elkeseredtem a látványtól, mert kezdhettem volna előröl az egészet. Lehet Zoltánom okosabban oldotta volna meg a helyzetet, de nekem ebbe még bele kell jönni. Büszke vagyok magamra, hogy fél úton nem adtam fel.
De azért ez még nem vette el a kedvemet a falusi élettől :)


Tehát folyt. köv. miután hazamentem a munkából :)

2012. december 10., hétfő

A második!


2012. december 5., szerda

Megérkezett az idei első hó





Az első!

Még tavaly készítettem ezt az adventi asztaldíszt, csak közben kaptam is egyet ajándékba, így ez el lett rakva. Idén kapja a megtiszteltetést, hogy az asztal dísze legyen egész decemberben.




Hiba történt a modul működésében
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...